Nem lehetett megmenteni: volt egyszer egy fűtőház Kisterenyén
Vasárnaponként ezen túl időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, hogy önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. Ezúttal egy ma láthatatlan épület végóráiról készült írást olvashatják el újra. Az eredeti írás az Indóház 2006. októberi számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatják a dimag újságosstandján.
* **
Palócföldi gőzöseink elfeledett otthona: a kisterenyei körfűtőházKisterenye. Amikor a palóc városka nevét a múlt vasútját szerető embernek említjük meg, máris a gőzmozdonykorszak egyik utolsóként sorsára hagyott fellegvára, a szebb napokat megélt körfűtőház képe rémlik fel benne. Amikor e sorok írója három évvel ezelőtt foglalkozni kezdett a létesítménnyel, rögtön egyértelművé vált számára, hogy mit is jelentett ez az impozáns vasúti épület a valaha ott dolgozóknak. De még nincs veszve minden!
Meglátni és megszeretni – talán így jellemezhetném legjobban a körfűtőházzal kapcsolatos érzéseimet. Fiatal korom ellenére mindig is a vasút hőskora foglalkoztatott legjobban: így jutottam el az ország több pontjára, ahol a mozdonyszíneket örökítettem meg fényképezőgéppel és videokamerával a kezemben. Aztán rátaláltam Kisterenyére – egy sematikus állomási rajzon fedeztem fel először a jó öreg fűtőházat. Mivel történetét korábban még nem dolgozták fel, nekiláttam információt gyűjteni.
A kezdetek
A fűtőháztelep kalandos története az 1870-es években, a Hatvan–Losonc vasútvonal megnyitásának idején kezdődött. A szaporodó nógrádi kőszénbányák növekvő termelésével párhuzamosan Kisterenye elágazóállomáson kétállásos kis mozdonyszín – nevezzük ősfűtőháznak – épült, amelyhez tízméteres, kézi hajtású fordítókorong csatlakozott. Mindez a jelenlegi körfűtőháztól délnyugati irányban, körülbelül a mai szociális épület és lakóház helyén állt. Első lakói a 377-es, mellékvonali lokomotívok voltak.
Nem sokkal azután, hogy 1908-ban az ősfűtőház rejtélyes körülmények között leégett, a kisterenyei fűtőházi személyzet kérelmet adott le a Miskolczi Igazgatóságnál egy új fűtőház felépíttetésére. Hogy a gőzmozdonyok télen ne kényszerüljenek fedetlen helyre, a régi fűtőház épen maradt részeit megtartották ideiglenes színnek. Az egyre növekvő forgalom és szállítási szükségletek okán az akkor korszerűnek számító körfűtőház-elrendezés mellett döntöttek. Az eredeti elképzelésben hat állással szerepelő, gyűrű alakú színt azonban csak négy állással építették meg.
Az új fűtőház felépítéséhez 1910-ben kezdtek hozzá. Jóllehet már ekkor is tisztában voltak azzal, hogy a négy állás és az oldalsó melléképület bővítésre szorul, az igazgatóság nem engedélyezte a költségesebb beruházást. A fűtőház a Magyar Királyi Államvasutak – azon belül is a helyiérdekű vasutak – szabványa alapján épült, némi szerkezeti módosítással. A fordítókorong ebben az esetben is tízméteres volt.
Az átadás évében – 1911-ben – a fűtőháztelepet a kis „Ilonkák” (MÁV 377-es sorozat) azonnal birtokba vették. Akkoriban a Kál-Kápolna és Mátranovák mellékvonalat, valamint a Gyula-rakodó iparvágányát is ezek a gépek szolgálták ki.
Az 1920-as években kezdtek hozzá a bővítéshez: ekkor nyolc állás volt a cél. Sőt! Az 1938-as vágányzatátalakítási terven már tizenegy állással láthatjuk a fűtőházat. Az átalakítások nyomait máig magán viseli az épület, hiszen a IX–XI. állásokig enyhébb a hátsó ablakok felső boltíve. A fordítókorong felől nézve is kivehető az ajtófélfák és oszlopok közötti enyhe szintkülönbség.
A vágányzat átalakítás magába foglalta a fordító lecserélését először tizenöt, majd később húszméteresre, amire a mozdonyok hossznövekedése miatt volt szükség, hiszen megjelentek a szerkocsis gőzösök is. A kor technikai színvonalát tükrözően az új korongok már villamosmotor-hajtásúak voltak.
Az 1940-es évek elején felépült a fűtőházzal szembeni laktanya és szociális épület – vagy ahogy akkor nevezték, a „jóléti épület”. A fűtőházi személyzetnek húzták fel a körfűtőház mögötti lakóházat is, ami ma már nem áll. Ez jellegében a jelenleg is lakott állomási lakóépületekhez volt hasonlatos, ám – az egykor benne élők elmondása alapján – sokkal szebb és patinásabb volt ezeknél. Később a fűtőház külső, mustársárga vakolatát szürke váltotta fel, így kezdett odaveszni az akkor megszokott MÁV-os szabványszínezés. Helyét átvette a „szocreál-krematóriumszürke” stílus...
|
A kisterenyei takarítótábor akció Az egyesület első programja, a takarítótábor 2006. július 17-étől 23-áig tartott. Az egyhetes akció célja a fűtőház külső és belső kitakarítása volt. Kívülről a gyomfák és az embermagas gaz felszámolása várt a tábor résztvevőire, míg belül az elmúlt évtized alatt odahordott háztartási szemetet és építési törmeléket kellett eltüntetni. A megmozdulásra a MÁV Zrt. eseti engedélyt adott. Hasznos segítséget nyújtott a bátonyterenyei önkormányzat is, a szállás és az ellátás szervezésében. Az akcióban részt vett az egyesület tagságának többsége, valamint további segítők is. Sőt! Egy napot kétkezi munkával Balázs Pál alpolgármester is az önkéntesekkel töltött. A hét első felében sikerült végezni a körfűtőház ajtófalainak megtisztításával – ezzel újra nyithatóvá vált a tíz hatalmas mozdonykapu. A felhalmozódott törmelék és háztartási szemét felkupacolása után az elszállításban az önkormányzat segített. A sikerrel zárult vállalkozás következményeképpen az egyesületi tagság átláthatóvá, bejárhatóvá tette az épületet és környezetét, valamint megfelelő körülményeket teremtett a felújítás megkezdéséhez. |
A folytatás
Az 1960-as években több kisebb átalakítást végeztek a fűtőházon. Ekkor épült meg a hátsó mellékhelyiség és az elektromos kapcsolószoba is, ezenkívül egy irodával is kibővült a fűtőház műhelyépülete, továbbá a XI. állás helyén asztalosműhelyt, tanoncoktató helyiséget, valamint pártirodát alakítottak ki. A XI. kapu nyílását befalazták. A körfűtőház végének homlokzatán több nyílás mellett egy ajtót is kialakítottak. A tető burkolását először horganylemezzel újították fel, de ez a gőzmozdonyok füstgázaitól felpúposodott, ezért a nyolcvanas évek derekán alumíniumra cserélték.
A fűtőház elmúlt 96 évének egyik leglátványosabb eseménye az hatvanas évek közepén történt, amikor egy gőzmozdony „átment” a IV. állás hátsó falán. A fűtőházhoz „puttonyos”, régies írásmód szerint „szertartányos” és szerkocsis mozdonyokat egyaránt állomásítottak. A puttonyos gépek közül a leggyakoribbnak a 377-es, a 375-ös és a 376-os sorozat tekinthető. Bár a szerkocsis mozdonyok gyakorlatilag be sem fértek az épületbe, ezekből is akadt honos gép Terenyén: 324-es, 411-es, 424-es, sőt az egyik legméretesebb típus, az 520-as is fitogtatta az erejét a nehéz tehervonatok – leggyakrabban szénvonatok – élén.
Mintegy húszévnyi nyugalom után, 1984–1985-ben, a Bz motorkocsik megjelenésekor újabb átalakításokra került sor: a negyedik és ötödik állás között választófalat húztak fel, amelyen hőlégbefúvásos kályhát helyeztek el. Mivel ennek hatásfoka nem volt megfelelő, ágyúkályhákat is beépítettek. Végül a meleget is egy Bzmot fűtőgenerátora szolgáltatta... A korábbi hét füstelszívó kürtőből hármat eltávolítottak, és álmennyezettel oldották meg a dízelüzem kifűtését. Négy állás maradt a dízel- és hat a gőzüzem képviselőinek. Néhány évvel korábban Kisterenyén vették fel a Viadukt című, amerikai–magyar–NSZK koprodukcióban készült film néhány jelenetét.
A szépség titka
Az épület falazata oszlopokkal tagolt, negyven centiméter vastag falát téglából húzták fel. Az ablakok fölött boltívek és díszítő berakások láthatók. Ennek köszönhető a fűtőház mással össze nem téveszthető megjelenése. A körfűtőház belső ívére eső oszlopokat mészkőből faragták ki. A tetőszerkezetet a budapesti Schlick Nicholson Gép- Waggon és Hajógyár Rt. készítette: a konstrukció – a kor szellemének megfelelően – a nagyobb fűtőházak tetőszerkezetének „kicsinyített mása”. A tető héjazata az építés idején átlós alakzatú palafedés volt, amit később többször is felújítottak.
| A fűtőházvonali vágányok oldalán műhelyépület állt. Ezt eredetileg három helyiségre osztották, majd ezek egyikében fémmegmunkáló műhelyt alakították ki. Toldásképpen felhúztak egy – már akkor is elavultnak számító – „pottyantós” vécével ellátott mellékhelyiséget. Ezt megelőzően a fűtőháztelepen csak a laktanyaépületben volt árnyékszék. Emiatt az egyik tárolóvágányt el is nevezték „budivágánynak”. |
A fűtőházban számos eszköz szolgálta a járművek javítását, a vágányok alatti javítóároktól kezdve a Flaschenzug rendszerű, A-profil lábú daruig. A futóműjavításokat 1940-től Koós rendszerű, egyorsós kerékpársüllyesztő szolgálta a VI. állásnál.
A gőzmozdonyok szénnel való kiszerelésére iker rendszerű szénfelvonót rendeltek a fővárosi Teudloff-Dietrich Armatúra-szivattyú és Gépgyártól. Ehhez tartozott a szénkarám és egy 760 milliméter nyomtávolságú csillepálya is. Utóbbit többször átalakították, például a szenelő garatját leszűkítették a kis széntartályméretek miatt, míg a szénkarám bővítésre szorult. A szenelőtorony az utolsó percekig megbízhatóan szolgálta a gépeket. Épült még ezeken kívül homok- és olajtároló épület is. A homokfeladás kézzel történt, Terenyén – ellentétben a legtöbb fűtőházzal – nem volt légbefúvásos berendezés. A Bz motorkocsik gázolaját néhány kiselejtezett tartályvagon szolgálta egy-két hordó segítségével.
A vég kezdete
A fűtőháztelepre 1992-ben mondták ki a halálos ítéletet. A város egyik legmeghatározóbb létesítményére ezután az enyészet várt. A hanyatlás ellenére a körfűtőházban vészelte át a 411,118-as lokomotív a gőzmozdonyok tömeges „lemészárlását”, és időnként megfordult Terenyén egy-egy gőzmozdonyos nosztalgiamenet is.
Az idő múlásával a volt fűtőház a fémgyűjtők prédájává vált: ellopták az alumíniumtetőt és a vágányzatot is. A körfűtőház melléképületét a tető megcsúszásának indokával – amely egyébként könnyen javítható lett volna – lebontották, gaz és ecetfa nőtte be a környéket. De hiába a romlás: a gőzösök egykori otthonának ódon falai között lépkedve kísérteties érzés, ahogy megelevenedik a történelem. Nem véletlen, hogy a magyar vasút e kivételes maradványát évente többször is felkeresik német, osztrák és dán vasútbarátok.
|
Ötven év után az egykori munkahelyről „Ötven éve, 1956. szeptember 10-én kezdtem a vasútnál mint asztalos. Először személykocsi-javítás volt a feladatom a környék járatain. A fűtőházban főként famegmunkálással foglalkoztam, majd később a gőzmozdonyok sebességmérő óráinak javítását végeztem. Jómagam készítettem a vasútépítő mozgalmak díszítéseit is. Bár száznyolcvanöt ember dolgozott itt valaha, olyan tisztaság volt a macskakövön, hogy enni lehetett volna róla. Ha nem kellett vonalra menni, hétkor kezdtünk. Amikor gőzös érkezett, lejárt a vonatról, majd bejött vizet és szenet vételezni. Beállt a fűtőházba, körbenéztük, a felvigyázó pedig alaposan átvizsgálta. A fél falu rajtunk nevetett, amikor nem volt elég gőze a gépnek és időre ki kellett volna állni vele vonatra, ezért jobb híján az egész csapat együttes erővel, kézzel tolta ki a masinát. Nyolcvanhétben történt, hogy kijöttek az igazgatóságtól, és mondták, jól nézzük meg a fűtőházat, mert nemsokára bezárják. Én persze nem hittem el, hétszeres élüzem volt ez a kis telep, szinte örök életűnek tűnt. A bezárás után még sokáig próbáltam megvédeni a betörések elől, de sajnos már nem lehetett tenni a pusztulás ellen. Nagyon örülnék neki, ha legalább múzeumként feléledne.” (Tamás Péter asztalosmester) |
Tervek és elképzelések
Érthető, ha a körfűtőházat sokan ismét gőzmozdonyokkal tele szeretnék látni. Én magam sokszor jártam a helyszínen, hogy megörökítsem mindazt, ami még megmaradt belőle, és közben megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy valamit tenni kellene a pusztulás ellen... Bevallom, amikor elengedtem a fantáziámat, a majdani gőzösnapok és a helyreállított fűtőház képe lebegett a szemem előtt. De a realitásoknál maradva: egy fűtőházmúzeum létrehozása tűnt a legmegvalósíthatóbbnak.
A gondolatot tett követte, és közben egyre több vasútbarát erősítette lelkesedésemet. Hamarosan kiderült, a körfűtőház felújítása illik Bátonyterenye turisztikai, fejlesztési koncepciójába. A MÁV miskolci üzletvezetőségén – ide tartozik a kisterenyei objektum – azt ajánlották, hogy a fűtőházról egy építészmérnökkel állíttassunk ki szakértői véleményt. Ez meg is történt. Kiderült: az épület menthető. Ekkor vett újabb lendületet a mentőakció, és ez év februárjában megalakult a Kisterenyei Körfűtőházért Egyesület. Azóta az egyesületet bírósági nyilvántartásba vették, folytatjuk a tárgyalásokat a Magyar Államvasutakkal az objektum sorsát illetően. A már említett fűtőházmúzeum nemcsak statikus, mozdulatlan vasútüzemet mutatna be, hanem egy ereje teljében lévőt: többek között működő kovácsműhellyel, korabeli eszközökkel és szerszámokkal szemléltetné a valaha mindennapos fűtőházi szolgálatot. Természetesen ehhez hozzátartoznak maguk a gőzmozdonyok és a korabeli járművek is. Márpedig hazánkban szép számmal hevernek parlagon kiállításra érdemes vasúti emlékek. A működő vasúti járművek segítségével nosztalgiameneteket és járműtalálkozókat szerveznénk.
|
Megmenekült gőzösök Kisterenyéről A kis körfűtőházban megbújva több gőzmozdony elkerülte a lángvágók halálos sercegését! Közvetlenül a rendszerváltás előtti időkben a gőzös nem képezett még akkora eszmei értéket, mint napjainkban. A gőzösbarátok fájó szívvel tekintenek azokra a fényképekre, melyeken a gépek sorsa megpecsételődik. Nos, meglepő, de ilyen pillanatokról Kisterenye esetében nem beszélhetünk! Számos megőrzött gőzmozdony köszönheti életét a gépekért elszántan harcoló helyi vasutasoknak. Lássunk a „szerencsések” közül néhányat a teljesség igénye nélkül. Az 520,075-ös Bumbardó. Bár a mozdony maga soha nem volt Kisterenyére állomásítva, gyakran fordították meg a korongon. Feladata elősorban a Gyula-rakodóból tartó szénszállítmányok rendezése volt. Az 1943-ban, a német A. Borsig, Berlin-Tegel-Hennigsdorf mozdonygyárban készült Bumbardó jelenleg Hatvanban várja egy gőzfelhős, szebb jövő elérkezését... A 411,264-es Truman. Ez a gőzmozdony 1947 októberétől volt honos Kisterenyén. Az utolsó időkben hosszasan ácsorgott a fordítókorong mellett, majd szép lassan elvesztette hajtórudazatának egy részét. Jelenleg Hatvanban, a Bumbardóval együtt van megőrzésen. A 375,1026-os Nyalóka, a Kati. A kis mozdony bejárta a világot. Terenyére született, és ott is fejezte be dolgos pályafutását: 1958-as elkészültét követően került a fűtőházhoz. A gőzöskorszak alkonyán leselejtezték, majd egy japán vasútbarát megvásárolta. A gépet Rijekában rakták hajóra, majd Japánba szállították, ott nosztalgiaüzemet látott el. A közelmúltban a megvételre kínált lokomotív feltűnt egy internetes aukciós oldalon... Próbáltuk megkeresni a tulajdonost, eddig sajnos sikertelenül. Az említetteken kívül még rengeteg gőzmozdony élvezett nagy megbecsülést a fűtőháznál. Kezdve a 375,562-estől – amely a legendásan megbízható óra után a Doxa becenevet kapta – egészen az utolsó Bivalyig, a 424,365-ös lokomotívig. Még mindkét mozdony megvan! |
Persze jogosan merülhet fel a kérdés az olvasóban: mi szükség van még egy vasúttörténeti parkra? Nos, a Kisterenyei Körfűtőházért Egyesület egy olyan múzeumot szeretne létrehozni, amely nem csak a vasút múltjába enged betekintést. Az érdeklődők aktívan kivehetnék részüket a fűtőház életéből, legyen szó gőzmozdony-vezetési tanfolyamról, vagy a kis kovácsműhely megismeréséről.
Az egyesület tagsága tisztában van azzal, hogy elképzeléseinek megvalósítása rengeteg anyagi befektetéssel, munkával és időráfordítással jár. Egyúttal szeretnék, ha erről a gőzöskorszakot idéző emlékről is elmondhatnák: nemcsak múltja van, hanem jövője is.
Ackermann Balázs
Köszönet illeti a fűtőház múltját felelevenítő segítségéért Szép Sándor fűtőházfőnököt, Varga Lajos művezetőt és Tamás Péter asztalost, az írásban szereplő felvételek szerzőit, valamint a MÁV Központi Irattárának munkatársait.
Sorozatunk korábbi írásai
- Jekatyerinburg, Szverdlovszk állomás
- Végleg vége Cicciolina pályafutásának! Eddig még nem publikált fotókkal!
- Múltidéző: magyar motorvonatok Brazíliában
- Múltidéző: Aradról Lippáig és Pankotáig
- Múltidéző: történet a Sargani nyolcasról
- Múltidéző: a gőzöskorszak hat pillanata, 1. rész: az „építmények”
- Múltidéző: amikor először jártak Desirók a Balatonnál
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
