Szépen halad a Brenner-bázisalagút építése

Az innsbrucki elkerülőszakasszal együtt 64 kilométer hosszú műtárgy a világ leghosszabb földalatti vasúti alagútjaként nem csak Olaszországnak és Ausztriának lesz fontos. De hogy is állnak a munkálatok?

A Brenner-bázisalagút (BBT) építése jó néhány évet vesz igénybe: a munkálatok még 2007-ben kezdődtek, az átadás pedig 2032-ben várható, vagyis kilenc év múlva. A műtárgy egyrészt a Münchent Veronával összekötő új Brenner-vasútvonalnak, másrészt pedig a Skandináviától a Földközi-tengerig, Finnországtól Máltáig húzódó TEN-T folyosónak is fő eleme lesz.

A közelmúltban a beruházás több építési helyszínén is jelentős előrehaladás történt. Jelenleg különös figyelmet fordítanak Olaszországban az Isarco folyó feletti, H71-es jelű átvezetésre, valamint Ausztriában a H21-es Sill-szurdok és a H41-es Sill-szurdok-Pfons helyszínekre. Nézzük is meg ezeket részletesebben!

Az Isarco feletti átvezetés a beruházás legdélibb építési helyszíne. Itt a munkálatok január végén valójában már be is fejeződtek, jelenleg a környezet helyreállítása – renaturálása – folyik, melynek célja az eredeti természeti állapotok visszaállítása az építési területen. Az alagutat most szigeteléssel bélelik ki, majd a síneket kell lefektetni. Az ásási folyamat ezen a területen talajfagyasztásos technikával történt: a meder alatti talajt befagyasztották, hogy az Isarco továbbra is az eredeti medrében folyhasson. A renaturációs folyamat része a folyó partjain ásott négy akna feltöltése is. Az Isarco átvezetésénél kialakított területen zajló munkálatok a völgy sajátos adottságai okán jól láthatóak voltak a többi területhez képest. Éppen ezért mivel most a feltárási munkálatok utolsó szakasza zajlik, rendkívül fontos, hogy az építési területek felületeit a lehető legnagyobb mértékben visszaállítsák eredeti állapotukra.

Északi irányba tekintve, az Innsbrucktól csak néhány kilométerre délre, a Sill-szurdoknál és Pfons település közelében található, H41-es jelű helyszínnél még csak mostanában fog elkezdődni az igazi munka: a Lilia nevet szerző alagútfúró gép (TBM) első elemei néhány napja érkeztek meg. Ha az összes rész megérkezik, az összeszerelő kamrába kerülnek a megépítéshez. A fúrópajzs ezt követően indulhat meg déli irányba, hogy kibontsa az alagút körülbelül 8,1 kilométer hosszú keleti főcsövét.

A Lilia már a harmadik fúrógép a projekt során: a Flavia és a Virginia már serényen dolgozik az Isarco-átvezetéstől az olasz–osztrák határig tartó H61 Mules 2–3 helyszínen. A H41-es Sill-szurdok-Pfons helyszínen a hagyományos és a gépesített feltárási módszert is alkalmazzák: az észak felé kivájt főalagutakat a szomszédos H21 Sill-szurdokig vezető áttörési pontig fúrással és robbantással alakítják ki. Másrészről alagútfúró gépekkel ássák ki a fő alagutakat déli irányban Navis városáig, ahol a későbbi H53-as Pfons-Brenner építési helyszín lesz majd.

Az Innsbrucktól szintén néhány kilométerre délre található H21-es Sill-szurdok helyszín sajátos logisztikai és építési kihívásokkal néz szembe. Itt a két fő keleti és nyugati alagutat már kifúrták, 130 és 120 méter hosszban. Jelenleg a kivájt, majd befedett alagutak kiásása, valamint a Sill folyó felett vezető két vasúti híd építése zajlik. A két híd a keleti és nyugati alagutakat fogja kiszolgálni, összekötve őket a Brenner-bázisalagút északi bejáratával, melyet valószínűleg elsősorban személyszállító vonatok fognak használni, mivel a teherszerelvények az innsbrucki elkerülőn közlekednek majd. Az egyik kihívás, hogy kulcsfontosságú az olyan különleges területek megőrzése, mint az innsbrucki lakosok és mások számára is oly népszerű Sill-szurdok. A beruházást végző BBT SE ezért gondoskodik arról, hogy a projekt a terület természeti adottságait megőrizve integrálódjon a tájba.

Az olaszországi Fortezzától az ausztriai Innsbruckig vezető, 55 kilométer hosszú Brenner-bázisalagút kapcsolódni fog az 1997-ben átadott innsbrucki elkerülő szakaszhoz, mellyel együtt összesen 64 kilométeresre fog nyúlni, ezzel a világ leghosszabb föld alatti vasúti szakaszának fog számítani. A kétcsövű alagút csövei egyenként 8,1 méter szélesek lesznek, az egymástól 40–70 méter távolságra futó vájatokban egy-egy vágány lesz. A fő alagút meredeksége négy–hét ezrelékes – számol be a Rail Tech.

(Nyitóképünkön a Brenner-bázisalagút átvezetése az Eisack folyó alatt. Képek forrása: BBT-SE / railtech.com)