Teherlesen: egy hosszú éjszaka az ötösön

Még néhány nap van vissza a terelésből. Így fest az éjszakai forgalom: sarki fény ugyan nem jött, tizenöt teher viszont igen.

Mindenképpen fontosnak tartottam legalább egy éjszakát eltölteni az 5-ös vonali terelésen, mert

• az is a vasútüzem része, nemcsak a napsütéses délutánok,
• éjjel sokkal több vonat van, mint nappal,
• amúgy is minden bokorból vasútfotósok lógnak, ha magány kell, irány az éjszaka!
• a szombatról vasárnapra virradó éjjel volt esély sarki fényre is az előrejelzések szerint.

Kora este a hét óra körüli pangásban landoltam Székesfehérváron vonattal, majd szedtem fel a P+R-nek csúfolt aknamezőn hagyott autót, hogy majd azzal cserkésszem be a vonali forgalmat. Az állomáson dekkolt minimum két hegyesi teher, és még útközben láttam további elegyeket a vonatból. A gépek éledeztek, sorra találták meg szerelvényeiket. Az Emig szerint Komáromban nem volt se Szergej, se Ludmilla, a Nohabokat viszont nem láttam Fehérváron, azokra az északi irányból lehetett számítani. Egy szergejes teher volt már úton ekkor Komárom felől, ezzel lehetett sakkozni, hogy hol és mikor lesz az első kereszt, ahol fotózni lehet. Fehérvárcsurgó fölött a dombon vettem fel a biztonsági pozíciót, közben a sarki fényt is vártam – az nem jött.

Elindult viszont Fehérvárról is az első szergejes teher a 315-tel. Szemmértékre Bodajkra jött ki a kereszt, így legurultam az állomásra. Érkezett is a remot gép, és nem volt kijárata – megnyugodtam, megy még a matek. Kisvártatva szemből is megjött a vonat, méghozzá a 314-es remottal; közben már Fehérváron is egyre szaporodtak a kék pöttyök a térképen. A 330-as Szergej masírozott be következőként Bodajkra Fehérvárról, miután szintén ide jött ki a keresztje a zöld Nohabbal. Ezután Fehérvár még három vonatot kiszórt: a 321-es Szergejt a 001-es Nohab követte, majd rá azonnal jött a Ludmilla is. A 321-es haladt, a Nohab néhány kurta percet várt, hogy az előző vonat megérkezzen Mórra, a Ludat pedig kicsit hosszabban is megfogták.

Ekkor ráuntam Bodajkra, ami bár rendkívül hangulatos állomás, éjjel nem túl fotogén, nincs értelmezhető mértékű világítása, ezért nagyon sötét van. Egy benézést Bakonysárkány is megért, de ott az ívhez és az állomásépülethez képest nem túl kedvező irányból érkezik a fény, úgyhogy ugyanezzel a lendülettel Kisbéren kötöttem ki. A korábban látott 001-es Nohab már itt volt, a Ludmilla pedig még Bodajkon ácsorgott. Az egész vonalon az állomásokon éppen, hogy csak elférnek a hosszú tehervonatok, ezért bevett gyakorlat, miszerint a mozdonyvezetők kérés nélkül is felhúznak a jelzőkig. Nem kis lutri, hogy pont kedvező, vagy ellenkezőleg, kifejezetten rossz helyen állnak meg az elegyek a fotózás szempontjából, de próbálkozni kell! Időközben két szergejes teher is befutott Komáromból, illetve a remot csörgős szerelvénymenet is megindult, amivel a Tatabányán végző IC-kocsikat juttatták el karbantartásra a Keletibe. A kisbéri éjszakát még egy kocúros gépmenet is feldobta.

Pirkadatra a zöld és a 006-os Nohab maradt Komáromban, továbbá a 314-es Szergej. Még jócskán sötétben 628 330 indult el egy hosszú tartályvonattal délnek. Ez már világosban tette le a lantot a többi M62-es mellé a fehérvári állomáson – de a pihenő nem tartott sokáig, a nappalos mozdonyvezetők sorra népesítették be a gépeket. Még kora reggel megszabadult Komárom a Nohaboktól is: előbb a Hatost, majd a komplexes gépet zavarta le vonatával, végül pedig a 314-es Szergej cipelte el az éjszaka utolsó terhét Székesfehérvárra.

Az éjszaka mérlege: 13 tehervonat, egy csörgős szerelvénymenet, valamint egy gépmenet. Nincs kizárva, hogy egy–két vonat éppen akkor közlekedett, amikor jómagam is két állomás között autóztam. Ha nappal is ekkora forgalom lett volna ezután (nem volt), akkor sarkosan, de kijönne a MÁV által hangsúlyozott napi harmincas tehervonatszám. Valószínűleg akadnak ilyen esetek is, de azért számos, a terelésen eltöltött nap után effelől azért erős kétségeink vannak...