Apró villamosüzem a kapu árnyékában
A teljes nevén Brandenburg an der Havelként nevezett városban 1897-ben indult el az első lóvasút, amelyet 1911-ben villamosítottak. Az NDK idejében szerencsére megmenekült a villamosüzem a bezárástól, bár 1970-ben úgy döntöttek, hogy erre tíz éven belül sor fog kerülni. Az energiaválság azonban közbeszólt, így a háromvonalas hálózat megmaradt. Mindhárom viszonylat a város főpályaudvarától indul, és különböző módon bejárja a belvárost feltáró kettős óriáshurkot. Ezután az 1-es a kertvárosias és pihenő célú területek felé veszi az irányt, a 2-es az ipari területeket tárja fel, a 6-os pedig a nagy lakótelepeket szolgálja ki. 2002-ig az 1-es nem a mostani, Anton-Saefkow-Allee-nál levő végállomásán fordult vissza, hanem továbbment Plaue és Kirchmöser irányába, azaz egy városközi villamosvonal volt. A leállítás oka a rossz állapotú pálya és híd volt, amely a Havel egyik ágát ívelte át. A város vezetése azóta már megbánta e döntését. Pótlásként az E jelzésű busz közlekedik. A méteres nyomközű hálózat hossza így mintegy 17 kilométerre zsugorodott, ebből 2 kilométer egyvágányú.
1979 óta közlekednek a városban a KT4D típusú csuklós Tátrák, ezeket azóta felújították, némelyikük alacsonypadlós középrészt is kapott. 1995-ben négy részben alacsonypadlós, kétirányú DUEWAG MGT6D-t vett állományba a város, így a járművek többsége akadálymentes. A járatok elég ritkák, bár egy ekkora városban elfogadható a 15-20 perces követési idő. Egyedül a 6-oson találkozhatunk a csúcsidőben tízperces menetsűrűséggel, de a Hohenstücken Nord nevű hurokvégállomás kiterjedése és vágányhálózata arra enged következtetni, hogy itt valaha igen komoly forgalom zajlott.
A város Berlintől mintegy félórás vonatútra fekszik, érdemes tehát felkeresni. A kis villamosüzem igen kellemes hangulatú, szerencsére 2020-ig biztosnak látszik a jövője.
