Megy a gőzös Kanizsára – avagy Szabadidős tevékenységek II.

Idén immár ötödik alkalommal került megrendezésre Landeryd faluban a Landerydi gőzösnapok. Mivel a rendezők semmiféle vasúti tapasztalattal nem rendelkeztek, így a klubnak hivatalosan engedélye sincsen bármiféle vasúti tevékenység lebonyolításához, és ezért szerencsére mi is – vagyis a Göteborgi Klub, melynek én is tagja voltam – képbe kerültünk. Tehát a mi klubunk elnöke és a Landerydi klub elnöke összefogtak, hogy ez a rendezvény összeálljon.

Az esemény számunkra már péntek reggel elkezdődött, amikor a BJ klub személyzete, tolatósai és mozdonyvezetői munkához láttak. Előkerült az egyik gőzösünk a sufniból, és megkezdődött a tolatást. A gőzös ugyan kapott egy előfűtést, de lényegében hidegen lett továbbítva a rendezvény helyszínére. A vonatba számos régi kocsi mellett a szokásos éttermi kocsit, műszaki kocsiszolgálati kocsit, áramellátó kocsit, villamos fűtőkocsit, valamint egy dízelmozdonyt soroltak be. A szerelvényünk élére az Ma sorozatú villanygép került.

Déltájt el is készültünk a szerelvénnyel, megtörtént a kocsivizsgálat és fékpróba, majd utunkat Göteborgból délre Halmstad felé vettük. A 150 kilométeres út Halmstadig bő két órát vett igénybe, és ahogy az lenni szokott, ilyenkor gyakrabban meg kellett állni, hogy a besorozott gőzmozdonyt ellenőrizzük, olajozzuk. Halmstadba érve a villanygép tovább közlekedett déli irányba Klippanig, ahonnan a másik résztvevő klub gőzösét és szerelvényét vontattuk Halmstadig, A két klub két szerelvénye Halmstadban egyesült, majd élére a T23-as sorozatú 4 tengelyes csatlórudas gép került. Ennek a gépnek külön érdekessége és története, hogy eredetileg keskeny-nyomközre építették 965 milliméteres nyomtávra, majd a vonal felszámolása után átépítették az alját, és így került alá normál nyomtávú kerék. További érdekessége a mozdonynak, hogy a motor indítása 15 bar nagynyomású levegővel történik. Tehát illett külön odafigyelni, és jól gazdálkodni a levegővel, különben félő volt, hogy hoppon maradunk. Az már teljesen mellékes, hogy Knorr 5 állású fékezőszeleppel volt szerelve a mozdony, akárcsak a régi gőzmozdonyok.

Halmstadban menetirányváltás után ismét egy rövid ideig észak felé folytattuk utunkat, majd keletre fordultunk egy mellékvonalra. Ennek a vonalnak érdekessége, hogy mind a mai napig minden állomáson forgalmi szolgálattevők vannak, és állomástávolsági közlekedésre van berendezve. A pálya sem éppen egyszerű vonalvezetésű, pár kemény emelkedő, szűk ívek, és a bazalt ágyazat is néhol átmegy az itt megszokott kavicsos-homokos kivitelbe, amit olykor a szél vagy az eső is képes elmosni. Ennek ellenére a pálya stabilan nyolcvannal  járható, és a csavarozott sínek által okozott kattogás szinte azonnal visszaidézi a múlt század hangulatát.

Landerydba érve azonnal munkához látott a társaság. Csaknem 60–70 fős dolgozni akaró lelkes önkéntes ember verődött össze, és máris kezdődött a tolatás, és a feladatok megbeszélése. A különmenetbe sorozott kocsikból azonnal megalakultak a következő két nap szerelvényei, majd félre lett állítva a műhelykocsi, illetve a helyszínre vontatott további három hálókocsi is. Ezek szolgáltatták a fekvőhelyeket a résztvevő önkéntesek egy részének. Nekem is az egyik kocsi hálófülkéjében jutott hely aludni. Nem volt túl meleg, mert nem voltak előfűtve a kocsik, de szerencsére találtunk megfelelő mennyiségű hosszabbítót és radiátort, és így azért túléltük a nem túl meleg időt. Az első nap végeztével a gőzösöket természetesen beállítottuk a régi megmaradt és részben felújított kőrfűtőházba, ahol a szakértő szemek és kezek már kezelésbe is vették őket. Kazánszemle, olajozás, szénnel és vízzel való kiszerelés. A legfontosabb rész: éjjel kik lesznek ébren, és kik fogják fűteni a két gőzöst, ugyanis reggel indul a műsor. Mikor minden aznapra tervezett feladattal elkészültünk, következett a vacsora. A vacsorát a településen lakók segítségével oldottuk meg, és stílusosan a nagyasztalt a gőzösök mellett a fűtőházban terítettük meg.

Micsoda pompás, pazar hangulat! Valahol egyszer már láttam ilyet egy fűtőházban, hogy az egyik vágány aknáját teljesen lefedték, majd egy hosszú asztal került rá, és mellé székek. Ez aztán az igazi vasútbarát-est, ahol a sültkrumpli, a húsok, szószok, desszertek, saláták és nem utolsó sorban a sör illata keveredik a gőzösök csodálatos illatával. Igazi múltidéző hangulat, és még inkább hihetetlen, hogy egy maréknyi lelkes fiatal, vasúthoz nem értő csapat mindezt elkezdte, létrehozta, és erre a szintre emelte.

Induljon hát a forgalom. Elérkezett a rendezvény első hivatalos napja, ahol már az utazóközönség is felszállhatott a vonatra. A forgalmat négy szerelvénnyel bonyolítottunk le. Ebből kettő a „fővonalon”, egy-egy vonat pedig két megmaradt szárnyvonalon közlekedett. A fővonalra a két gőzös által vontatott szerelvény, a két mellékvonal közül az egyikre a T23-as által vontatott szerelvény, a másikra pedig egy régi motorkocsi-egység került. A három vonalon összesen négy nosztalgiaszerelvény menetrendje úgy lett megszerkesztve, hogy az tökéletesen összhangban legyen a menetrend szerint ott közlekedő vonatokkal. Az utasok bármely állomáson felszállhattak vonatjainkra, illetve tetszőleges ideig utazhattak. Egy útra illetve egész napra lehetett jegyeket váltani, valamint az kisgyerekek ingyen utazhattak. Létezett továbbá családi jegy is két-három felnőtt és kettő-öt gyerek részére is.

Landeryd állomását eközben egy kisebb csoport vasútbarát lepte el videókamerákkal és fényképezőgépekkel felszerelkezve. Ezzel párhuzamosan rendezvények alakultak a kicsiny faluban is, ahol a végén már a politikai pártok standjai is megjelentek, és képviseltették magukat. Tűzoltósági bemutatók, elsősegélyesek, búcsúsok, kirakodó vásár, minden, ami idehaza Magyarországon vagy akár Erdélyben is teljesen megszokott, amikor valami településszíntű nagyobb rendezvény van.

Az első nap nekem kicsit keményre sikeredett, hiszen pilótaként szinte egész nap a mozdonyon kellett lennem oly annyira, hogy még az ennivalót is mozdonyra hozták nekünk. Esett az eső, kicsit szeles volt az idő, tipikus svéd időjárás volt, de ennek ellenére nem volt hiány látogatókban. A nap végét ismét a fűtőházban megterített közös asztalnál zártuk, ahol értékeltük a napot, és kicsit átszerveztük a dolgokat a következő napra. Mivel tudták, hogy előszeretettel fényképezek és videózom, így a második napomat felszabadították. Akkor már többnyire elvegyültem az utazóközönség sorai között, és fényképezéssel töltöttem az időmet, illetve egy-egy rövidebb szakasz erejéig felszálltam egyik másik gőzös vezetőállására. A műsor vasárnap délután 16:00 órakor ért véget. A program végére valamennyi vonat befutott az állomásra, ahol némi tolatás után egy szerelvénnyé állt össze az egész, élén a T23-as dízelmozdonnyal, majd mögötte a gőzösökkel. Az így elkészült szerelvény végül elindul Halmstad állomása felé, ahonnan az egyik rész dél felé Klippan állomásáig folytatta az útját, a másik pedig észak felé Göteborgig közlekedett.

És ez itt pedig a reklám helye: Szilveszterezzél velem Jánossomorján a Vadász étteremben! Gyere, találkozzunk, és mulassunk együtt! Kövess a facebookon is!

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!