Vasúttal Budapesten át

A győri Városháza országunk vasúthálózatilag kivételesen kedvező helyzetben lévő városának egyik emblémája. A várost a közepén metszi át a vasútvonal, a peronokról nézve a felvételi épület felett kikandikál a Városháza tornya, az állomásról kilépve rögtön az eklektikus épületbe botlunk, amely mögött már a belváros utcái hívogatnak. Nem véletlen hát, hogy a már az IHO-n is többször tárgyalt Miniversum-projekt Magyarországot bemutató terepasztalának egyik látványos állomása is Győrt mintázza, amely mellett a Városháza makettje is helyet kap. A kettő egy egység, ez nyilvánvaló.

Szemben az általában kisebb méretű, a téglasorok miatt hajszálpontosan mérhető vasúti épületekkel, a Városháza épületével bajban van a makettező. Irdatlan, még csak nem is becsülhető magasságok, nagy, homogén falfelületek. Szerencsére a Városháza építésügyi osztályának egyik munkatársa. Czvikovszky Tamás az épület értő elemzője, és mint a telefonon elvégzett, vaktában történő tapogatózásból kiderült, rendelkezik is digitális felméréssel, amelyet a nemes épület bemutatását elősegítendő, szívesen a makettező rendelkezésére bocsájt.

Nosza, hát fel Győrbe, nézzük meg az épületet, fényképezzük a részleteket és jussunk hozzá a tervekhez, elvégre nyakunkon a határidő!

Megfelelő időpontnak 2014 januárjának első fagyos szombatja tűnik, ekkor várhatóan a nap is sütni fog. Az útitervet nehezíti, hogy nem közvetlenül Budapestről, hanem Vácról kívánunk célunkhoz jutni, méghozzá családostul, elfogadható idő alatt. A MÁV 90 százalékos nagycsaládos kedvezménye igazán gáláns, a jövőnek szóló ajánlat, mely egyes értelmezések szerint tisztán szociális jellegű (ekként kissé túlhajtottnak tűnik), más, mélyebb értelmezés szerint viszont utasnyerésről szól. Hiszen az, aki e kedvezménynek köszönhetően szinte mindenhová vonattal utazott gyerekként, nagy valószínűséggel idősebb korában is megtartja ezt a szokását, legalábbis valós mobilitási alternatívaként fog gondolni a vasútra – ahogy a többség sajnos már nem.

Egyetlen bökkenő akad csupán az útitervben, ez Budapest átszelése. A fejpályaudvarok közötti közlekedés ugyanis az aránytalan és rugalmatlan BKV-díjszabásnak köszönhetően több, mint háromezer forinttal terhelné meg a családi kasszát – itt a magyarázata, hogy miért nem látunk többgyerekes családokat metrózni, villamosozni. Ebből a pénzből bizony száz kilométer felett lehet autózni.

Ez az aránytalanság, de a Budapesten belüli vasúti járatok egymás közötti összehangoltságának tesztelése is adta az ösztönzést, hogy a Vác és Győr közötti út kizárólag nagyvasúton valósuljon meg.

Rövid, Elvirán való kutakodés során a következők derültek ki: A zónázó 9.26-kor indul Vácról, menetrend szerint 9.53-kor a Nyugatiban van. Elvileg van tíz perc átszállási idő a monori zónázóra, ezt azonban az „Állakert-alsói” ácsorgás könnyen megeheti. A reményt élteti viszont, hogy a tavaly őszi kriminális váci jelenségek után a vasút mintha összekapta volna magát, mert 2014-ben szinte másodpercre pontos vonatokkal lehetett ezen a vonalon találkozni. A 10.17-es kőbánya-kispesti érkezés és az innen 10.26-kor induló székesfehérvári zónázó közötti kilenc perc már biztonságosnak tűnik, úgyszintén a kelenföldi tizenkét perces átszállás a sopron–szombathelyi gyorsra. Meglátjuk. A visszaút meg majd kialakul…

És igen, pontos a váci indulás és az érkezés is a Nyugatiba. A monori kirohanósra úgy szállunk fel, hogy a jegyvizsgálót szándékosan leteszteljük ezen a rövid távon, de működik a papírforma, az Állatkertnél rezzenéstelen arccal kezeli Vác–Győr viszonylatú jegyeinket, a virtuális budapesti díjszabásról szóló, előkészített magyarázatomra nem tart igényt.

Kőbánya-Kispesten az érkezés változatlanul pontos, az állomáson járműparádé. Ha húsz évvel ezelőtt – miközben  a Bhv-kból néhány Szilit tekintünk meg – valaki azt súgja, hogy kilenc perc alatt egy Desirót és egy ÖBB-Taurust láthatunk, miközben egy svájci gyártmányú motorvonatra szálluk fel, azt hittem volna, hogy az illető félrebeszél. Az állomás viszont hozza a formáját, a karbantartás hiánya sajnos erodálja az amúgy még teljesen érvényes, modern építészeti formanyelvet.

Induláskor gyors utasszámlálás, szombat reggel rajtunk kívül tizenöt fő foglal helyet a vonaton, közöttük egy háromfős család a „nem számít”-kategóriában, hiszen ők csak Kelenföldre utaznak, metróépítkezést nézni.

Izgalmas dolog Kőbánya-Hízlaló, a Bihari úti villamoskeresztezés és a Fertő utca kapuzatszerű távvezetékoszlopai, de különösen a Flirt belső kijelzőjén Ferencváros neve. Jegyvizsgálónk mosolygós, rögtön érti szándékunkat, be is avat a titokba: Debrecen felől az IC késik 15 percet, ezt már nem vártuk meg, remélhetőleg senki sem akart erre a vonatra átszállni. Az információ beárnyékolja a helyzetet, ezek szerint az IC késése kilőheti a kelenföldi csatlakozást – már a jövőre gondolva, még akkor is, ha ma flottul megy minden.

A borús idő jól passzol a ferencvárosi gyártelepekhez, Kelenföldre is pontos az érkezés. Közösperonos, sőt, közösvágányos átszállás van, váratlan meglepetéssel: a Székesfehérvár felé elhúzó zónázó helyére a Széchenyi-Taurus húzza be a halberstadti kocsikból álló gyorsvonatunkat. Innentől utunk eseménytelen, Tata táján a felhők is eltakarodnak, Győrbe pontosan érkezünk, a Városháza előírásosan fürdik a jéghideg napfényben. A menetidő két és fél óra volt állomástól állomásig. Bevállalható, metrózással sem lett volna kevesebb.

Váratlan ajándék a látogatás a torony kilátóteraszán: lábaink előtt a valószínűleg legjobban belátható, leginkább terepasztalszerű hatást nyújtó magyarországi vasútállomás. Érdemes kipróbálni, ügyfélfogadási időben a torony a portán aláírt felelőségi nyilatkozat aláírása ellenében szabadon látogatható.

Délután alaposan kifagyva a Győrből 15.28-kor induló gyorsvonatot célozzuk meg. Pendrájvomon lapul a Városháza digitális felmérése, kezemben papírtekercsen a húsz évvel ezelőtti felújítás tervei. Jó esélyekkel indul a makettezés. Ezek után szinte fel sem tűnik, hogy visszafelé ugyanilyen simán és pontosan mennek az átszállások, közben a szimmetrikus menetrendszerkesztés törvényszerűségeire is sikerül ráébredni, a percre pontosan a reggelivel megegyező átszállási idők által. És még a kőbánya-kispesti járműparádé is folytatódik, ezúttal egy ordító Leó teszi hangos tiszteletét az állomáson.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!