MAX-döntések: hosszabb orrfutó, új hajtómű-elrendezés
Megtörtént néhány fontos tervezési döntés a Boeing továbbfejlesztett keskenytörzsű repülőgépéről. A 737 MAX-nak 2017-ben kell forgalomba állnia, méghozzá a mai versenytársakhoz képest 12 százalékos, a jövőbeli versenytárshoz képest hétszázalékos, a most is sokfelé használt régebbi keskenytörzsű gépekhez képest 50 százalékos üzemanyag-megtakarítás mellett.
Az már korábban eldőlt, hogy mindennek elérése érdekében a rentoniak a ma is használt CFM-56-os hajtómű erősen továbbfejlesztett változatát, a LEAP-1B hajtóművet rendszeresítik a géphez. Ugyanakkor lezárultak azok a viták is, amelyek ezen belül tisztázták, milyen átmérőjű elülső fokozatot használjanak, hogy a hajtómű kétáramúsága jobb legyen a jelenleginél, de a burkolat még az előírásoknak megfelelő távolságban legyen az alacsony építésű gép szárnya alatt a betontól.
A mostani döntések megerősítik, hogy ennek érdekében nem a főfutókat hosszabbítják meg, hanem az orrfutó szárát növelik meg több mint húsz centiméterrel, és ennek megfelelően átalakítják az orrfutóakna ajtaját is. Ugyanakkor megerősítik a főfutókat, a szárny és a törzs teherviselő elemeit, hogy a nehezebb hajtóművek terhelését is bírja a szerkezet.
Maga a hajtómű pedig „a 787-es stílusában” lesz a szárny alá függesztve: ez nagy vonalakban annyit jelent, hogy a hajtóművet gyakorlatilag nem is a szárny alatt, hanem inkább a szárny elé függesztik a pilonra, tehát a hajtómű burkolata, az elülső lapátsor felső pereme majdhogynem eléri a belépőél magasságát.
Áttervezik a gép farokrészét is, hogy a farokkúpnál és a magassági kormány fölött a levegő áramlása zavartalan legyen. A szárnyakon az áramlásrontó spoilereket fly-by-wire rendszerben működtetik, a mechanikus rendszer helyett. Ugyancsak áttervezik a szárnyvégeket, ennek mikéntjét még szélcsatorna-vizsgálatok előzik meg. Megváltoztatják a hajtóművektől elvezetett levegő rendszerét, ami optimálisabbá teszi a kabinnyomás fenntartását és a jégtelenítést.
A Boeing mostani közleménye szerint tehát még további szélcsatornamérések és egyéb döntések várhatók, a tervezési folyamat 2013 közepén zárul. A bejelentések nem sok újat tartalmaznak, viszont azt igazolják, hogy az amerikaiak meglehetősen keskeny mezsgyén mozognak, amikor a lehető legtöbb megtakarítást, a lehető legalacsonyabb üzemeltetési költségeket a lehető legkevesebb változtatással szeretnék elérni.
