Pilóta nélküli cargogépek?
A kijelentés Steve Pennington nevéhez fűződik, aki az amerikai Védelmi Minisztériumban, a Szövetségi Repülési Hivatallal (FAA) foglalkozó bizottság vezetője. A szakember szerint 10-15 éven belül a széles törzsű, polgári teherszállító gépek is egy pilótával vagy akár a gépen ülő pilóta nélkül repülhetnek majd. A részben vagy teljesen hiányzó pilóták munkáját távolról irányított kollégáik végezhetik majd el – legalábbis az elképzelés szerint. Véleménye szerint az olyan, nagy flottával rendelkező csomagszállító cégek, mint a FedEx vagy az UPS lehetnek majd az új megoldás élharcosai, jelentős összeget megspórolva a pilótákkal kapcsolatos kiadásokon.
Az amszterdami ATC Global légiirányítási konferencián elhangzott jóslat alapja az egyre komolyabb és alaposabb tapasztalatmennyiség, mely főleg a katonai területen alkalmazott, távolról irányított repülőgépek fejlesztéséből és üzemeltetéséből gyűlik össze már évek óta. A felderítő feladatkörből mára már nagy hatótávolságú csapásmérő gépekké fejlődtek a távolról irányított gépek. Sőt, Afganisztánban már teherszállító feladatkörben is repülnek forgószárnyas repülőgépek. Ezekkel a helikopterekkel a távolabbi, veszélyes helyeken lévő katonai bázisok, helyőrségek, őrposztok utánpótlását fogják megoldani, a rendszerek szélesebb elterjedésével és alkalmazásával.
Arra számos példa van, hogy egy, már létező, ember vezette, több hajtóműves repülőgépet alakítanak át távolról irányított repülőgéppé. Az is igaz ugyanakkor, hogy mondjuk egy Boeing 777-es vagy Airbus A330-as méretű kategóriában még nem találkozhattunk „levakolt ablakú” pilótafülkével. Viszont ha kicsit utánagondolunk, akkor látható: gyakorlatilag már a repülés időtartamának legnagyobb részében a repülőgép saját fedélzeti rendszerei irányítják, vezetik a gépet. Megfelelő műszaki felszereltségű repülőgép és repülőtér esetén, a műholdas navigációt igénybe véve akár a kapuig tud gurulni az utasszállító repülőgép.
Azt sem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy milyen lakossági (és ezzel összefüggésben szabályozói, törvényalkotói – azaz politikai) ellenállást válthat ki ez a fejlődési vonal. A nagyvárosok melletti, azok lakott területeihez közel eső repülőterek esetében már eddigi is sokszor merültek fel a repülésbiztonsággal kapcsolatos kérdések. Mivel százszázalékos megbízhatóságú rendszer nem létezik, s számos, széles körben publikált eseményről (fel- s leszállás közbeni lezuhanásokról, vagy éppen legutóbb az utazómagasságban repülő RQ-4 Global Hawk pakisztáni földnek csapódásáról) is beszámolt már a média, így várhatóan nem lesz egyszerű elfogadtatni a repülőterek környékén élő szavazópolgárokkal és a politikusokkal az új, távolról irányított, szélestörzsű teherszállító gépek megjelenését. S ne felejtsük el, mekkora vihar követte a Ryanair úttörő szellemű vezetőjének 2010-es javaslatát. Michael O’Leary már ekkor látta a jövőt: az egypilótás utasszállító gépeket. A költséghatékonyságon alapuló elképzelése finoman szólva sem aratott osztatlan sikereket.
