Hegyek közt másképp kell repülni: versenyek Szlovákiában

Két korai vitorlázórepülő verseny is zajlott az elmúlt hetekben Szlovákiában, 250 pilótával és köztük sok magyar résztvevővel: a nyitrai Pribina Cup április 19-étől 26-áig, és a Prievidza azaz Privigye repülőterén tartott Flight Challenge Cup április 27-étől május 8-áig: az interjú azzal a fiatal magyar vitorlázórepülővel készült, aki mindkettőn részt vett. Kapuy Gábor nevét nyilván ismerik már portálunk olvasói, színes beszámolót kaptunk tőle ausztráliai vontató-pilóta élményeiről, és ugyancsak ő volt az egyik nyilatkozó a Hármashatárhegy kritikus óráiban készült riportunknak, tavaly egyébként ő lett az év ifjúsági repülő sportolója. Az interjú elé még annyit, hogy amint keretes összeállításunkban is láthatjuk, a magyar versenyzők igen jól teljesítettek, volt, amikor a napi versenyszám eredménylistáján az első hat helyzeett között öt volt a magyar. A Pribina Kupa és az ugyanebben az időben megrendezett FatraGlide azonban a rossz idő miatt értékelhetetlen lett.

– Szerinted miért lettek ennyire népszerűek ezek a kora tavaszi versenyek?

– Idén is szép számmal jelentek meg pilóták a nyitrai versenyen, valamint a rögtön utána kezdődő FCC-n is. A magyarok is sokan voltak és én sem tudtam úgy elképzelni a tavaszt, hogy nem vettem volna részt valamelyik versenyen. Szerencsére idén mindkét versenyen ott tudtam lenni. Ez egy olyan időszaka az évnek, amit mindig nagyon várok, tán jobban is, mint a karácsonyt. Hogy miért? Ezek a versenyek arról híresek, hogy nívósak, jó hangulatban telnek és jók szezonindítónak is, mivel gyakorolni is lehet. Mindez egy gyönyörű környezetben zajlik. Azoknak meg, akik hegyi versenyeken akarnak részt venni, nincs is szinte más választásuk, mert a hegyi repülés tavasszal meg néha ősszel jó.

– Milyen érzés volt megint itthon repülni?

– Sajnos Ausztrália után nem sok lehetőségem volt gyakorolni, így az edzőnapon kellett magam visszaszoktatni az európai időjárási viszonyokhoz. Erre szükség is volt, mert még mindig bennem volt az, hogy semmi gond nincs, csak nyomni kell a botot. Az edzőnapon olyan biztos voltam magamban, hogy terepen is végeztem, de legalább jó tapasztalatnak bizonyult a verseny szempontjából. Azért be kell vallanom nagyon hozzászoktam a jóhoz, így elszoktam a légterektől is. Sajnos nem mindig voltam elég körültekintő és egyszer beleemelkedtem egybe, mivel elbűvölt, hogy hosszú kilométereken át csak egyenes repülésben is emel a felhő.

– Te itthon is közeli barátságba kerülhettél a mókusokkal Határhegy lejtőin, mennyit tudtál hasznosítani ebből a tudásból?

– A hegyi repülés teljesen más, mint az itthoni repülés, ezért azt is meg kell tanulni. A Pribina Cupon inkább csak az alacsonyabb hegyek felé küldenek minket, de az FCC-n volt példa arra is, hogy a Magas Tátra lábainál kellett versenyezni. Ott már teljesen máshogyan kell repülni. Nekem személy szerint ez volt az első alkalom, hogy ilyen hegyes vidéken kellett repülnöm, ezért ilyenkor inkább próbáltam egy tapasztalt pilótára tapadni és ellesni a trükköket. Természetesen, amikor a síkvidék felé küldtek minket, akkor már magabiztosan repültem, néha előfordult, hogy 200 méterrel a felszín felett voltam, de muszáj volt, mivel nagy volt a távolság két termik között és szinte biztos voltam benne, hogy ott lesz valami. Az esetek többségében szerencsém volt és találtam is valamit.

Annak ellenére, hogy az otthoni repterem magyar viszonylatban hegyi reptérnek számít, sajnos ez nem sokat segített odakint, talán csak annyit, hogy volt elképzelésem, hogyan is kell lejtőzni, ami sajnos nem minden pilótának volt egyértelmű és sokszor volt, hogy megpróbálkoztak körözéssel emelkedni lejtőben, amivel csak azt érték el, hogy mindenki mást zavartak a lejtőn. A hegyek között teljesen másképp kell repülni, amit még én is tanulok, és még nem sokat tudok róla.

– Mennyiben kell másképpen készülni az ilyen korai versenyekre, mint például a szezon közepén lévő Nemzetire?

– Az ilyen versenyekre csak úgy lehet készülni, ha az ember kiutazik egy héttel előbb, mivel azon a vidéken nagyon sajátos az időjárás és szinte sosem egyszerű. Leginkább az esős idős repülést kell gyakorolni, mivel gyakran találkozhatnak a versenyzők ilyen meteorológiai jelenségekkel. Továbbá fel kell készülni a hideg időre, meleg és kényelmes ruhákat kell beszerezni és meg kell bizonyosodni róla, hogy viselésük nem okoz problémát a repülőgép vezetésekor. A másik dolog, amiért nehéz felkészülni az ilyen versenyekre, hogy korán vannak, így lehetőség sincs sok a gyakorlásra szemben a nyári versenyekkel, amelyekre néha több hónapig lehet készülni.

– Elég sokan voltatok kinn, nyilván sokat segítettetek egymásnak.

– Idén is sok magyar versenyző volt kint, és mint mindig, most is összedolgoztunk és segítettük egymást. Volt egy általános „csevej” frekink, ahol mindenki kérdezhetett illetve információval szolgálhatott a többieknek. Általában a 15/vegyes kategória volt elöl, ők adták az infót a klubosoknak, de a feladat második felében a klubosok segítették a többieket, mert ők kerültek eléjük. Ez jól működött mindig.

– Szerinted mi az, amit az itthoni versenyekre elleshetnénk északi szomszédainktól?

– A magyar rendezésű versenyeket nem tartom rosszabbnak, mint az ottaniakat. Mindenhol vannak erősségek és gyengeségek. Talán amit át lehetne venni onnan, az a pilóták versenyszelleme, mivel ott sokkal versenyorientáltabb mindenki, persze még egészséges keretek között.

– Jövőre ugyanott?

– Annyi biztos, hogy jövőre is el akarok látogatni tavasszal oda, még ha csak egy verseny is fér bele. Jó érzés a régi ismerősökkel találkozni és egy jót repülni velük. Remélhetőleg úgy, hogy előttük végzek majd.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!