nagyvasút

Változó fontosságú vasútvonal, a Délvidék gabonájától a láncos kutyáig: a 150-es (Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia) igencsak megérezte a huszadik század politikai viharait. A mai jelentősége viszont megkérdőjelezhetetlen.

Több útikönyv is a világ egyik legszebb vasútállomásának választotta, de vasúti szempontból is igen különleges a helyiek által csak vasúti katedrálisnak nevezett antwerpeni pályaudvar.

Századik születésnapját ünnepli a Bayerische Oberlandbahn vasúthálózatának egyik szakasza. Ez a jelenleg magántulajdonú vasútvállalat Münchenből indulva szállítja az utasokat az Alpok három helyszínére.

Ma már nem beszélünk NDK-ról, sem NSZK-ról, de ahhoz, hogy közelebb kerüljön az, ami negyven évig különállt, szükséges volt egy kis invesztíció.

A hálózatra bőven elférnének a dunakeszi, szolnoki IC-kocsik és a Stadler IC-motorvonatai is.

Amint azt előző cikkünkben bemutattuk, négyfős csapatunk a Semmeringbahnon egészen Grazig, majd Innsbruckig utazott.

Melyik segíti jobban a hatékony munkavégzést? Bár a válasz egyértelműnek tűnik, a kérdés összetettebb, mint elsőre gondolnánk.

Egy újonnan fejlesztett közúti jármű első, sorozatban gyártott példánya a futószalagról gyakran a gyártó cég saját kiállítására vagy az előállító ország közlekedési múzeumába kerül.

A fentebbi állítást kétségbe nem vonva már csak azt kell megtudnunk, mikor teszi ezt. Menetvonal nélkül nehéz megmondani.