Tatabányai gőzmozdonymennyország

Variációk a 431-es sorozatra a QuaBLÁ-tól.

Na ez, karácsonyi ajándék, a javából! Régen volt már ennyire dús a QuaBLA hírlevele, a szó Börcs Lászlóé.

„A résztvevők eredetileg a Porosz Államvasutaknál (KPEV) szolgáltak, mint tehervonati gőzmozdonyok.

• Kárpátalja 1939-es visszafoglalása során, valamint a II. világháborús események alatt húsz került a G7.1 típusból a Csehszlovák Államvasutaktól, majd a Szlovák Vasutaktól és a Lengyel Államvasutaktól a MÁV-hoz 431,001- 431,020 pályaszámokon.
• További nyolc G7.2 típusú jármű érkezett az északi szomszédjainktól.

A MÁV állagban 431,101 és 431,301-431,307-es számot viselték. A GYSEV tulajdonába is került egy G7.1 típusú mozdony 41-es pályaszámmal.

A modellek elkészítésére megfelelő alap – némi átalakítással – a PIKO BR 55-ös mozdonya.

A világhálón fellelhető különböző adatbázisok kielemzése után kijelenthetjük, hogy a bázismodell csak és kizárólag az alábbi pályaszámú gépek kialakításának (kazántető elrendezése, szerkocsi típusa, és egyéb kritériumok) felel meg: 003, 004, 005, 007, 016 és 019.

A MÁV állagban szolgált, nem jelzett további pályaszámok nem felelnek meg a modell kivitelnek. Többek között ilyen a 431,017-es pályaszámú mozdony, ami jelenlegi tudásunk szerint az egyedüli MÁV G7.1 típusú gőzmozdony, amelyről fotó maradt fenn az utókornak. A Mohay László által készített fényképről egyértelműen megállapítható, hogy a modellek elkészítésére használt alapmodelltől a 017-es jelentősen eltér. Szembeötlő különbség a kazántetőn lévő berendezések elrendezése, továbbá a szerkocsi típusa sem azonos a modell kialakításával.

A Magyar Királyi Államvasutak időszakából, háromféle variációval jelentkezünk.

1939-et írunk. Ekkor kerül hírlevelünk első két főszereplője a Csehszlovák Államvasutaktól a Magyar Királyi Államvasutak állagába 431,003 és 431,004 pályaszámmal. Lelkes vasútbarátok adatgyűjtésének köszönhetően tudhatjuk, hogy a két gőzös a kasseli Henschel und Sohn gyárában készült 14045 és 14046 gyári számon. Típusazonos, testvérmozdonyuk a Német Birodalom sínszálait koptatta 55 627 pályaszámon, amit 14049 gyári számmal láttak el. Szerzői jogok miatt a német mozdony fotóját nem közölhetjük, de az Eisenbahn-Journal 9/2006-os számában megtekinthető.

Az előző két mozdonyhoz hasonlóan a 431,007 pályaszámú »füstokádó« szintén 1939-ben került királyi állagba. Csehszlovákia márciusi felbomlása miatt a gép már a Szlovák Vasutaktól érkezett. Gyártási helyszíne a breslaui vagongyár, ahonnan 253-as gyári számmal gördült ki 1904-ben. A 260-as gyári számú, szerkezetében és jellegében maximálisan azonos gép Lengyelországban szobormozdonyként jelenleg is megtekinthető.

A fenti három mozdony füstszekrényajtaját az eredeti kivitelnek megfelelően készítettük el, újrafestés után elláttuk a korszaknak megfelelő réz pályaszámtáblával.

A »csengőfrász” korszakára jellemző kivitelben két pályaszám-variációt készítettünk el.

Az 1903-ban, ugyancsak a breslaui vagongyárból kigördülő 201-es gyári számú 431,005-ös gőzmozdony nem sokkal a II. világháború kitörése előtt került magyar földre. A háború során a Német Birodalmi Vasút tagja lett. 1950-ben ismét a MÁV kötelékébe tartozik. Sorozatunk negyedik modellje ezt az időszakot idézi fel. Szerkezete és jellege szintén megegyezik a lengyel szobormozdonyéval.

A sorozat ötödik darabjának eredetije, a Lengyel Államvasutaktól érkezett, ahol Tp1-34 pályaszámon teljesítette korábban a szolgálatot. MÁV pályaszáma a 431,016 lett. Az 1944-45-ben tett pár hónapos DRB »látogatását« leszámítva folyamatosan az Államvasutaknál szolgált egészen a selejtezéséig.

A két modell kicserélt füst-szekrényajtajára felkerült a korszakra jellemző vörös csillag, valamint a járművek oldalára külön elemként a festett (tamponált) pályaszámtábla.

A II. világháború után a szovjet hadsereg az útjukba akadó, szükségesnek ítélt járművekre ráfestettek egy »T« jelzést. T, mint трофей, azaz »trofej«, vagyis hadizsákmány. A »T” jelzésen kívül általában felkerült a Szovjet Vasutak stilizált emblémája is (CCCP felirat, az egymást keresztező sarló és kalapács és a szintén egymást keresztező franciakulcs és kalapács).

Az ilyen gépek zömét az ötvenes évekig bezárólag el is hurcolták. Nem úgy a 431,019-es pályaszámon futó gépet, amely Magyarországrakerülése előtt a Lengyel Államvasutaknál szolgált Tp1-131 jelzéssel, egészen 1939-ig. A II. világháború alatt megszakítás nélkül a Magyar Királyi Államvasutaknál volt állagban, igaz 1945-ben megkapja a trófeajelzést, viszont az országban marad. 1946-tól – névváltás miatt – a Magyar Államvasutak kötelékébe került. (Az új cégjelzést már 1945-től elkezdték alkalmazni.) Korábbi tulajdonosához 1953-ban került vissza. Ez a jármű is a breslaui vagongyárból került ki 1916-ban.

A modell új füstszekrényajtajára vörös csillagot tamponáltunk és a festett pályaszám tábla mellé a trófeajelzést is elhelyeztük.

• Katalógusszám: 14403, pályaszám: 431,003, korszak: II-III.
• Katalógusszám: 14404, pályaszám: 431,004, korszak: II-III.
• Katalógusszám: 14407, pályaszám: 431,007, korszak: II-III.
• Katalógusszám: 13405, pályaszám: 431,005, korszak: III.
• Katalógusszám: 13416, pályaszám: 431,016, korszak: III.
• Katalógusszám: 13419, pályaszám: 431,019, korszak: III.”