Átkelt a Bakonyon, majd Győrbe érkezett a gőzös
A 11-es vonalat talán egész évben sem jellemzi ekkora érdeklődés, mint amekkorát ezúttal kapott. A nosztalgiavonat, amelyről már egy korábbi cikkünkben is beszámoltunk, legyűrte a bakonyi vonal vadregényes táján húzódó vasútvonalat. Budapestről Veszprémbe, majd onnen Győrbe közlekedett. Talán a látványos gőzmozdonyos menet miatt ugrott meg az utasforgalom is ezen a napon. A szárnyvonal járatait egy átlagos napon nem jellemzi a zsúfoltság, ám most akadt olyan kocsi, ahol még az állóhelyért is meg kellett küzdeni a Bzmotban.
Az első délelőtti látványosság Porva-Csesznek megállóhelyen a Győrből 7.20-kor induló 39512-es személyvonat volt, melyet – a várható utasforgalom megugrása miatt – GYSEV személykocsik is erősítettek. Az új menetrendben egyébként ez az egyetlen olyan járat, mely mozdonyos vonatként, Csörgővel az élén közlekedik. A GYSEV-MÁV kocsis vonat bő tízperces késéssel érkezett meg Porva-Csesznekre, ahol hirtelen hatalmas nyüzsgés támadt a peronon. A máskor elhagyatott, csendes kis állomást túrázók, vasútbarátok árasztották el. Az állomáson egyébként egész nap különféle programok várták az érdeklődőket. A vasúti élmény fokozása érdekében egy sínbiciklit is üzembe helyeztek a porvai állomás használaton kívüli mellékvágányán.
Utunkat közvetlenül még a gőzmozdonyos nosztalgiaszerelvény előtt közlekedő 39517-es személyvonattal kezdtük meg Győr felé Porva-Csesznekről, amely szintén közel tíz perces késéssel, 9.10 körül indult el az eldugott bakonyi állomásról. A vonat itt is a meglepetés erejével bírt. A vonalon megszokott, két-három Bzmot kocsiból álló szerelvény helyett egy valóságos Bz lánc érkezett. Az elülső és a hátsó motorkocsikat beleszámítva öt egységből állt a kibővített személyvonat.
A felszállásnál finom érzékkel sikerült kiválasztani a legzsúfoltabb kocsit, melyben még az állóhelyekből is szűkös volt a kínálat. A zsúfoltság egyébként csak a Bakonyt érintő szakaszokon volt jellemző; a turistaforgalom szempontjából szintén jelentős Vinye állomást elhagyva már szellősebb lett az utastér. Ugyanakkor öröm volt látni, hogy van létjogosultsága a megmaradt járatoknak, hiszen a tumultust leszámítva, szinte minden kisebb-nagyobb állomáson voltak fel vagy leszállók. Az ötös Bz fogat valamivel negyed 11 után érkezett Győrbe, ahol a fotósok már jó előre felállították állványaikat a peronok végén, elfoglalva ezzel a legjobb helyeket. Méghozzá időben, hiszen a 109-es gőzös csak egy óra múltán érkezett meg Győrbe.
A vasútállomás felett átívelő Baross híd is megtelt érdeklődőkkel, dacolva annak veszélyével, hogy a mozdony jókora adag füstfelhőt fúj a felülről kíváncsiskodókra. A hídon az autósforgalom is megtorpant egy leheletnyit, amikor a zöld színű, 109-es sípja megtörte a város megszokott zajait, és megdobogtatta a várakozók szívét. Fél perccel később előbukkant a kanyarban a gőzös, büszkén zakatolva, kitartóan sípolva, hogy jelezze: megérkeztünk!
A füstöt ezúttal megúsztuk, a mozdony és vagonjai kattogva begurultak az állomás első vágányára. Utolsóként a Rába-Balaton motorvonat bújt át a híd alatt, amelynek külön érdeme volt, hogy hátulról támogatta a nem mindennapi szerelvényt.
Érkezés után a peronon tolongó sokaságnak lehetősége nyílt, hogy végígjárhassa a vonatba sorolt nosztalgiakocsikat, és természetesen a motorkocsi vezérállására is bekukkanthattunk. A 109-est közben lekapcsolaták, és az egyik félreeső vágány régi kútjához zakatoltak vele, ahol vizet vételezett, ezt követően pedig a régi fordítókorongra vezényelték, ahol látványosan irányt váltott a hatalmas fújtató vasszörnyeteg. Ez idő alatt természetesen a Balaton motorkocsi is körbejárta az első vágányon vesztegelő nosztalgiaszerelvényt; szinte biztos, hogy a visszaúton is nagy hasznát vették tolóerejének, hiszen a Cuha-völgy emelkedőin felkapaszkodni nem kevés energiát igénylő művelet.
Ám a leglátványosabb rész csak ezután következett: a mozdonnyal a régi fordítókorongra hajtottak, s itt – a fotósok legnagyobb örömére – egy 180 fokos fordulattal irányt váltott a masina, körüljárás után pedig rátolatott szerelvényére.
Fotózási lehetőség még az indulás előtt is bőven jutott mindenkinek. A vonat pár perccel 13 óra után kezdte meg útját Veszprém felé. A kijáratnál a vezérek azonban már nem kegyelmeztek a hídon szemlélődőknek. A lendületes indulás miatt sűrű, fekete füst tört elő a kéményből, így a kíváncsi szempárokat alaposan megcsapta a 109-es áldása, mely még a szerelvény távozása után is sokáig terjengett az állomáson. Volt akinek szívéig hatolt a jellegzetes kőszénszag, s nosztalgikus tekintett bámult a távozó gőzös, a Balaton motorkocsi és a korabeli vagonok után.