Az út maga a boldogság

Aki nem vett rajta részt nem érti, hogy mi volt ez az egész. Aki ott volt, jól érezte magát. Fekvőhelyes kocsikat indított a MÁV-Start a zalai éjszakába. Alvás előtt a Balaton déli, utána az északi partjában lehetett gyönyörködni.

„Micsoda baromság, tuti ráfizetés az adófizetőknek!”, „Agyrém!”, „Elfuserált!” – néhány első reakció a MÁV-Start/Utasellátó Álomvonat néven meghirdetett programjára közlekedési, idegenforgalmi szakemberektől. Sőt, úgy tudni, cégen belül sem egyenszilárdságú az ilyen programok támogatottsága. Az idegenkedéssel e sorok írója semmiképp sem ért egyet, hiszen szereti az éjszakai (hálókocsis/fekvőhelyes) vonatozást, és bár élemedett korú, de nem annyira, hogy azt belföldi menetrend szerinti járatokban is kipróbálhatta volna. Ezt lehetett most pótolni hétvégén.

Egyetértés nincs, de megértés van. Az Álomvonat szokatlan program volt, szolgáltatásként, hagyományos idegenforgalmi attrakcióként valóban értelmezhetetlen. Ez tulajdonképpen egy buli volt, olyan, mint egy vállalati csapatépítés, csak jófejségből beengedték a grupikat is. (Ne értsük félre a metaforát, a vendégeknek csak a kisebbsége, becslések szerint negyede-harmada volt vasutas meg hozzátartozó, és ők is saját szakállukra és kölltségükre jelentkeztek.)

A szervezők gondoskodtak vonaton kívüli fakultatív programokról is, de a hangsúly egyértelműen a vonatozáson volt! Kimondva, kimondatlanul az az üzenet, hogy a vasútra nemcsak közlekedési eszközként lehet tekinteni, maga az utazás is lehet élmény, szórakozás, öröm, barátokkal vagy akár új ismerősökkel töltött kellemes idő. „A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság” – mondta állítólag Buddha. A MÁV-Start-nak volt már ebben a felfogásban kitalált útja, és a vezetői tervek szerint lesz még jónéhány. Mondjuk a kör-IC-re kötött étkezőkocsiban kellemesebben lehet tölteni az időt a két pesti fejpályaudvar között, mint a 73-as trolin. De voltak már iró-olvasó találkozók is, és például társasjátékozásra is kiváló egy bárhová tartó vonat.

Az Álomvonaton persze a lényeg a vonaton alvás, amitől a legtöbben idegenkednek, pláne, ha még sose próbálták. Az esemény egyik célja ennek a speciális utazási módnak a propagálása is volt, hátha aki itt kipróbálta, legközelebb megfontolja egy üzleti vagy turistaútnál is, hogy a közeli országokba így utazzon.

Azt mondani sem kell, hogy az utazás élvezetéhez színvonalas kiszolgálásra van szükség. A programban az Utasellátó frissen korszerűsített vagonjai vettek részt, a két fekvőhelyes CAF két étkezőt fogott közre, az egyik szintén a baszkföldi gyárban készült eredetileg, a másik pedig egy DWA étkező, ez még újszagú volt, konkrétan ez volt az első útja. Szombat este a Balaton déli partján szolgálták föl a vacsorát, vasárnap délben az északin az ebédet, miközben a nagy ablakokon át a tó panorámája suhant el a vendégek előtt. Nyolc ételből lehetett előre választani, nem lehetett rá panasz. Ahogy a reggelire se, legfeljebb hogy azt álló helyzetben kellett elfogyasztani Tapolcán.

A három színvonalas étkezést beleszámítva talán a 20 ezer forint körüli fejenkénti részvételi ár sem tűnik megfizethetetlennek, bár minimum a duplája egy szokásos egynapos fotósvonaténak. Persze az is biztos, hogy más megy el egy ilyen útra, mint egy fotóstúrára.

A szervezésen picit érződött még a rutintalanság, leginkább azon, hogy a piacon szokásos, hónapokkal korábban kezdődő reklámozással szemben az indulás előtt mindössze bő egy héttel hirdették meg, kezdték el árulni a jegyeket. Ráadásul kizárólag egy helyen, a Keleti üzleti várójában. Ehhez képest a siker biztos jele, hogy pár nap alatt el is kapkodták az összes fülkét.

Na de akkor hogy is nézett ki ez a szokatlan program? Szombat délután a négy kocsit a Déliben egy Balaton IC-re csatolva csatolva találták a résztvevők. Vacsora közben még egy kicsit látszott a tó, mielőtt leszállt az éjj. Keszthelyen a bő kétórás tartózkodás sétára adott lehetőséget, majd vissza Balatonszentgyörgyre, ahonnan az Álomvonat végre önállóan, egy Csörgő mögött indulhatott az éjszakai kalandra. Aki még nem volt álmos, kvízjátékon vehetett részt, és az étkezőkocsik italkínálata is egész éjjel rendelkezésre állt. Még a Nagykanizsa–Zalaszentiván–Ukk–Tapolca útvonal sem emésztette föl a teljes éjszakát, belefért mindenhol a félórás-órás ácsorgás is.

Reggeli Tapolcán, egy majdnem teljes szabad délelőtt, közben aki akart, városismereti vetélkedőn vehetett részt. Végül egy sebessel együtt 11:34-kor indult haza a kocsicsoport, a megnövekedett vonathosszra tekintettel Füredig két dízelgéppel. A hazaúton szolgálták föl az ebédet.