Villamossal Bécsben, avagy így közlekednek sógorék

Az osztrák fővárosban a leggyorsabban villamossal és metróval juthatunk el a város bármely részére, ugyanis ez a két tömegközlekedési eszköz alkotja a város vérkeringésének mozgató rugóját. Elsőként a villamosközlekedés hangulatát örökítettük meg egy bécsi kirándulás alkalmával. Egy átlagos hétköznapon, reggeltől késő estig jártunk néhány villamosvonalon.

A Bécsi villamoshálózat 172 kilométer hosszú és egy nemzetközi összehasonlításon az ötödik helyezést kapta a világ legnagyobb villamoshálózatának listáján. Ugyanakkor, mint azt megfigyelhettük, rendkívül rugalmas is. A szerelvények szinte percenként követik egymást, de néha alig egy saroknyi követési távolságot tartanak. Itt tehát senki sem fut a villamosra és nyomorogásra sem kényszerülünk a tömött szerelvényeken. A sűrű menetrendnek köszönhetően rendkívül szellősek a villamosok és a budapestiekhez képest talán az ülőhelyek belső kialakítása is jobb.

Sokan azt mondják – legyen szó autós, metrós, villamosos vagy akár autóbuszos közlekedésről – hogy Bécs városán stresszmentesen kelhetünk át. Való igaz, az osztrákok nem hagynak sok esélyt a kritikus szemeknek. Kezdjük rögtön a jegyvásárlással! A közösségi közlekedés a magyar fővároshoz képest drágább. 24 órás bérletünket automatából szereztük be. Az érintőképernyős berendezéseken választhatunk német, angol, olasz, francia, spanyol, oroszul, cseh, szlovák, magyar, szlovén és horvát nyelvek közül. A gép bankártyát, bankót és érmét is elfogad. A bérletvásárlás zökkenőmentesen zajlott.

Néhány szó a kocsikról, szerelvényekről is: a járműpark nagyjából 500 motorkocsit és villamost foglal magába. A hálózat jellegzetes típusa a szemtelenül alacsony alvázas ULF. Kevesebb, mint 200 miliméter, azaz 20 centiméteres beszállási magaságával a legalacsonyabb villamos a világon. A kerekesszékkel, kerékpárral vagy bottal közlekedő utasok is könnyedén, s gyorsan be tudnak szállni a járműbe. Beszállni, mert itt felszállásról kár lenne beszélni. A típusból egyébként nagyjából 220 szerelvény közlekedik a városban. Hangtalanul suhan, s a váltókon és a hurkokban sem szükséges lassítania. Úgy tűnik, hogy a bécsi villamosok egyetlen feltartóztatója a piros lámpa és a megállók. Ezt leszámítva gyors és határozott az iram.

A modern szerelvények mellett természetesen az E1 és E2 típusú villamosok is jelen vannak, melyeken az utazás teljes mértékben kimeríti a nosztalga fogalmát.

A legtöbb villamosmegállóban digitális utastájékoztató képernyők informálják az utazóközönséget. Itt leolvasható, minden lényeges információ, de a hagyományos menetrend táblát is olvasgathatjuk. Nem mintha sok időnk lenne rá: a kora délutáni órákban egymást érik a járatok. A vakokat és gyengén látókat szinte még a legelhagyatottabb, külvárosi megállókban is bordázott burkolat segíti a tájékozódásban.

Még egy utolsó szösszenet a bécsi villamosközlekedés margójára, mely példa értékű lehet bárhol a világban. A 43-as villamos végállomásán, Neuwaldegg városorészben takaros állomás található. A pálya hurokban végződök, mely egy kisebb templomot kerül meg. A megállótól körlbelül 10 méterre mellékhelységet hirdet a tábla. A kételyek, melyeket magunkkal vittünk Bécsbe, máris ott motoszkálnak. A csukott ajtó előtt állva kiguberálunk néhány eurót zsebünkből és felkészülünk arra is, amit odabent találhatunk.

Kellemes csalódás, az ajtón belépve tisztaság és fertőtlenítőszer szaga foga bennünket. Az aprót is nyugodtan eltehetjük. Kéztörlőt és kézszárítót és szappan is találtunk. Graffitit vagy egy vandálkodás jeleit nem. Egy fotót mindenképp megért  volna ez a helység is, de még a legelvetemültebb turista sem fényképezget nyilvános WC-ben, pláne, ha mások is a dolgukat végzik. A kép hiányát tehát nézzék el meg nekünk. A fent leírt állapotok egyébként a nagyobb megállóhelyekre is jellemzők, de láttunk kivételeket is. Az 1-es villamos végállomásán (Prater, Hauptallee) kevésbé „snájdig” a helyzet, de néhány kivétel – úgy érezzük – még belefér.

Összefoglalva: a dinamikus városi vasút ellátja funkcióját. A szerelvények gyorsak, tiszták. A modern kocsikban légkondícionáló, a régebbi típusú szerelvényeken pedig jó nyitható ablakok és szellőzők biztosítják a friss levegőt a nyári melegben. Villamossal közlekedni nem csak hatékony az osztrák fővárosban, de valóban stresszmentes is.