Úton az egység felé

Az Európai Közlekedési Fórum (ETF) hirdette meg azt az online ötletbörzét, amely a logisztika és közlekedés európai szintű szabályozása kapcsán felvetődött ötletek megtárgyalására ad virtuális teret. Az elképzelések között van egész hosszú távú, van, amelyik elsőre elrugaszkodottnak tűnik, de jobban belegondolva bármikor megvalósítható, és van, amely két lábbal a földön állva gondolja újra az öreg kontinens közlekedését.

A legnépszerűbb elképzelés a cikk megjelenésének idején a közlekedési eszközök rangsorolásának módozatait tekinti át, figyelembe véve a csúcsidőt, a járművek kapacitását, környezeti hatását, rendeltetését. Így elsőbbséget kaphatnának a közösségi közlekedés járművei mellett az áruterítő kisteherautók, valamint a két személynél többet szállító hibrid vagy nullemissziós autók. A szerző a nap egyes szakaszaira akár ki is tiltaná a hagyományos személyautókat a városi forgalomból, kötelezővé téve a közösségi közlekedést, a bírságokból, útdíjakból létrehozott alapot pedig a közösségi közlekedés fejlesztésére fordítanák.

A távolabbi elképzelések között volt olyan, amely nagy hatékonyságú, „sok kicsi sokra megy” elvű alternatív energiaforrásként használná a vasutat: a vágányok mentén repcét termesztenének bioüzemanyag előállításához, a vonatokra napelemet szerelnének, amely a fedélzeti elektronikus eszközök energiaellátásán felül a hálózatba is visszatáplálhatna, a peronok vibrációját – akár a rajta lépkedő emberek, akár az elhaladó vonatok által keltett rezgéseket – pedig a piezoelektromos energiát eltároló akkumulátorokba továbbítaná. Ugyanazon szerzőtől érkezett egy másik elképzelés, amely szerint a jelenleg a La Manche-csatorna alatt személyautókat szállító Eurotunnel járatok helyett tehervonatok közlekednének, így növelve a Csalagút tehervasúti kapacitását. A szerző a közúti járműveket komppal juttatná át, ami meglehetősen körülményes, az ötlet megvalósulásának persze kicsi a valószínűsége.

Többen foglalkoztak a vasút átjárhatóságával, de elsősorban az utasok oldaláról szemlélve a problémát. Felmerült az egységes, több értékesítővel, a repülőjegyek eladásához hasonló rendszerben üzemelő nemzetközi vasúti útvonaltervező és jegyértékesítő rendszer, egy egész Európában használható, egységes okoskártyarendszer, valamint a szolgáltató egyeduralmától az ügyfél igényeinek figyelembevételéig tartó szemléletváltás fontossága. Az útvonaltervező létezik, de rajta a jegyvásárlás még erősen korlátozott: több vasúttársaság nem igazán nyitott a külső partnerek bevonására a jegyértékesítésben, de például a francia SNCF leányvállalata, a Rail Europe, valamint a hozzá csatlakozó értékesítők már képesek akár London–Budapest viszonylatban is jegyet biztosítani az utasnak.

Az okoskártya elképzelése már régóta felszínen van szakmai berkekben, ám a most megjelent ötlet már nem ragaszkodik a csipes megoldáshoz. A hangsúlyt nem a technológiára, hanem a módszerre helyezi, így lehetővé téve, hogy akár papíros-pecsételős, akár olcsó és egyszerű vonalkódos, akár a modern csipkártyás rendszerrel ugyanolyan hatékonyan működjön a rendszer.

Az átjárhatóság kérdéséhez kapcsolódik az a vizsgálat is, amelyet az Európai Bizottság indított Franciaországgal és Nagy-Britanniával szemben, hogy egyértelműsítsék a Csalagút használatára vonatkozó irányelveket annak érdekében, hogy valódi verseny alakuljon ki a szigetországba tartó vonatokat közlekedtető vasúttársaságok között.

Mindeközben, a virtuális téren kívül egy bécsi szimpóziumon Közép-Európa közösségi közlekedésének lehetőségeit vitatták meg a Centrope szervezésében. A szervezet magyar, cseh, osztrák és szlovák résztvevőkkel vitatta meg az országhatáron átívelő régiók összekötésének lehetőségeit, különös tekintettel a régebben Aranyháromszögként ismert Győr–Pozsony–Bécs térségre, az Alpokalja magyar és osztrák részére, illetve a cseh–szlovák–osztrák hármas határ környékére.

A résztvevők között a vasúti szakemberek mellett ott voltak a buszos ágazat képviselői éppúgy, mint néhány önkormányzat küldöttei is. A konferencia során egyetértés alakult ki az egységes és összehangolt közlekedési struktúra kialakításáról, a Győr–Pozsony vasúti viszonylat újraélesztéséről. A szervezet fő célja a gazdaság és a turizmus fellendítése az amúgy sem elmaradott térségben, tovább csökkentve ezzel Közép-Európa lemaradását a nyugati tagállamokhoz képest.

Sok jó gondolat és elvi szabályozás született már az egységes európai közlekedés témájában, de ahogy a romániai Vasúti Napokon is elhangzott, ideje lenne a tettek mezejére lépni. Az Európai Bizottság Csalagúttal kapcsolatos vizsgálata erre teremthet precedenst, a Centrope és az ETF kezdeményezései pedig a továbblépéshez adhatnak ötleteket.