Az egyedülálló tolatós

Halk léptű dízel-hidraulikus mozdony szolgálja ki a 4-es számú vasútvonal menti ipari üzemeket.

Napjainkban nagyítóval kell keresni hazánkban a tolatós tehervonatokat, számuk évek óta csökken a teherszállítmányozás közútra terelése következtében. A tevékenység piaci alapon ugyanis nem végezhető jövedelmezően, ezért az egyeskocsi-fuvarozás évről évre állami támogatásban részesül, máskülönben keresztet vethetnénk rá…

A szolgáltatás lényege dióhéjban, hogy az adott vonal állomásain osztják szét a rakodásra váró teherkocsikat, majd később állomásról állomásra haladva, tolatási munkálatokkal szedik össze azokat – innen a név is: tolatós teher.

Sokan nem is gondolnák, hogy Budapesttől csupán 48 kilométerre, az Északnyugat-Dunántúlon a mozdony és a környezet együttes hatása miatt egy igazán egyedülálló, német hangulatot kölcsönző tehervonattal találkozhatunk. A helyszín az Esztergomot Almásfüzitővel, Komárommal összekötő 4-es vonal. Egyvágányú, villamosítatlan, és egy igazi túlélő. Az ottani személyszállítás kétszer is veszélybe került, sőt, a 2009-es bezárási hullámban egy évre szüneteltették is a forgalmát, majd a 2010. decemberi menetrendváltástól újraindították.

Napjainkban a menetrend vállalható, hétköznapokon tíz vonatpár közlekedik, ebből öt lábatlani kirohanós, illetve öt pár, ami a vonal teljes szakaszán végigzötyög.

A vonal páratlan szépségeket rejt magában. A Duna folyását követve, a Gerecse lábánál haladva, többnyire a folyóparton vezet. Errefelé számos ipari létesítménnyel találkozhatunk, ezek vasúti kiszolgálását a DB Cargo végzi az RCH megrendelésére. Különlegessége az egykori nyugat-németországi Maschinenbau Kiel GmbH (MaK) a Deutsche Bahnnak gyártott, itthon 469-es sorozatszámot viselő dízel-hidraulikus mozdony. Tolatós élén csak itt találkozhatunk ezekkel a gépekkel.

Valamennyi példányt eredetileg 1100 lóerő (830 kilowatt), majd 1360 lóerő (ezer kilowatt) teljesítményű, MTU V8 4000 R41 dízelmotorral látták el. A remotorizálás ellenére – sok magyar mozdonnyal szemben – ezek a masinák megőrizték eredeti bájukat, a hangjuk sem egy remotra emlékeztet.

A tehervonatokat a DB Cargo Hungaria győri gépei továbbítják, és számos telephelyre hoznak-visznek kocsikat. Esztergomból az Alcufer Kft. ad fel vashulladékot, a Suzuki-gyárból autósvonatok gördülnek ki, Dorogon a Preymesser Hungária Logisztikai Kft. és a Richter Gedeon Nyrt. gyógyszergyára szállít vonaton. Komárom felé haladva, Tokodon időnként fát rakodnak, Nyergesújfalun a vegyipari Zoltek Zrt., Lábatlanban pedig a vasbetongyár üzemel, ahonnan többek között az épülő 150-es vasútvonalra is szállítottak betonaljakat. Ezek alapján a teherforgalom viszonylag állandó, és bizonyos szempontból kiszámíthatatlan is egyben, mivel változó, mikor hány kocsi gyűlik össze.

A tehervonatok a vonalon legfeljebb húsz kilométer/órával közlekedhetnek.