Amikor dízelmozdony jár a metróalagútban

Péntek van, egy-két perccel múlt éjfél. Budapest alszik. Hideg, ködös levegő települ a városra. Méterekkel a föld alatt egy apró, kéttengelyes dízelmozdony és a hozzá kapcsolt 200-as pályaszámú metrókocsi robog az alagútban tolt menetben, helytelen vágányon. Nem áll meg az állomásokon. Ez nem az éjféli expressz, ez a menekítő vonat. Ahogy elhalad a szektorkapu mögött, a pályamunkások dolgozni kezdenek. Elbontják a lekötést, felszedik a síneket. A tíztonnás acélajtó lassan bezáródik, hermetikusan elzárva az embereket a külvilágtól. A főváros legnagyobb óvóhelyén vagyunk.

Budapesten 3300 óvóhely található, ahol összesen 480 ezer embert tudnak elhelyezni. A legnagyobb óvóhely maga a metróhálózat. A 2-es és 3-as metró vonalalagútjai 220 ezer ember befogadására alkalmasak. A mélyépítésű szakaszokon összesen tizenkét óvóhely, szektor található. Az 1-es vonal a kéreg alatt fut, nincs elég mélyen ahhoz, hogy óvóhelynek alkalmas legyen. A 4-es metró alagútja acél helyett betontübbingekből készült, ez sem alkalmas a lakosság védelmére. Egy-egy szektor két-három állomást, és a köztük lévő vonalalagutakat foglalja magában. A szektorokat a mozgólépcsős lejárat aljánál lévő lejtaknakapuk, illetve a metróalagutakban lévő alagútkapuk zárják. Egy-egy szektor elméletben az ötszáz méteres körzetben élők befogadására alkalmas, de Barta Ágnestől, a polgári védelem szóvivőjétől megtudtuk, éles helyzetben igyekeznének mindenkit elhelyezni, elsősorban nem a lakcímkártyákra lennének kíváncsiak.

A védelmi gyakorlat feltételezése szerint a kelenföldi pályaudvaron vasúti baleset történt, ahol klórt és benzint szállító tartálykocsik sérültek meg. A keletkező klórgáz miatt a környék lakosságát evakuálni kellett. Mivel a klórgáz a levegőnél nehezebb, ezért csak a földszinten lakókat menekítették ki, az emeleteken lakók saját lakásaikban is biztonságosan elzárkózhattak.

Egy kimenekítés során minden mozgólépcső lefelé halad, a betelepülő lakosságot a hangosbemondó instrukcióin felül az ezerötszáz fős polgári védelmi személyzet irányítja a metróalagutakba. Természetesen a vonalalagutak ekkorra már feszültségmentesítve vannak. A legendákkal ellentétben nincsenek titkos kórházak, élelmiszer-lerakatok a föld alatt, a betelepülők kijelölt helye a vonalalagutakban van. A jobb és bal alagutakat összekötő szervizjáratokon, illetve a szellőzőkön kívül egyéb létesítmények nem kapcsolódnak a metróhálózathoz, ahová a lakosságot menekíthetik. Egy-egy szektornak hetvenkét órára, azaz három napra elegendő vize és elektromos energiája van. A szellőzést dízelmotorról üzemeltetett ventilátorok biztosítják. A felszínről vett levegőt egy soklépcsős szűrőrendszeren keresztül szívják be, így a külső szennyeződések nem juthatnak le az elzárt alagútba. A tisztálkodásra az állomásokon kialakított, elkülönített női és férfimosdókban van lehetőség, mondta el Petróczi Tímea, az OKF sajtószóvivője.

A szektorok zárásának négy fokozata van. Az első fokozat a betelepülés, ekkor a kapuk nyitva vannak. A második a léglökés elleni védelem, a harmadik a gáz- és sugárvédett szint, a negyedik pedig a teljes elzárkózás. A kapuk száz kilonewton per négyzetméter nyomásnak tudnak ellenállni, teljes elzárkózás esetén 600-800 Pascal túlnyomást kell létrehozni, amit a hermetikusan záródó kapuk megtartanak. Mivel a levegő mindig a magasabb nyomású helyről áramlik az alacsonyabb nyomású felé, így bent magasabb nyomást biztosítva elérhető, hogy kívülről akkor se jusson be káros anyag, ha netán valahol mégsem zárna légmentesen az egyik kapu.

A szektor túlnyomását és a nyomás felezési idejét folyamatosan figyelik. Ez a tökéletlen légtömörség miatti nyomásvesztés mutatószáma. A létrehozott túlnyomás idővel lecsökken. Hogy mennyi idő alatt éri el az eredeti légtömörség a felét, számításokkal határozzák meg. A Déli pályaudvar–Széll Kálmán tér–Batthyány tér szektorra ez öt perc. Az óvóhely minősítése többek között a számított és mért felezési idő összehasonlítása alapján történik, erre egy többfokozatú skála szolgál. A mért érték most 11 perc, ez kiváló minősítést jelent.

Vajda Zoltán, a BKV főmérnöke elmondta, az óvóhely és a létesítmények fenntartása évi százmilliós nagyságrendű összegeket emészt fel. Szektorpróbákat hatévente tartanak, de ilyen nagyszabású gyakorlatra, ahol a betelepülő lakosságot is élő emberekkel szimulálják, legutoljára a nyolcvanas években került sor.