Féltestvér az őshazában

Már régóta hallottam róla, és egyik ismerősöm még egy fényképet is küldött a járműről, de hát úgy voltam vele, hiszem ha látom. Nemrég újabb típusismereten vettem részt, amelynek keretében egyik nap felügyelet alatti vezetés alkalmából Göteborgból Nässjöbe vonatoztam.

Ködös esős reggel korán indultunk és úgy délelőtt tíz óra tájt érkeztem Nässjöbe regionális vonatunkkal. Visszaindulásig bő négy óra állt rendelkezésemre, amit arra használtam, hogy utánajárjak a mozdonynak. Körülbelül tíz perc séta után ki is értem a fűtőházba, ahol bementem a műhelybe és az ott dolgozó embereket kérdeztem, igaz-e, amit hallottam, és ha igen, akkor megnézhetem-e a gépet. Akkor még nem tudtam, de a helyi nagyfőnök azonnal útba is igazított engem, és mondta, pontosan hol találom a gépet, és milyen kulccsal nyitható a lakat.

Két perc múlva már a régi kocsiszín fordítókorongján álltam és számoltam a kapukat, hogy a megfelelőt nyissam ki. Amint kinyitottam a hatalmas kapun a kicsi ajtót, hatalmasat dobbant a szívem. Ezt az érzést leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor évtizedek után egy régi jó baráttal újra találkozunk. A kicsi ajtó után azonnal nyitottam az egész hatalmas kocsiszín kapuját, hogy mindent meg tudjak örökíteni.

Pár perc múlva már a vezetőállás ajtaját nyitottam négyszögkulcsommal, és kezemben a fényképezőgéppel kapaszkodtam felfelé a vezetőállásra. A szívem hevesen dobogott a dolgok láttán, és örömmel állapítottam meg, hogy sokkal jobb állapotban van minden, mint amire számítottam. Miután mindent lefényképeztem, bezártam a hatalmas kapukat, búcsút vettem a mozdonytól: „Remélem lesz alkalmam üzemben is látni téged.” Ezek után visszasiettem a műhelybe, ahol megpróbáltam több részletet megtudni a gépről, és arról, mik a tervek vele a közeljövőben.

Mint kiderült akkor ott a helyszínen, érkezésemkor azonnal a nagyfőnökhöz volt szerencsém, de gyűlésre ment, így a munkásokkal beszélgettem. Elmesélték, hogy a gép jó állapotban van, de nem értenek hozzá, a román nyelven írott műszaki dokumentációkat a Google fordítójával próbálták lefordítani. A gépet már ellátták a svéd vonatbefolyásoló berendezéssel is, és lényegében csak egy aprócska probléma van, amit meg kellene oldaniuk. Ezenkívül viszont ami tényleg gond a számukra, az alkatrészek teljes hiánya és a megfelelő személyzeté, aki ezt tudná vezetni. Az aprócska probléma a svéd rendszernek nem megfelelő áramszedők, és azt tavasszal tervezik orvosolni. Ha minden jól alakul, akkor ezt a problémát megoldják, és jövő tavaszra a gép a hatósági vizsgát is leteszi.

Érdekes kérdés az alkatrészellátás megoldása. Pár perc beszélgetés után elmondtam, erdélyi vagyok, folyékonyan beszélek románul. Azonnal kihívták a nagyfőnököt, és vele folytattam beszélgetést, aki részletesebben elmondta, mi a helyzet. Még aznap este felhívtam egyik kedves madéfalvi ismerősömet, és a dolgokat elindítottuk annak érdekében, hogy a cég alkatrészeket kapjon, a mozdony üzemképes állapotba kerüljön, és legyen legalább egy hivatalosan kiképzett személy, aki tudja vezetni a gépet.

A cég, amely megvette ezt a gépet jelenleg vasúti forgalmat nem bonyolít, csak mozdonyok bérbeadásával foglalkozik, de ezen is terveznek változtatni. Gépeiket már volt alkalmam hajtani, mégpedig második gyakorlatom alatt a TX Logistiknál. Több NOHAB gyártású dízelgépük is van, és elsősorban ezeknek a karbantartásával és üzemeltetésével foglalkoznak. Ezt a villamos mozdonyt Németországból vásárolták egy magánvasút-társaságtól, amely csődbe ment. A gép felújítva és 16000 Volt, 16,66 Hz-es üzemre lett átalakítva és így kevesebb mint 10 ezer kilométert futott Németországban. Öt és fél millió svéd koronába került. A cég más országokból is vásárol, felújít és ad bérbe mozdonyokat. Az így bérbe adott gépek elsősorban teherfuvarozással foglalkozó cégekhez kerülnek.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!