Tizedjére is találkoztak az Ikarusok Polgáron

Az idei az első év volt a hivatalosan Polgári Nemzetközi Ikarus-, Csepel- és veteránjármű-találkozónak nevezett rendezvény történetében, hogy nem az M3-as autópálya polgári leágazásánál található M3 Archeoparkban, hanem a szomszédos Folyás község határában, a Templom-tavaknál gyűltek össze szeptember első hétvégéjén az Ikarusok, Csepelek és egyéb veterán járművek szerelmesei: Magyarország első tájtörténeti és régészeti pihenőparkja, mely az eseménynek 2016-ig otthont adott, a közelmúltban ugyanis végleg bezárta kapuit. Habár a rendezvény hivatalosan három napig tart, az igazi fesztiválnap a szombati – a pénteki nyitó- és a vasárnapi zárónapon a buszosok zártkörű programjai zajlanak.

Jóllehet az időjárás-előrejelzések a közeledő nyárzáró hidegfront miatt nagy eséllyel esőt prognosztizáltak, az ég kegyeibe fogadta a sok száz érdeklődőt: ragyogó napsütéses, pazar nyár végi időben telt a péntek és a szombat. 2017-ben is volt minden, ami Ikarus- és veteránrajongók szemének és szájának ingere lehet. A szombati találkozóra számos helyről indultak szervezett különbuszok: a helyi közlekedési központ, az ÉMKK területén belül Nyíregyházáról, Debrecenből, Miskolcról, Ózdról, távolabbról pedig a teljesség igénye nélkül Budapestről, Székesfehérvárról és Kecskemétről. Külföldről is érkeztek szép számmal Ikarus-fanatikusok: a németországi Drezdából egy remekül kinéző 256-ost hoztak el, de a prágai és a lengyel különítmény is ugyanezt a típust favorizálta.

A több tucat autóbusz, valamint a hasonló mennyiségű veteránautó és -motor jócskán belakta a kis halásztavak környékét. Ikarusok garmadáját vonultatták fel: szóló és csuklós, felújításra váró, Németországból érkező 55-ös „Faros”, nosztalgia 311-es, 630-as kabrió, szintén veterán 620-as és pótkocsija, Csepel-alvázra felhúzott lószállító, a Béke Antal – közismertebben Béke Tóni – és csapata által traktorhúzó versenyre átalakított, brutálerős 260-as, sőt, még egy speciális, autószállításra átalakított csuklós is! A 200-as buszcsalád a legkisebbtől a legnagyobbig reprezentálta magát: 211-es midik, 250-esek, 256-asok, ex-BKV-s, volt DAKK-s 260-asok, 263-asok, és 280-as csuklósok is. Az Ikarus-palettának természetesen itt nincs vége: 350, 395, E95, E98, 415. A 350-esek egyik csodásan felújított példányát, a Légiközlekedési Kulturális Központ (LKK) AVC-694 rendszámú kocsiját nemrég fújták vissza az egykori Malév jól ismert színeire: a buszt a csődbe ment nemzeti légitársaság utazási irodája, az Air Tours használta 1991-től. A magyar buszgyártás számtalan csillaga között megbújt egy könnyen észrevehető kakukktojás is: az amerikai NABI kaposvári üzemében épített, piros matricázású Compobus-a kompozit karosszériájával már egy új kor terméke. A kabrióval, valamint a veterán 311-essel és 620-assal a délelőtt folyamán többször is utazhattak az érdeklődők pár szár forint ellenében; a különjáratok a Templom-tavak és a polgári M3 Outlet között pendliztek. A közlekedés- és járműbarátok számára egyszerűen leírhatatlan, lélekemelő érzés a nem is olyan régmúlt ikonjai között lenni, pláne utazni velük.

A tömegközlekedés gumikerekű képviselői mellett számos más oldtimer-járműben is gyönyörködhettek a látogatók. Egy Rába-nyergesvontató például jóval fiatalabb Volvo-kollégájával cserélgette időnként hungarocamionos vontatmányát. Egy IFA és egy Csepel-Ikarus tűzoltóautó, valamint honvédségi Csepel-szállítójárművek is színesítették a felhozatalt. A veterán személyautókat jóval felülreprezentálták a keleti blokk ismert járművei: Trabantok, két- és négyütemű Wartburgok, Kis- és Nagypolskik, Zsigulik, Lada Samara, Zsuk, Dacia 1300, Skoda 100, 105, 120, Rapid. Persze a nyugati flotta sem szégyenkezhetett: ’70-es és ’80-as évekbeli Mercedesek, Volkswagen Bogár és a Passat-előd Typ 3 (1600P), Citroen 2CV „Kacsa”, Volkswagen T2 furgon, ’60-as évek végi Opel Rekord, egy igen ritkának számító Simca Ariane, két Pontiac Firebird pedig a járművek képzeletbeli „Amerikából jöttem” játékában indulhatott volna.

A járműrajongók mindenféle relikviát beszerezhettek a szombati nap folyamán: viszonylatjelző táblák és járműmodellek garmadája cserélt tulajdonost, és persze az ikarusos, csepeles, valamint Ikarus-találkozós pólóknak is bőven volt keletje. Kora délután, az ebéd elfogyasztása után aztán felkerekedett a tábor, és hosszú konvojban átvonult az M3 Outlet parkolójához, ahogy a buszsofőrök és járműveik szlalomversenyben bizonyíthatták rátermettségüket. A vezetési stílusok az óvatos, de biztos duhajtól a nagy lendületű, ám bójaborítós tempóig a vérmérsékletek széles tárházát nyújtották. Ezt követően a járművek végeláthatatlan sora a közeli ipari parkba vonult át, ahol könnyed gyorsulási versenyben vehettek részt a sofőrök. Valószínűleg biztonsági okokból, de főként a ralis gyorsasági szakaszokra jellemző, egymást követő indítással bonyolították le a „versenyt”: a közönség által övezett, szimpla kétsávos úton nem éppen veszélytelen a jó két méter széles böhömök párbaja – pár éve akár tragédia is történhetett volna, amikor egy személyautó pördült ki a nézők közé. Az „erőfitogtatást” követően, a nap zárásaként a járművek visszatértek a tavakhoz, ahol egy, részben néhány busz tetején, részben pedig a talajon bemutatott karikásostor-bemutató után tombolasorsoláson talált gazdára több tucat kisebb-nagyobb nyeremény, sőt még egy meglepetés-eljegyzésnek is szemtanúja lehetett a nagyérdemű (igent mondott a szerencsés hölgy).

Záróakkordként a magyar járműgyártás számos legendás típusát egy polgári volt csirketelepen új életre keltő Béke Tóni elérzékenyülve fejezte ki háláját a látogatóknak. Elmondta, nem is remélte, hogy ilyen hagyományt teremt az évek alatt ez a találkozó. Nagyon úgy tűnik, hogy évről évre több rajongót és érdeklődőt vonz ez a nyár végi, ősz eleji Ikarus-ünnep, így hát mi mást is lehetne mondani, még ha elcsépelt is: jövőre veletek, ugyanitt! És természetesen: az Ikarus örök!