Két év alatt elköszöntek
Vasárnaponként időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. A mostani az Indóház 2007. júliusi számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatja a dimag újságosstandján.
* * *
Elballagtak a bátaszéki MD-k – Piroska és az utolsó talpfaKét és fél évtized szolgálat. Idestova ennyi ideig koptatták a síneket a Bátaszék környéki MDmot-ok. A múlt idő használata azért indokolt, mert 2007. június 9-én egy újabb korszak zárult le a Piroskák történetében: a motorvonatok és Bátaszék sokáig elválaszthatatlannak hitt kapcsolata véget ért, és már csak az emlékezetünkben él tovább...
Elment hát az utolsó bátaszéki MD is – távozása komoly űrt hagyott maga után. Elsősorban a helyi vasutasok és vasútbarátok kötődtek, kötődnek az egyre kevesebb feladatot kapó sorozathoz. Sokuk számára meghatározó élmények kötődnek ezekhez a motorvonatokhoz, és az élményszerzés időszaka a legutóbbi időkig tartott: a 46-os vonalon 2004–2005-ig szinte az összes személyvonat MD-vel közlekedett.
Legendás gépek, legendás vonatok... Amikor még százzal vágtázott a Piroska Szedresig, aztán Tolna-Mözstől kezdődtek a sietséget csillapító lassújelek, és az elmaradhatatlan füsttel járó indulás után Palánkig lépésben döcögve értük el a tolnai megyeszékhely határát. És az MD elől csak duruzsolt, lökte a kormot, a talpfák kátrányszaga és a döccenések kölcsönhatása pedig adta az utazás igazi hangulatát. Vagy azok a hideg, téli, a 8319-es személyre várakozva eltelt hajnalok, amikor már a messzi távolból hallani lehetett, amint a fordulatot olykor emelve és nagyokat füstölve közeledik a 3017-es Piroska Tolna állomása felé...
|
MD tehervonattal „A 80-as évek közepén a Bátaszéken dolgozó M41-es és M47-es mozdonyok estek-keltek, sűrű fekvemaradást produkáltak. Történt egyszer, hogy a Szekszárd–Sárbogárd postavonatnak nem volt mozdonya. Három gép állt a Bátaszéken: egy Csörgő, egy Dácsia és a másnapi, 8319-es személy gépe: a 3023-as MD. Az előbbi kettő nem volt beszámítható, így én elkezdtem fűzni a felvigyázót, hogy az MD-vel kellene kijárni a postavonatra. A kolléga először nem akart beleegyezni, hiszen nekem akkor még típusismeretem se volt az MD-kre, de aztán nem volt mit tenni, a 3023-assal kijártam Bátaszékről. Szépen nyugodtan megérkeztünk Sárbogárdra, ahol viszont akadt némi munka: vissza kellett volna menni a tolatóssal. A szolgálattevő utasítása szerint a Cecére tartó, tejet szállító kocsikat, meg a Nagydorogra közlekedő birkaszállító vagonokat mindenképpen el kellett vinnünk. Tudni kell, hogy MDmot-tal csak minimális elegyet lehet továbbítani, hiszen nem nagy volumenű vonatokra tervezték a gépeket, ám a pécsiek ebben az időben használták őket Eszéknél kilépőfordában. Nézegettem a papírokat, az utasítást, és kiderült, hogy 560 tonnát el lehet vinni vele, valamint még annyit, amennyit vállalok. Kijártam Sárbogárdról, sikeresen megtolattam a vonatot Rétszilason, Cecén, majd következett Nagydorog, ahol ismét akadt munka, de segítségként már megérkezett a Nagydácsia Bátaszékről. Igen testes vonatot adtak fel itt: az M47-esnek jutott egy 950 tonnás tehervonat, az MD-re pedig 620 tonna továbbítása várt. Indulás után eleinte minden rendben ment, csakhogy a kölesdi bejáratnál kezdte elhagyni magát a vonat, de aztán sikerült egy kis lendületet szerezni, és áthaladtunk az állomáson. A baj ezután, Tengelic és Kölesd között jelentkezett: kipörgött a kerék, a sebességkapcsolás miatt pedig egyre csökkent a sebesség. A kontroller már „A-ban”, azaz alapjáratban volt, a Teloc óra ketyegése pedig kezdett abbamaradni, mindössze egy kilométer/óra környékén volt a sebesség! Ekkor már igencsak izzadt a homlokom, de a kaptató tetejére még éppen, hogy felértünk. Innentől a vonat összeszedte magát, és sikeresen leértünk Bátaszékre. A gép másnap már a fordájában volt én pedig örültem, hogy az első, testközeli MD-s szolgálatom nemcsak sikeresen, hanem emlékezetesen is végződött.” (Berlinger Imre bátaszéki mozdonyvezető visszaemlékezése, 2007. június) |
Ezek az idők elmúltak – nemcsak Bátaszéken, de az egész országban lassan és visszavonhatatlanul kiszorulnak a forgalomból a népszerű Mdmot-ok. A bátaszéki személyzet rendkívüli módon kötődött ezekhez a gépekhez. A környéken az 1980-as évek elején jelentek meg az első Piroskák: először két jármű, a 3009-es és a 3023-as kapott feladatokat. Később a legelső MD, a 3001-es vált tősgyökeres bátaszékivé – a személyzet szemében az Egyes volt a sztár –, a legendás 3012-essel együtt. És persze a sor folytatható: a 3005-ös, a 3008-as, a 3017-es, a 3019-es és természetesen a 3024-es is „híres” gép volt itt. A legintenzívebben a kilencvenes években szolgálták ki a környéket, akkortájt hat szerelvény is közlekedett a vonalakon.
A Piroskák mostoha sorsára figyelmeztető első jel dátuma 2005. augusztus elsejére esett: ekkor az összes Bátaszéken dolgozó szerelvényt Pécsre állomásították, helyükre M41-esek érkeztek. Az első nagy, bátaszéki MD-leállással párhuzamosan a helyi fűtőház is bezárta kapuit, mondván, a gépek napivizsgáját Dombóváron is el tudják végezni. Ez az állapot azonban csak 2005 decemberéig tartott, mivel az ekkori menetrendváltáskor ismét visszakerült néhány vonat MD-fordába. A 46-oson akkor a 8345 (ma 8323) és a 8320 (jelenleg 8312) számú tartozott a stabil MD-s vonatok közé. Az 50-esen a hajnali, a délutáni és a késő esti személyeken is MD-t láthattunk, s jóllehet a 38732-es sokszor csörgött, papíron azonban ezt is Piroskának kellett volna továbbítania. Vétek lenne megfeledkezni a 154-es vonalról, amin ugyancsak tekintélyes számban lehetett MD-kkel találkozni a személyvonatok élén. A 2006-os menetrendváltással a 3005-öst és a 3017-est átállomásították Pécsről Debrecenbe, és ezt követően Bátaszéken már csak két szerelvény dolgozott: egyik a Bajáról induló, és Székesfehérvárra tartó személyt, a másik pedig a Bátaszék–Pécs gyorsvonatpárt továbbította.
|
Eseménynapló 1991 tele: A főműhelyből való megérkezés után érte baleset Baján a Kiskunhalas felé található második útátjáróban a 3005-ös MD-t, ahol egy aszfaltfektető géppel ütközött a Kiskunhalasra tartó személyvonat. A gép szoknyalemeze leszakadt, és a forgóváz vette fel az ütközést, amelynek következtében a királycsap letört a hossztartókról. A gép Szolnokon kapott baleseti javítást. 1993. február 12.: A tragikus pörbölyi baleset a 3016-os MD által vontatott, 7817. számú személyvonattal következett be a reggeli órákban. A Pörböly és Alsónyék közötti, fényjelzést nem adó fénysorompóban a Bátaszékre közlekedő személyvonat ütötte el a sínekre ráhajtó, gyermekeket szállító autóbuszt. A balesetben 12 személy életét vesztette, és többen súlyos sérüléseket szenvedtek. A baleset után a gép javítását Dombóváron és Pécsett végezték. 2003. március 14.: Az első MD, a 3001-es által vontatott 7811 számú vonat a Bácsbokod-Bácsborsód állomás közelében fekvő útátjáróban a sínekre hajtó mezőgazdasági géppel ütközött. Ezek után a legelső MD-hez fűzött összes olyan terv, miszerint visszafestik eredeti színére, szertefoszlott. A gép többet nem közlekedett, 2006 végén selejtezték. |
Természetesen ekkor már lehetett sejteni, hogy közel a vég, hiszen a két MD szinte csak mutatóban fordult elő Bátaszéken. A búcsú 2007. június 9-én következett be. A sors fintora, hogy olyan gépek közlekedtek utoljára az előbb említett vonatokkal, amelyeknek nincs sok kötődésük Bátaszékhez: a pécsire a 3007-est, a fehérvárira a 3004-est írták ki (ezek néhány éve Szentesről kerültek ide). Ettől függetlenül mindenkiben ott élt az elhatározás, hogy ezen a napon méltó búcsút vesznek a környék dízelvilágának arculatát negyed évszázadig meghatározó motorvonatoktól. Azon a szomorú reggelen a 38707-es gyors MD-je már feldíszítve indult Bátaszékről Pécsre – már nem is tért vissza, a vonat párjával M41-es érkezett kora este.
Délelőtt pedig féltucatnyi vasútbaráttal közös erővel mosta le a 3004-es motor- és vezérlőkocsiját. A bátaszéki vízben utoljára megtisztult szerelvény csillogva indult útnak Bajára, ahol koszorúval, az alkalomból készült iránytáblákkal, és egy-egy szál rózsával fejezték ki tiszteletüket a vasútbarátok a piros, hamarosan Székesfehérvárra induló motorvonat előtt...
A legvégső búcsú akkor következett el, amikor a 3004-es az IP838-ast előfogatolva visszaérkezett Bátaszékre, majd az elmaradhatatlan utolsó tankolás után, beállt az állomás ötödik vágányára. Még néhány felvétel a nap aranysugaraiban fürdő MD-ről, aztán vége, ég veletek, bátaszéki Piroskák...
Fritz Gergely
Múltidéző sorozatunk korábbi írásai
- Hajlik az ív, vele hajlunk mi is
- Ez sincs már meg: volt egyszer egy villamos Nagyszebenben
- Sellye–Középrigóc: így kellett lennie?
- Kisvasúttal a sípályákra
- Húsz éve még volt egy kocsiszín Óbudán...
- Hétezer teherkocsi mozog havonta
- Egy villamosgeneráció csendes eltűnése
- „A kommunisták fölszedték a síneket”
- A kedvenc villamosok nyomában
- Vasútunk az indóháztól Nyárádtő felé készen van
- Ganzok a világ végén
- Képeslapok keletről
- Mikor jön a vonat? Két hónap múlva...
- Paul Theroux emlékezete
- Tíz éve jött meg a 2001-es!
- Amtrak és a többiek
- Dome-cartól a Con-adianig: így versenyzett a vasút Kanadában
- Alagutak, viaduktok a Varázshegyen
- Mekka, vasútbarátoknak Angliában
- Volt egyszer egy fontos budai villamosvonal
- Szergejek a vonatok élén! Mi ebben a különös?
- Gőzös kerékpárok, fotómaratott keretek: így épül egy csodamodellmozdony
- Így szállítják a sört Írországban
- Mennyország tourist Írországba
- Lassan minden elfogy...
- Ékszerdoboz, volt, lehetne újra az?
- Ózd és Nádasd vitte a vonatokat
- Húsz évem lassan elszelel...
- Újjászülető M41-esek, avagy miért lett Hörgő a Csörgő?
- Örökké föl akarták szedni a síneket
- Öt nap, hat éjszaka, négyezer kilométer harmincezer forintért
- Kisvasút a Sárréten
- Komjáthy György: Természetes volt, hogy ha megnövök, csak villamosvezető vagy kalauz lehetek
- Berekhát a motorgarázsnál
- Volt egyszer egy nagy hepaj Tapolcán
- Gyík, light
- DR volt, DB lett – 2. rész: vasúti romantika kétféle nyomtávon
- DR volt, DB lett – 1. rész
- Ütközőbaktól ütközőbakig: a Szalajka-völgytől a Bükk-fennsíkig
- Villamossal Gliwicétől Górniczáig
- És még a színét is eltalálták!
- Kék szalag – a vasúton, Amerikában
- A ronda zöld kígyó nyomában
- Karácsonyi ajándék a vasútnak: kell ennél szebb?
- Egy uradalmi tejcsarnok lassú háttérbe szorulása
- Főpályaudvar Budapesten: végleg lemondtak róla?
- Kezdetben vala a lóvontatás
- Barkács az élethűségért
- Szürke eminenciás: a Muki
- Európa dízelmozdonyainak nagyasszonya
- Amikor Truman zuhant a Déliből az Endresz György térre
- Őrült nagy durranás előtt? Tényleg lesz 200 milliárdból metró Gödöllőig?
- Hétvégi hepaj Finnországban
- Irány a Balaton! – 2005-ben, 2. rész
- Irány a Balaton! – 2005-ben, 1. rész
- Az utolsó felsővezetékes kisvasút
- Kandó Kálmán egyedülálló alkotása
- Fenn a messzi Északon, mellékvonalon
- Thököly út, hattyúdal
- Vasút a Baltikumban
- Ez is hungarikum ám!
- Lánczos Péter előbb tervezett, utána helyszínelt és nyomozott
- Ha a 201-es váltó mesélni tudna...
- Ármin-akna Lyukóbányán
- A kényelmi vicinális
- Egy óriásira lekicsinyített 902-es Tatra
- D4-es javítás után lett K gép
- Tráktőrök keskeny nyomtávon
- A világ legnagyobb gőzösparadicsoma
- Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 3. rész
- Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 2. rész
- Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 1. rész
- Kubinszky Mihály: Az építészet az élethivatásom, a vasút hobbi
- Épül a Sorsok Háza
- Ünnepelt a legbátrabb város
- Kéregjegy klasszikusok nyomában
- Vasúttörténeti intézmény Szegeden
- Megtérülhet-e egy mellékvonal átfogó felújítása?
- Vaspályával keretbe foglalt tájon
- A Kis Piros – a Rhätische Bahn Svájcban
- A Szuper Törzsfőnök, a Kapitány és a többiek
- Rég volt, igaz volt?
- Mintha mindig itt lettek volna
- Nem úgy van az, mint volt rég
- Amit az Úttörőparlament mentett meg az enyészettől
- Rokonlátogatóban: szoborgőzös 1:35-ben
- A szenvedések vasútja
- Köszöni, jól van azóta is
- Jánkmajtis–Kölcse: a végek kisvasútja
- A tengerparti vasút
- Nem lehetett megmenteni: volt egyszer egy fűtőház Kisterenyén
- Jekatyerinburg, Szverdlovszk állomás
- Végleg vége Cicciolina pályafutásának! Eddig még nem publikált fotókkal!
- Múltidéző: magyar motorvonatok Brazíliában
- Múltidéző: Aradról Lippáig és Pankotáig
- Múltidéző: történet a Sargani nyolcasról
- Múltidéző: a gőzöskorszak hat pillanata, 1. rész: az „építmények”
- Múltidéző: amikor először jártak Desirók a Balatonnál
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső, idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!
