Ferihegy, celluxország, Micike
Annyi inger éri az embert Ferihegy megállóhelyen, hogy ahányszor arra jár, mindig fölfedezheti az igénytelenségnek egy újabb részletét. Beszéltünk már a liftekről, a felüljáróról, most vegyük alaposabban szemügyre ezt a láthatóan gazdátlan utastájékoztató szekrényt.
Elmélkedjünk egy keveset, hogy vajon min múlik, minek a következménye ez a putri állapot. Ha hetente egyszer egy ember egy órán át rendbe tenné, lesikálná az elkerülhetetlen fékport, eltávolítaná a tageket, az elég lenne ennek a bútornak a funkcionális működéséhez? Szerintünk igen.
Aztán valahogy mégsem történik ez meg. Pedig egy nagyon rövid gondolatkísérlet alapján szinte biztos, hogy egy párfős brigád rendben tudná tartani a 100a vonal, vagy akár még néhány másik elővárosi vonal összes megállóhelyét. De miközben a Startnál mindenféle innovációk tanúi lehetünk – például színes vonatösszeállításokat nézegethetünk már az interneten – valahogy az az érzésünk, hogy a nagy ház dolgozói messziről elkerülik a terméküket, csak ha szalagot is lehet vágni, akkor bátorkodnak egy vonat, vasútállomás közelébe.
De mi tudjuk, hogy nem így van. Elég csak az elnökasszonyt követni a Facebookon és látni az országjárását, ahogy a jegyvizsgálókkal együtt megy végig a vonatokon, beül a féklakatosok közé a köpködőbe, meghallgatja egy-egy csomóponti főnök kiselőadását. De a MÁV-főhadiszállás dolgozói közül is ismerünk a szerkesztőségben többeket, akik közösségi közlekedéssel járnak dolgozni.
Hol lehet mégis a hiba?
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
