„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, amelynek egyik eldugott szegletében volt egy kicsiny falu. Ebben a kicsiny faluban lakott egy maréknyi lelkes fiatal csapat, akik úgy döntöttek egyik nap, hogy mindenféle vasúti tapasztalat és előélet nélkül vasúti klubot fognap alapítani. Így is tettek...”
Irány a Geen Cargo, avagy Hallsberg és a Fekete erőd!
A jó mozdonyvezető alapos képzést kap, ebből pedig a Green Cargonál nincs hiány. A következő 5 hétre kezdetnek Hallsbergbe lettünk száműzve. Hiába, ott a központ, ott az ország legnagyobb rendező-pályaudvara, egy lepukkant kicsi város mellett a semmi közepén nagyjából úgy félúton Göteborg és Stockholm között. Ez a hely amúgy is a vasúti csomópontjáról híres, semmi egyébről.
Avagy egy régi álom valóra válása: közel két hónappal az utazás után, túl a lakásom felújításán, valamint második gyermekem megszületésén kissé megfáradva, ám annál több melegséggel és boldogsággal megpróbálok most visszaemlékezni arra, hogy mi és hogyan is történt.
Túl a második típusismereten és túl az első két hónapnyi szolgálaton kisebb-nagyobb bökkenőkkel.
Tavaly sikeresen befejeztem azt az iskolát, amely elérhetetlennek tűnt. Most már a munkahely és a megbecsülés a cél. Az egyik kollégám egy csíki lány!
Mintha tegnap kezdtem volna ezt az egészet, és akkor még nagyon távolinak tűnt az a nap, amelyet azóta megéltem.
Szinte krízissé alakult az iskolában a gyakorlati helyek száma, és maga az a helyzet, hogy ki hova kerül. Pihenés négy csillagos szállodában. Igen, ez Svédország.
