Nyári Indóház érdekességekkel
A címlapsztori természetesen a soha nem látott mértékű dunai árvíz. Le kellett zárni a 4-es vonalat (itt az áradat szinte „kemencei módon” mosta el a töltést), és az 1-es vonal közlekedése is veszélybe került. A személyszállító vonatok – Flirttől railjetig – kettéosztva közlekedtek, a közbülső szakaszokon buszpótlással. A tehervonatok – köztük sok, igen fontos, hazánkon csak átszáguldó tranzitvonat – érdekesnél érdekesebb kerülőútvonalakon ártak. Nosztalgikus hangokat pengetett a Dacia, a Wiener Walzer és a Kálmán Imre nemzetközi vonatok útvonala: a Budapest–Vác–Pozsony–Bécs vasútvonal bejárása a Magyar Középponti Vasút idejét idézte fel.
Mit ér a vasútnosztalgia, ha magyar? A vasút, és különösképp a nosztalgiaüzem olyan, akár a foci vagy a politika: mindenki ért hozzá, és mindenki a másiknál egy icipicit jobban. A húsz éve rendezett angyalföldi parádé óta a helyzet nem javult, az írás ennek miértjére próbál rájönni. Sikerrel vagy sikertelenül? Kiderül a cikkből.
Kisvasút épül az Alföldön? Ahol a tájat behálózó sínrengetegnek már csak az emléke maradt? Igen, ilyen is van. Igaz, most nem az uradalmak hatalmas földjeinek terményeit fuvarozzák a raktárakba, a feldolgozóüzemekbe vagy a vasútállomásokra, az Alföldi Kerti Gazdasági Vasút (AKGV), mint magánkezdeményezés, ennek a hálózatnak az emlékeit idézi fel, bemutatva a már lassan feledésbe merült vasútüzemet.
Folytatódik a temesvári villamosokat bemutató cikkünk a városi rovatban. A második rész az újkort, a második világháború utáni történéseket dolgozza fel a hazai ipar produktumaitól a rendszerváltást követő beszerzésekig. Többek közt német városi vasúti járművek széles skálája várja a városba ellátogatókat, egyfajta furcsa, fanyar, kelet-európai valós idejű nosztalgiaüzemben.
Modellrovatunk lapunk egyik alapítójához látogatott. Az amúgy is vasútállomási hangulatot árasztó rákospalotai kertben 1:32 léptékű kerti vasút kanyargott, az impozáns pályán közlekedő járművek mindegyike hazai témájú és egyedi, saját készítésű.
