Utoljára felügyelet alatt

Nemcsak mi vagyunk, akik szeretnénk helyet kapni a különböző cégeknél, hanem más iskolák diákjai is, és bizony a legnagyobb vasúti cégekhez nem lehet csak úgy jelentkezni személyesen, hanem az iskolának kell kérni gyakorlati helyet a diákjaiknak.

Már beletörődtem abba mindegy, hova kerülök, csak kapjak helyet, hogy tudjam befejezni az iskolát. Bizony van olyan osztálytársam, aki halasztást kért – mert itt ilyet is lehet –, és így ő majd januárban kezdi meg legutolsó felügyelet alatti vezetését, tehát később fejezi be az iskolát is. A sors végül úgy hozta, hogy iskolánk kapott három helyet Göteborgba a Green Cargohoz. Félig meddig tanárom javaslatára végül elfogadtam az egyik felajánlott helyet, mert egyébként mindig megkérdeztek minket, hova szeretnénk kerülni, mit szeretnénk. Mint később kiderült, a lehető legjobban választottam.

Svédország második legnagyobb városába kerültem, amely csupán fél millió lakossal, valamint az egyik legjobban szervezett városi és elővárosi közlekedéssel, országos szinten pedig a legnagyobb villamoshálózattal büszkélkedhet, de erről majd egy későbbi cikkemben... Végül megkaptam a helyet, rövid időn belül találtam egy kiadó szobát is az egyik ismerősömnél, és hamar felköltöztem egy bőrönddel benne a legszükségesebb dolgokkal, valamint a számomra elengedhetetlen technikával, úgy mint fényképezőgép, táblagép és laptop.

Első két szolgálatom alatt rögtön tettem is két éjjeli fordulót Hallsbergig, amely tehervonati szempontból Svédország legnagyobb vasúti csomópontja. A tiszta menetidő Göteborg és Hallsberg között megállás nélkül közel három és fél óra. Ez alatt tehervonatommal szinte végig száz kilométeres óránkénti sebességgel haladtam. A második éjszakai kanyar után rendesen el is fáradtam. Egy hosszabb pihenés után a hetet két tolatással töltött szolgálattal zártam. Milyen jó, hogy a tehervonatok általában nem közlekednek hétvégéken, így lehetőségem volt szintem minden hétvégén hazamenni a családomhoz. Nem tudom, hogy csak én vagyok-e így vele, vagy más családos emberek is, de eljött az a pont, amikor a vasútnál a Fiam azért jobban érdekelt, hisz közeledett a születésnapja is, szám szerint a legelső.

A következő hetet Göteborg és Uddevala közötti fordulókkal folytattam, amelyek esetenként tolatásokkal is kombinálva voltak. A Green Cargonál szinte valamennyi mozdony el van látva rádiótávirányítással, amely a második felügyelet alatti vezetésből már jól ismert szabványos derékra köthető kis narancssárga dobozból áll. Működési elve teljesen ugyanaz, csak más és más mozdonyt irányít vele a „versenyző”. Hát érdekes volt ezúttal villamos géppel tolatni, villamos gépet rádiótávirányítani. A napok és hetek nagyjából így teltek, hol tehervonatot vezettem, hol pedig tolattam Göteborg valamely teherpályaudvarán, mert mint kiderült, több is van belőle.

A harmadik és az ötödik hét között a legtöbb fordulót Göteborg és Halmstad között tettem meg. Egyik alkalommal még egy utazó felvigyázót is kaptunk magunk mellé, így már rögtön ketten próbáltak tanácsokat adni, és irányítani, de szerencsére nem sokáig. Helyette elkezdtünk szakszervezeti kérdésekről és munkaszabályokról beszélgetni. Szó esett többek között arról is, hogy két szolgálat között legkevesebb tizenegy óra szabadidővel kell rendelkeznie a mozdonyvezetőnek. Éjszakai valamint éjjel kezdődő szolgálat legfeljebb hat óra hosszúságú lehet, valamint arról is tájékoztatást kaptam, hogy amennyiben egy fordulóállomáson a pihenőidőm meghaladja az egy órát, a cég köteles pihenőhelyet biztosítani olyan helyen, ahol ágy is van. Ez röviden azt jelentette, hogy mivel gyakran volt 3–4 órás pihenőnk is Halmstadban, gyakran pihentünk az állomással szemben fekvő négy csillagos szálódában. Természetesen mindig minden egyes alkalommal külön pihenőszobát kaptam, tehát még véletlenül sem kerültem egy szobába az oktatómmal.

Egyik alkalommal ismét Halmstad felé tartottunk, amikor Varberg állomásán félreállítottak tehervonatommal, és megkértek, menjünk ki nyílt vonalra segélymozdonynak. Hamar leakasztottam gépemet, és a szükséges engedélyek után máris húztam vele a nyílt pályára, hogy behúzzam az elakadt tehervonatot. Hamar odaértünk az elakadt szerelvény gépéhez, és gyorsan rá is akasztott az oktatóm. Elkezdem húzni és húzni, működtettem a töltőhullámot is, hogy oldjam a fékeket, de csak nem akart mozdulni a szerelvény. Végül az oktatóm hátra ment a másik mozdonyvezetőhöz, hogy lássa, miért nem mozdulunk. Végül kiderült, hogy a másik mozdonyon szolgálatot teljesítő mozdonyvezető alapvető hiányosságokkal rendelkezett, és azt sem tudta, hogy hol van a kormányszelep a mozdonyán, és azt hogyan kell oldani. Valami módon túlnyomása lett az A-kamrában, és így a mozdony fékezve maradt. Az oktatóm a hiba elhárítása után telefonon utasított a hátsó mozdonyról, hogy megkezdhetem a vontatást a nyílt vonalról az állomás felé. Így történt, hogy első alkalommal maradtam teljesen egyedül a vezetőálláson, és vezethettem a vonatot.

Utolsó felügyelet alatti vezetésem utolsó hete alatt kétszer fordultam meg olyan városban, amely közelebb van a norvég határhoz, mint Göteborghoz. Konkrétan Kil és Karlstad városokról van szó, ahova két alkalommal vezetett utam. Első alkalommal egy nappali szolgálatot kaptam, így szerencsém volt a pályát is látni, és gyönyörködni a tájban is. Utunk egy részén a vasút a Vännern tó partján vezetett, amely Svédország legnagyobb belföldi tava. Akadt a hét közben két tolatós szolgálat is, majd utolsó kanyaromat szerda este kezdtem és csütörtök késő délután végeztem. Sikerült összehoznom egy huszonegy órás szolgálatot is, amelyből nyolc órát egy szállodában töltöttem, hogy pihenten forduljak vissza. Azt hiszem, még soha nem éreztem magamat olyan furcsán, mint akkor, hiszen az egész vonatom benzinnel és gázolajjal teli tartálykocsikból állt. Hála a fékszázalékoknak és a vonalkönyvnek, legfeljebb hetven kilométeres óránkénti sebességgel továbbíthattam vonatomat, így ráértem nézelődni a holdfényes éjszakában, és szemügyre venni a dolgokat.

Összességében nagyon pozitívan értékelem a Green Cargonál töltött hat hetet. Már csak két hét van hátra a tanfolyamból, és ezzel hamarosan a végéhez ér a képzésem.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!