Egy hét, három kiállítás

A látvány helyett mindegyik rendezvény esetében inkább a tartalmon volt a hangsúly, bár természetesen a kiállítók bősége a szem számára is gazdagon kínált élvezetet. A román rendezvényről és magyar vonatkozásairól néhány képben már beszámoltunk, lássuk, milyen nemzetközi jelentőségű témákról volt szó a bukaresti eseményen.

Talán a legjelentősebb dolog, hogy a vízi közlekedés meghatározó személyiségei közül többen, így Isabelle Ryckbost, a Belvízi Kikötők Európai Szövetségének (EFIP - European Federation of Inland Ports) igazgatója is kiállt a vasúti infrastruktúra nagyarányú fejlesztése mellett. Érvelése szerint a kikötők forgalma nagyban függ az őket kiszolgáló vasút kapacitásától, de mivel az infrastruktúrával komoly gondok vannak, a vízi közlekedésben rejlő lehetőségeket sem lehet megfelelően kihasználni.

Elhangzott: egy jól teljesítő vasúti hálózat kialakítására Európában 2020-ig 500 milliárd eurót kellene költeni, és most már nincs idő elméleti projektekre, ideje cselekedni. A gazdasági válság persze nagyon megnehezíti a források előteremtését, jelenleg a kohéziós alap összes közlekedési kerete 82 milliárd euró, ebből mindössze 23,6 milliárdot szánnak a vasútra, míg a közút fejlesztésére 41 milliárd az előirányzott keret.

Ugyanitt merült fel a lengyel vasút modernizálása is: a tervek szerint az országon áthaladó TEN-T vonalakat 160-200 kilométer per órás sebességre tennék alkalmassá, illetve arra az esetre, ha a modernizáció nem hozná meg a kívánt hatást a vasút versenyképessé tételében, új, nagysebességű vonalakat is építenének. A forrás – mint mindenhol – itt is a legnagyobb kérdés.

Az északi országok seregszemléje nagyvonalúra sikerült: az összes jelentős vállalat megjelent, az Ansaldotól és az Alstomtól a Bombardier és a Siemens képviselőin át egészen a Thalesig, talán a Talgot és a Transmasholdingot hiányolhattuk, mint a finn szélesnyomtávú hálózatban érdekelt feleket, de utóbbi nemrég már bemutatta kínálatát, a spanyol cégről viszont mostanában meglepően keveset hallani, elképzelhető, hogy rájuk is jelentős hatással vannak az Ibériai-félsziget gazdasági nehézségei.

A szemináriumok minden lényeges témát felöleltek, a nagysebességű vasút európai történetétől a közeljövő építkezésein át az új jelzőberendezések kialakításának környezetvédelmi szempontjaiig. Dániában, Koppenhága és Ringsted között megépül az ország első nagysebességű vonala, amely 250 kilométer per órás közlekedésre lesz alkalmas. A főváros elővárosi hálózata CBTC vonatbefolyásoló rendszert kap, a hosszú távú vasúti közlekedést pedig ERTMS 2 berendezések segítik a teljes hálózaton.

A norvég és finn hálózaton is tervezik az ETCS/ERTMS rendszerek kiépítését, ennek jelentőségéről, és környezeti hatásairól tartottak előadást. A Bombardier munkatársai a vonatok belső terének biztonságáról és a dízelmozdonyok remotorizálásáról értekeztek, míg az Alstom és a dán vasúttársaság képviselői az energiahatékony tervezés és üzemeltetés kérdését járták körbe.

A francia és a kanadai gyártó előadói szót ejtett a villamosközlekedés fejlődéséről is, kiemelve, hogy a tervezésnél ugyanolyan súllyal kell figyelembe venni a demográfiai jellemzőket, mint az utasok elvárását. A tehervasút témáját a kettős üzemű (dízel és elektromos) mozdonyok témája uralta, főként az ezen a területen elért eredményeket és megszerzett tapasztalatokat taglalták a gyártók és üzemeltetők.

Az Egyesült Államokban eközben az APTA (American Public Transport Association) idei kiállítása zajlott, közel nyolcszáz kiállítóval. Az európai óriások itt is képviseltették magukat, olyan társaságok mellett, mint az Amtrak, vagy a Daimler buszágazata. Ebből is látszik, hogy az APTA Expo 2011 nem kizárólag a kötöttpályás közlekedésre koncentrált, a közösségi közlekedés minden lehetőségéről képet próbált adni.

A városi és távolsági buszoktól a villamosokon és a tehervasúton át a nagysebességű kötöttpályás közlekedésig és a díjszabási rendszerekig minden témát külön szemináriumon, sokszor egyszerre több előadóval dolgoztak fel. A háromnapos kiállítás egy közel egyhetes konferenciasorozatba illeszkedett, a nyílt napok során az előadásokat a nagyközönség is látogathatta.

Bár a közösségi közlekedést igénybevevők száma Amerikában is, mint ahogy világszerte, folyamatosan nő, még mindig jelentős kérdés az, hogyan maradhatnak talpon a cégek, hogyan szerezhetnek újabb bevételi forrásokat rövid és hosszú távon. Ha lenne megoldás a kérdésre, az forradalmasíthatná a világ közlekedését – a kétórás vita, amit a témában rendeztek, sajnos nem sokkal vitt közelebb hozzá.

Fontos szerepet kapott a kommunikáció a témák között: egyre több tengerentúli társaság éri el vásárlóit a közösségi oldalakon keresztül, ennek megfelelően több előadás is firtatta az ebben rejlő lehetőségeket.

Elmondhatjuk, hogy az elmúlt hét során szinte mindenről szó esett, ami a vasutat, és általában a közösségi közlekedést érinti, de a komoly előrelépésekre még várni kell. Az elképzelések formálódnak, de a források végesek.