Egy óriásira lekicsinyített 902-es Tatra

Vasárnaponként időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. Mostani cikkünk az Indóház 2008. december–2009. Januári összevont számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatják a dimag újságosstandján.

* * *

Kemény fába vágja a fejszéjét az, aki magyar villamossal szeretné bővíteni modellgyűjteményét. A modellgyárak kínálatában ugyanis nem szerepelnek ilyen járművek, ezért csak a saját építés az egyedüli megoldás. Mindez sokakat elriaszt, de van úgy, hogy éppen a kihívás nagysága ragadja meg a modellezőt. Utóbbi felfogást képviseli Balázs Bálint, aki többféle HÉV-szerelvény mellett az UV- és az ipari csuklós villamosokat is megépítette. Legfrissebb munkája a szegedi Tatra-villamos. Lássuk hát a modell megépítésének históriáját.

Történetünk bő két évvel ezelőtt a Modellmánia kiállításon kezdődött, ahol az egyik modellező barátomtól kaptam egy Hermann&Partner Tatra villamos építőkészletet, amely egy budapesti ál-T5C5 villamost tartalmazott. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen belőle, mert kizárólag magyar vonatkozású járműhöz szerettem volna felhasználni. Később a szett eszembe jutott egy szegedi kiránduláson, ahol a karcsú, filigrán megjelenésű T6A2H villamos már a legelső pillanattól fogva megérintett. Ezért elhatároztam, hogy a készletből a szegedi Tatra-villamost fogom elkészíteni. És a gondolatot tett követte.

Először is beszereztem egy ajtó nélküli oldalfalat, valamint az eredeti jármű képanyagát és jellegrajzát, majd következett a nagy munka. Mivel a szegedi T6A2 hosszabb, mint külföldi típustársai, a modellt is meg kellett toldani a két szélső ajtónál 4-4 milliméterrel. A művelet nagy pontosságot igényelt, a hiányzó részeket sztirollemezből pótoltam. Rengeteg tömítés és csiszolás után sikerült eltüntetni a felületi hibákat. A megnövelt alvázon kivágtam a hajtás helyét, majd összeállítottam a kocsiszekrényt. Az illesztéseket tömítéssel és csiszolással tüntettem el. A hajtást egy Leopold Halling lendsúlyos motorral és egy Roco GT8 hajtott forgóvázzal oldottam meg. A hátsó forgóváz maradt az eredeti, csupán a kerekeket cseréltem Roco gyártmányúra.

A festéshez komoly segítséget jelentett a pontos RAL-kódokat tartalmazó eredeti jármű színterve, amelynek alapján légecsettel lefújtam a modellt. Hosszas száradás után beüvegeztem a járművet. Átlátszó, víztiszta PVC-lapból vágtam ki az ablaktáblákat, és egyenként faragtam be a helyükre. Vékony öntapadó fóliával imitáltam az alumíniumosztásokat, fekete festékkel a gumikédereket.

Ekkor következett az utastér kialakítása. Az üléseket külön kellet legyártanom, mert a gyári nem felelt meg az eredetinek. A kapaszkodókat vékony drótból készítettem. Az ajtómechanika-doboz és a BUSE-kijelző sztirolból készült. Utolsó lépésként berendeztem a vezetőállást és a kocsi B végét.

Az eredeti ráncajtókat kivágtam. A helyükre sztirollemezből készült IFE-lengőajtót szereltem. Az ajtó különlegessége, hogy két, egyenként 0,15 milliméter vastag sztirollemez közé egy átlátszó fóliát helyeztem.

A tető két részből áll. Az egyik a pótkocsihoz tartozó, sima felületű, a másik a készletben szereplő, amelyeket az eredetinek megfelelően egy tetővé dolgoztam össze. Papírból kivágtam a plafon dekorlemezét, majd felszereltem a hosszirányú kapaszkodókat és a fénycsőarmatúrákat. Miután beillesztettem a járművezetőt – akit egy kedves szegedi villamosvezető barátomról mintáztam –, felhelyeztem a tetőt, és megragasztottam. A szélek összedolgozása után felkerültek a tetőjárók, a reklámtábla, a tetőellenállások és az elektromos szerelvények. A tetőellenállás ketreceit vékonyra vágott sztirolcsíkokból állítottam össze, a rácsozatot pedig organzával imitáltam. Gondos maszkolást követően megkapta a színét is. Néhány nap száradás után megködöltem mattfeketével, hogy egy kicsit viseltes legyen az áramszedőről lehulló szénportól.

A szintén Hermann&Partner eredetű áramszedőt kismértékben alakítottam át. A csúszólap füleinek szélén megszüntettem az összekötést, valamint elkészítettem a merevítésutánzatot. Ezt követően lealapoztam, majd lefújtam sárgára. Végül az elkészült áramszedővel koronáztam meg a modellt. A vonó-ütközőkészülékhez a készlethez mellékeltet használtam fel, de a fotók alapján faragott sztirollemezdarabokkal javítottam fel.

A forgóvázakra felragasztottam a készlethez tartozó alkatrészeket. A futózsámolyra vékony rézlemezből áramszedő lapot szereltem, és bekötöttem a motorhoz. Az ablaktörlőket válogatott vékonyságú drótból készítettem, majd lefestettem feketére.

A tükörszárak 0,1 milliméteres acéldrótból készültek. Alulra szigetelést húztam rá, felülre pedig egy rendkívül kicsi, átfúrt sztirollapocskát illesztettem, és így ragasztottam a helyére. Ennek köszönhetően behajtható lett. Festés után felhelyeztem a tükörlapokat, amelyeket a modell egy Fuggerth V43-astól kapott kölcsön. A tükörlapok belső felületére tükörfóliát ragasztottam.

Az oldalsó lámpaburák átlátszó PVC-csíkból, a fényszóróburákat valódi üvegből készítettem, amelyek alatt SMD LED-ek lapulnak. A kerethez vékony drótot használtam, majd felragasztottam a matricákat, az antennát, és a tetőszerelvények kábeleit.

Két és fél év kisebb-nagyobb szünetekkel tarkított munkája után végre elkészültem járműállományom talán legszebb darabjával. A szegedi villamos jó bizonyíték arra, hogy egy standard építőkészletből gondos munkával, némi átalakítással és feljavítással páratlan modell kerülhet a birtokunkba. De még szinte meg sem száradt rajta a festék, máris egy következő projekten töröm a fejemet, miközben igyekszem befejezni eddigi félkész modelljeimet. És talán egyszer majd a 950-es pótkocsi is felbukkan mögötte...

Kép és szöveg: Balázs Bálint

Sorozatunk korábbi írásai

• D4-es javítás után lett K gép
• Tráktőrök keskeny nyomtávon
• A világ legnagyobb gőzösparadicsoma
• Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 3. rész
• Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 2. rész
• Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 1. rész
• Kubinszky Mihály: Az építészet az élethivatásom, a vasút hobbi
• Épül a Sorsok Háza
• Ünnepelt a legbátrabb város
• Kéregjegy klasszikusok nyomában
• Vasúttörténeti intézmény Szegeden
• Megtérülhet-e egy mellékvonal átfogó felújítása?
• Vaspályával keretbe foglalt tájon
• A Kis Piros – a Rhätische Bahn Svájcban
• A Szuper Törzsfőnök, a Kapitány és a többiek
• Rég volt, igaz volt?
• Mintha mindig itt lettek volna
• Nem úgy van az, mint volt rég
• Amit az Úttörőparlament mentett meg az enyészettől
• Rokonlátogatóban: szoborgőzös 1:35-ben
• A szenvedések vasútja
• Köszöni, jól van azóta is
• Jánkmajtis–Kölcse: a végek kisvasútja
• A tengerparti vasút
• Nem lehetett megmenteni: volt egyszer egy fűtőház Kisterenyén
• Jekatyerinburg, Szverdlovszk állomás
• Végleg vége Cicciolina pályafutásának! Eddig még nem publikált fotókkal!
• Múltidéző: magyar motorvonatok Brazíliában
• Múltidéző: Aradról Lippáig és Pankotáig
• Múltidéző: történet a Sargani nyolcasról
• Múltidéző: a gőzöskorszak hat pillanata, 1. rész: az „építmények”
• Múltidéző: amikor először jártak Desirók a Balatonnál

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!