Expo 1520, a „széles Innotrans”
A Moszkva melletti Scserbinka járműkísérleti központja adott otthont a rendezvénynek, akárcsak 2007-ben és 2009-ben. Két éve, a második Expón már éltek a hat kilométeres körpálya adta, dinamikus járműbemutató lehetőségével – akkor a Siemens Velaro RUS (Szapszan) kellette magát mozgás közben a szakértő közönségnek –, ezúttal viszont valóságos mozdonyfelvonulásnak lehettünk szemtanúi. A kiállítást ennyi háttér-információ birtokában mozdonycentrikusnak tekinthetnénk, pedig valójában nem volt az. Igaz, például pályaépítő gépekkel csak az első vasúti szalon alkalmával próbálkoztak a rendezők, és ott rájöhettek, hogy a telep statikus bemutatóra alkalmas vágányai erősen végesek, ezért a második és harmadik alkalommal nagyrészt a pavilonokban biztosítottak helyet az érintett cégeknek, akik a standjukon adtak ízelítőt portékájukból, vetített és nyomtatott anyagok segítségével. A több mint kettőszáz, vasútijármű-iparban érdekelt vállalat termékeinek alapos megtekintése nagyjából kitöltötte a reggel kilencórás nyitástól az este hatórás zárásig terjedő időszakot.
A vonali villamos mozdonyok kategóriájában nagy várakozás előzte meg a két gyártópáros, a Szinara-Siemens, illetve a Transzmasholding-Alstom produkcióját. Előbbi a kétszekciós, 8,4 megawatt teljesítményű, tehervonati jellegű 2ESz10 „Gránit”, utóbbi pedig a távolsági személyszállító vonatok továbbítására alkalmas, 6,6 megawatt teljesítményű, egyszekciós, hattengelyes (három forgóvázas) EP20 géppel rukkolt elő. A „Gránit” sorozatgyárthatóságát tanúsító okmányokra épp az Expo alatt, szeptember nyolcadikán került rá az utolsó pecsét. Az EP20-as még nem végzett a meglehetősen bonyolult, FÁK-szabványú tanúsító eljárással, bár a működőképességét illetően a körpályára kilátogató nézőknek szemernyi kétségük sem maradt. A gyári tesztek elején jár, ezért csupán makett formájában vehetett részt a Transzmasholding-Alstom tehervonati járműve, a „Gránitéhoz” hasonló jellemzőket mutató 2ESz5-ös. Dízelfronton, a tolatók között hódít a genset és a szuperkondenzátoros hibrid. A többmotoros megoldásra két éve és idén egyaránt mutattak példákat a CsME3 nehéztolató két, illetve három főgépcsoportosra történő átépítésével. A Szinara 180 tonnás, nyolctengelyes szupernehéz tolatójának, a TEM7a-nak megszületett a két főgépcsoportos, TEM14 jelű változata. Szintén ők azok, akik a négytengelyes, 1 megawatt körüli teljesítményű kategóriában szuperkondenzátoros hibrid építésébe kezdtek az „orosz Szilíciumvölgy”, vagyis Szkolkovo közreműködésével, azonban a mozdonygyártásban kevésbé ismert Poljot cég megelőzte őket az LGM1 jelű aprócska, 200 kilowattos, kéttengelyes könnyűtolatóval. A másik kéttengelyes apróság, a 400 kilowattos, gázolajjal, sűrített földgázzal és cseppfolyósított földgázzal egyaránt működő TEM31-es az RZsD háziprojektjeként indult két éve, ám egyelőre nem keltett különösebb érdeklődést az üzemeltetőkben.
A Tvema és az Infotransz hagyományosan megszórta a kiállítóterületet önjáró és vontatott mérőeszközeivel, az infrastruktúráról komplex jelentést kidolgozó és a jellemzőket egy megadott követelményrendszerrel valós időben összehasonlító, méregdrága ERA komplexumtól a kétéltűvé alakított, UAZ Patriot terepjáró bázisán szerkesztett járművön át a kéziberendezésekig. Ringbe szállt a Pandrol (ők még tavalyelőtt) és a Vossloh, a VoestAlpine és a Plasser&Theurer, de korántsem csak a pályás multicégek emelték a rendezvény fényét: a Knorr Bremse az MTZ Transzmassal vállvetve fogadta az érdeklődőket, megjelent a Stadler a belorusz FLIRT-tel, a poprádi Tatravagónka tavalyelőtt konténerszállítóval és eltolható oldalfalú teherkocsival, idén hattengelyes, 150 tonnás tartálykocsival jelentkezett. A prímet természetesen az orosz teherkocsigyártók vitték, illetve az orosz magánvasutak körében népszerű ukrán cégek. Az ablakos vonatokba sorozható eszközök között kiemelkedett a Tveri Vagongyár (TVZ), de jelen volt a Vagonmas és a Circon-Service is.
Az elmúlt három Expóról bővebb áttekintést a nyomtatott Indóházban olvashatnak hamarosan.
