Hétvégi hepaj Finnországban
Vasárnaponként időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. Mostani cikkünk az Indóház 2007. júniusi számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatják a dimag újságosstandján.
* * *
Azok a vasárnapok Helgával: Jokioinen, múzeumvasútFinnországi vonatozásaink során az egyik legnagyobb élmény a Turku–Tampere fővonalon fekvő Humpillából kiindulva Jokioinenbe kisvasutazni. A kisvasút csak júniustól augusztusig, és csak vasárnap közlekedik, igaz, ekkor általában két szerelvénnyel és gőzvontatással! A 14 kilométeres útra tíz euró a menettérti jegy, ami megéri az árát! Mára sajnos ez maradt a két utolsó még üzemelő kisvasúti üzem egyike az országban, noha egykor kiterjedt hálózatokat építettek – például faanyag szállítására.
A szóban forgó finn kisvasúthálózat az 1900-as évek elején élte virágkorát, amikor legkevesebb negyedszáz, kisebb-nagyobb kisvasútüzem működött az országban. A két leghosszabb 75, illetve 81,9 kilométeres volt, de akadtak szép számmal mindössze öt kilométeres vonalacskák is. Személyszállítás 13 hálózaton zajlott, ám ezek egy részét már az 1920-as években megszüntették. Jelenleg két helyen találkozhatunk üzemelő kisvasúti gőzössel: a Jokioineni és a Nykarlebyi Múzeumvasúton.
A Nykarlebyi Múzeumvasút a svéd/finn nevű Nykarleby/Uusikaarleppy városka melletti Kovjoki állomásról indul ki, és mindössze két kilométeres hosszon üzemel. A 600 milliméteres nyomtávval épült, legnagyobb kiterjedése idején 12,3 kilométeres vonal csupán 1892-től 1916-ig létezett (két amerikai Baldwin gőzmozdony, három személykocsi és 15 tehervagon képezte a járműparkot), majd 1989-ben támasztotta fel holtából egy lelkes helyi egyesület. A kisvasút a Helsinki–Seinäjoki–Oulu fővonal Kovjoki állomását kötötte össze a tenger melletti Nykarlebyvel. Jelenleg Kovjoki közelében a fővonalon nem áll meg személyvonat, közösségi közlekedéssel a kisvasút tehát gyakorlatilag megközelíthetetlen. A fűtőház július 8-ától 16-áig tekinthető meg, vonatozni pedig mindössze május elsején és júliusi vasárnapokon lehet. Három gőzösük van: egy 1920-as Orenstein & Koppel, továbbá két 1937-es, a tamperei Lokomo Oy gyártotta szépség: Laura és Emma. Egyikük sem szolgált itt a hőskorban.
A 22,4 kilométeres, 750 milliméter nyomtávolságú jokioineni kisvasutat Humpilla és Forssa között már 1898 végén átadták. Ez volt az ország második magánkisvasútja, amelyen közforgalom is bonyolódott. Az 1930-as évektől két sínbusz is közlekedett a kisvasúton, ekkor a megállók számát is növelték, méghozzá ötről tizenötre. Az egyik motorkocsi csak három évet volt itt, a másik tízet. Utóbbit a finn–szovjet háborúk idején egy tengeri szigetre vitték, azt viszont elfoglalták a sztálinista egységek. A kisvasút fő tevékenysége a legelső pillanattól kezdve egészen az 1974-es megszüntetésig a teherfuvarozás volt. A legnagyobb áruforgalom a két finn–szovjet háború közötti rövid „békeidőben”, 1940-ben zajlott, ekkor 90 ezer tonnát szállítottak el. A kisvasút mintegy száz tehervagont üzemeltetett. Ezek közül több is a kisvasút átadásától annak megszüntetéséig, 75 éven át közlekedett. A személyszállításban 1945 volt a csúcsév, 402 254 utassal. A vasút első két gőzmozdonya 1897-ben készült az egyesült államokbeli Pittsburgh-ben. A két gép több mint fél évszázadig volt szolgálatban – 1900-ban az Egyesült Államokból, 1922-ben Tamperéből, 1937-ben pedig a Henschel kasseli gyárából vettek egy-egy lokomotívot. Utóbbi 1945-ben jóvátétel gyanánt a Szovjetunióba került. Helyette két belga mozdonyt szereztek be 1947-ben és 1948-ban. Az 1947-ben vásárolt gép a mai napig itt közlekedik, míg a másik 1972-ben üzemképtelen állapotban Walesben kötött ki. Ám a finnek tavaly ősszel visszavásárolták, és 2006. október 15-én 1959 után első alkalommal mozoghatott saját erejéből a finn kisvasúton. Az 1950-es és 60-as években négy, a tamperei Valmet cégnél gyártott dízelmozdony érkezett a vasútra, amelyek közül egy ma is üzemképes.
Utoljára 1954-ben közlekedett a kisvasúton személyvonat. A teherszállítás azonban még húsz évig húzta, és a finn kisvasutak között utolsóként itt szűnt meg. Az elnyúló agóniát azok a speciális forgóvázak tették lehetővé, amelyekkel a nagyvasúti kocsi kisvasúton is szállíthatóvá vált, megtakarítva ezzel az átrakás költségét. A vasút végét lepusztult infrastruktúrája okozta: tulajdonosa ugyanis nem vállalta a felújítás és az új jármű beszerzésének tetemes költségét.
Figyelemre méltó, hogy 1971-ben egy másik megszűnt kisvasútról vasútbarátok által megvett gőzmozdonnyal indult az első hétvégi nosztalgiavonat a kisvasúton, ám a szerződésüket két évvel később felmondták, és a kisvasutat 1974 tavaszán megszüntették. Az utolsó tehervonat 1974. március 31-én közlekedett Humpillából Forssába. Ezt követően Forssa és Jokioinen között gyorsan felszedték a síneket, majd 1975-ben a maradék vonalat is felszámolták. Hosszú és nehéz tárgyalások kezdődtek a megszűnést követően a tulajdonos és a Forssa-Humppila Múzeumvasútat létrehozni szándékozók egyesülete között. Végül utóbbiak Jokioinen Múzeumvasút Rt. néven alapítottak társaságot, és 1978 februárjában megvették a Minkiö–Jokioinen közötti, hat kilométeres szakaszt. Az év nyara és 1994 között már ezen az újjáépített vonalon zajlott a forgalom, amikor is a Minkiö–Humppila szakasz nyolc kilométerével bővült a vonal. A kisvasút fő állomása Minkiö, ahol a múzeum és a fűtőház, no meg az ajándékbolt található.
Jelenleg öt üzemképes gőzmozdonyuk van, de a járművekből kettőnél több egyszerre nem szokott dolgozni. Kivételt képez a július utolsó hétvégéjén esedékes, kétnapos minkiöi gőzmozdonyfesztivál, amelynek alkalmából az összes üzemképes gép befűtve tanulmányozható. A két ős-jokioineni, „Tubize” mozdonyról már volt szó, ám a másik három gép életútja is érdekes! A kisvasút büszkesége az 1901-ben épült, pittsburgh-i H. K. Porter Co. mozdony, ami egyes pályaszámon a 750 milliméter nyomtávolságú, 9,25 kilométer hosszú Äänekoski–Suolahti vasúton üzemelt egészen annak 1943-as megszűntéig (pontosabban széles nyomtávolságúra átépítéséig). Ezután a helyi papírgyárba szorult vissza, az ottani vasútüzem 1964-es megszűntéig. A félreállított mozdonyt 1971-ben ajándékozták a jokioineni csapatnak, amelynek tagjai a járművet 2005 nyarára hozták üzemképes állapotba. Azóta – évente egyszer – Humppila állomás napján egy két kilométeres szalaszon le-föl közlekedik az érdeklődőkkel.
Tamperei gyártása ellenére az 1909-es Helga hamisítatlan amerikai hangulatot áraszt. A Loviisa–Vesijärvi vasút 6-os számú mozdonya 1960-ban vonult nyugdíjba – az állam által megvásárolt kisvasút ekkor épült át széles nyomtávúra. A gőzmozdonyt Loviisa város múzeuma kapta meg, majd a város közepén kiállította. Helgát 1982 őszén kapta kölcsön a minkiöi múzeum, de 1996-ban a város lemondott róla a kisvasút javára. Ekkor a finn közlekedési minisztérium anyagi támogatásával megkezdődött a felújítása, amivel 1998 végére el is készültek, így 1999 tavasza óta a lokomotív újra személyvonatokkal közlekedhet.
Az 1917-ben szintén Tamperében készült „Sohvi” külsőleg nem különösebben hasonlít a másik gőzösre. A gép arról is nevezetes, hogy ez a története folyamán először 1917-ben függetlenné váló Finnország első saját gyártású mozdonya. A Hyvinkää–Karkkila vasút 5-ös számú mozdonya 1967-ig, a vonal felszámolásáig üzemelt. Ekkor egy társaság tulajdonába került, mely 1969-ben egy vasútbarát egyesületnek ajándékozta. A meglehetősen rossz állapotban lévő gépet Forssába szállították, ahol két évig tartott a felújítása, majd ezzel a gőzössel kezdődött 1971-ben a nosztalgiaüzem a jokioineni kisvasúton. A mozdony azóta több kisebb-nagyobb javításon esett át.
A kisvasút csak júniustól augusztusig, és akkor is csupán vasárnapokon közlekedik menetrend szerint. A teljes árú menettérti jegy a teljes útvonalra 2007-ben tíz eurót kóstál. Ez napijegyként is használható. A múzeum Minkiö állomáson június 3-ától augusztus 10-éig mindennap látogatható. Mivel a kisvasút a környék egyik fő attrakciója, a vonatok rendszeresen zsúfolásig megtelnek. A turisták túlnyomó többsége persze autóval érkezik, és már Minkiöben felszáll (vonattal csak az útitársam és én mentem). Így Humppila és Minkiö között sokszor már csak állóhely jut a végállomáson felszállóknak.
Kép és szöveg: Andó Gergely
Sorozatunk korábbi írásai
- Irány a Balaton! – 2005-ben, 2. rész
- Irány a Balaton! – 2005-ben, 1. rész
- Az utolsó felsővezetékes kisvasút
- Kandó Kálmán egyedülálló alkotása
- Fenn a messzi Északon, mellékvonalon
- Thököly út, hattyúdal
- Vasút a Baltikumban
- Ez is hungarikum ám!
- Lánczos Péter előbb tervezett, utána helyszínelt és nyomozott
- Ha a 201-es váltó mesélni tudna...
- Ármin-akna Lyukóbányán
- A kényelmi vicinális
- Egy óriásira lekicsinyített 902-es Tatra
- D4-es javítás után lett K gép
- Tráktőrök keskeny nyomtávon
- A világ legnagyobb gőzösparadicsoma
- Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 3. rész
- Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 2. rész
- Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 1. rész
- Kubinszky Mihály: Az építészet az élethivatásom, a vasút hobbi
- Épül a Sorsok Háza
- Ünnepelt a legbátrabb város
- Kéregjegy klasszikusok nyomában
- Vasúttörténeti intézmény Szegeden
- Megtérülhet-e egy mellékvonal átfogó felújítása?
- Vaspályával keretbe foglalt tájon
- A Kis Piros – a Rhätische Bahn Svájcban
- A Szuper Törzsfőnök, a Kapitány és a többiek
- Rég volt, igaz volt?
- Mintha mindig itt lettek volna
- Nem úgy van az, mint volt rég
- Amit az Úttörőparlament mentett meg az enyészettől
- Rokonlátogatóban: szoborgőzös 1:35-ben
- A szenvedések vasútja
- Köszöni, jól van azóta is
- Jánkmajtis–Kölcse: a végek kisvasútja
- A tengerparti vasút
- Nem lehetett megmenteni: volt egyszer egy fűtőház Kisterenyén
- Jekatyerinburg, Szverdlovszk állomás
- Végleg vége Cicciolina pályafutásának! Eddig még nem publikált fotókkal!
- Múltidéző: magyar motorvonatok Brazíliában
- Múltidéző: Aradról Lippáig és Pankotáig
- Múltidéző: történet a Sargani nyolcasról
- Múltidéző: a gőzöskorszak hat pillanata, 1. rész: az „építmények”
- Múltidéző: amikor először jártak Desirók a Balatonnál
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk!
Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!