A hetvenes évek „egyik legnagyobb kérdése” az volt, milyen színűek is legyenek a vasút járművei. Nem véletlen, hogy Tatabányán is három színvariáns készült.
Ráadásul a képzőművészet jegyében született az utolsó kocsi.
Pompás betétkocsik készültek Tatabányán, motorkocsik, Szergejek, Csörgők mögé lehet büszkén csatolni mindet.
Negyedik és ötödik korszakos személykocsik gurultak le a tatabányai gyártósorról. Nem is akármilyenek! Az egyik hővédelmileg is kifogástalan.
Nem gondoltuk volna, de időjárástesztnek is kiteszik a modelleket Tatabányán. Vagy valami másról volna szó?
Ha egy film eltereli a gondolatodat, azon kapod magad, hogy elkezded túrni az archívumot. És onnantól borul minden. Így volt az a QuaBLA-műhelyben is.
A pletyka sosem jó, de néha hasznos. Pláne, ha az adósság is törleszthető egy kicsit vele.
Tudjuk, hogy megköveznének érte, de az alábbi hírlevél összes személykocsiját gondolkodás nélkül besoroznánk egy szerelvénybe! Aztán már csak egy Bobó kell az elejére. Vagy kettő...
Adódtak bizonyos gondok: az élet nem lett egyszerűbb, csak annyit mondok.
Motorok, Csörgők és Szergejek mögé is sorozhatók, majd irány Békéscsaba!
Teljes lehet a Szeged expressz: pazar személykocsi gördült ki a QuaBLA „gyártósorról.”
Bizony, ott is van, volt jó pár belőlük, így nem volt kérdés, Tatabányán ezeket is vasútmodellbe öntik.
Gondolta volna, hogy a terepasztalon is lehet tisztelegni a kivégzett vértanúk emléke előtt? Bizony, így van!
Kijött két teherkocsi Tatabányáról, hogy uerdingeni vagonokat is besorozhassunk a terepasztali tehervonatunkba.
