Kellemes nyári túrának ígérkezik kedvenc kötöttpályás periodikájuk beszerzése, már félmegyényi területeken nincs értelmes újságárus. Így azért elég nehéz...
Megjelent a június–júliusi Indóház, benne a Jugoszláviának szállított Mađarica Bobókkal, a korai biztber kosárjelzőkkel, Jeszenszky Géza interjúval, az 1-es számú, hegyeshalmi vasútvonal mindennapos feszültségeivel, a BuBe szerbiai szakaszának a küszöbön álló befejezésével, és persze a győri Wilhelm Pieck Magyar Vagon- és Gépgyár a Hűvösvölgyben régóta vajúdó, de egy menet erejéig magát megmutató Mk49-esével.
Dióhéj: szomorú Szergej-sors, avagy hol Dombóvár állott, most kőhalom; a MÁV V46 sorozatú villamos mozdonyai, a Szöcskék; a világ legnagyobb számban megépített és forgalomba helyezett motorvonata, a Ganz-MÁVAG D1; Délkelet-ázsiai fejlődési pályák szigeti rónákon és esőerdőkben, őszinte kritika az A.C.M.E M63-asáról.
Elkészült, kézzel fogható – ez az Indóház a kerek évforduló előtti utolsó évfolyamának utolsó kiadása, vagyis a XIX/6. száma. MÁV 303, járműbeszerzési célok, dízelparadicsom az 5-ösön, pesti sínek térképezett történelme. És még sok más.
Újra Indóház a kiemelt árushelyeken: nyolcvan oldalon megjelent a június–júliusi kiadás.
A modellezők jelentős része egyszerűen nem bírja ki, hogy nem nyúljon hozzá, ne alakítgassa, szépítgesse terepasztalának tartozékait már akkor is, amikor még azokat éppen csak kibontotta az eredeti csomagolásból. Igazuk is van. Csak így lehet egyedivé, élethűvé tenni az „egyenfröccsöntést”.
Megint nagyokat alkottak Tatabányán: újra van miért spórolni, hiszen ezeket a teherkocsikat muszáj megvenni...
