Ryanair késés, kerozinégetés és egyéb furcsaságok - bocsánatkérés

A légitársaság az MTI megkeresésére közölte: üzemanyag-feltöltéssel kapcsolatos okokból ennek a járatnak az indulása késedelmet szenvedett, majd a gép kitérőt tett Madridban, ahonnan további üzemanyagot vett fel, mielőtt folytatta volna útját a Kanári-szigetekre. A légitársaság elnézést kér minden utastól ezért a késedelemért.

A szerkesztőség megjegyzése: ez nem egészen az a részletes összefoglaló, amit reméltünk... maradnak a feltételezések.

Ugyancsak a távirati iroda közlése: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és György István területi közigazgatásért felelős államtitkár fogyasztóvédelmi vizsgálatra utasította Budapest Főváros Kormányhivatalát, hogy megállapítsák: az eset kezelése során a Ryanair eleget tett-e jogszabályi kötelezettségeinek. A Miniszterelnökség közleménye úgy fogalmaz: Felháborítónak tartjuk, ahogyan a légitársaság kezelte a felmerült problémát. Az utasoknak joguk van a tájékoztatáshoz, a légitársaságtól pedig elvárható, hogy mindent megtegyenek a kényelmetlenségek csökkentése érdekében”.

Azonnali vizsgálatot kért a Ryanair vezetőségétől a járattal történtek miatt Ujhelyi István szocialista európai parlamenti  képviselő, az EP közlekedési és turisztikai bizottságának alelnöke. „Az elmúlt időszakban szakemberekkel és európai döntéshozókkal közösen megalkottuk és az Európai Bizottság asztalára tettük a Fapados Etikai Kódexet, amely a többi között az ilyen esetekre is előírja a méltányos és elégséges szolgáltatást. Elvárom, hogy a Ryanair - ahogyan a többi diszkont légitársaság is - mielőbb elfogadja és magára nézve is kötelezőnek tekintse ezeket az etikai normákat”.

A „nagy késések” című rémregény-sorozat legújabb darabja, amely már napok óta kering a honi sajtóban, a Ryanair ama járatához kapcsolódik, amely a Kanári-szigetekre indult, de hat órán keresztül vesztegelt a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren, az utasok némelyike által riadóztatott bulvársajtó közlései szerint „összevissza mászkált” a reptéren, majd úgy startolt el, hogy Madridban kellett leszállnia plusz üzemanyagért, miközben a jókora késés oka hírek szerint épp az volt, hogy túltöltötték a gépet. Már ez önmagában is ellentmondásnak tűnik, de megmagyarázható.

Akkor tehát kezdjük azon mozzanatok sorát, amiket konkrét és hiteles információk hiányában úgy kell kezelni: lehet, hogy ez vagy az történt…

A repülőgépek maximális felszállósúlya minden típus esetében szigorúan kötött, a legkisebb motorosgépektől a legnagyobb utasszállítókig. Ebben benne van tehát egyebek mellett a gép saját tömegén kívül a fedélzeten lévők, a poggyász és a feltankolt tüzelőanyag mennyisége. Az, hogy mennyi a kerozin, meghatározza, hogy adott terhelés mellett mekkora lehet a gép által repülendő járat hossza, beleértve a navigációs tartalékot, vagyis ha a gép valamilyen okból nem tud leszállni a célrepülőtéren, mennyi kerozin kell az esetleges levegőben történő várakozáshoz, a kitérő repülőtér eléréséhez.

Ebben az esetben az történhetett, hogy a személyzet kiszámította a mindezen feltételeknek megfelelő kerozinmennyiséget, de miután feltöltötték a gépet, és miután már minden utas beszállt, azután derült ki, hogy mégis több lett az össztömeg, mint a megengedett a maximális. A helyzetet nagyban bonyolítja, hogy a Ryanair a maga egyformának látszó 737-800-asait eltérő maximális felszállósúllyal regisztráltatja, aszerint, hogyan tudja így a gépeit a megfelelő kategóriákhoz illeszteni a repülőtéri  illetékek szerint, amelyeket a légikikötők szintén a súlyhoz szabnak. (Ez egyébként egyáltalán nem csak a Ryanair gyakorlata, az ultra-low-cost társaságok többsége szintén alkalmazza.) Lehet, hogy az illető gép légialkalmassági engedélye egy alacsonyabb kategóriához lett meghatározva, ami azt jelenti, hogy ugyan bőven belefért plusz üzemanyag, de azzal már túllépte azt a határt, ami a dokumentációja szerint megengedett, és ezt a túllépést nagyon szigorúan bírálnák el a hatóságok.

Az, hogy a gépbe több kerozin került, lehet, hogy azért történt meg, mert a repülőszemélyzet, amely meghatározza a tankolandó mennyiséget, még más adatokat tudott a terhelésről, mint amivel aztán már a reptériek a terhelési lapon kiszámítottak és átadtak a tervezett indulás előtt a pilótáknak. Lehet, az okozott zavart, hogy a járatok mostanság igen kemény ellenszéllel kellett, hogy pluszban számoljanak nyugat felé. De ilyen esetben viszont az utasok számát kell, kellett volna, hogy korlátozzák, annak árán is, hogy lesznek, akiket nem tudnak elvinni. (És akkor az lesz a botrány tárgya, mint ahogy korábban volt is erre példa, megtörtént, hogy a poggyászok egy része maradt az induló állomáson.) A jelek szerint itt kellett mindenképpen történnie valamiféle – netán kommunikációs – hibának, amiért a gépbe a kelleténél több kerozin került ahhoz képest, amennyivel felszállhatott, miközben, tán épp a szembeszél okán – ez a több is kevesebb volt, mint amennyivel elérhette volna a célrepteret, ezért kellett a madridi leszállás.

Kérdés, hogy a többlet-kerozinnal mit lehet kezdeni: a 737-eseken van egy leeresztő szelep, de bizonyos információk szerint ez az illető gépen rossz volt, más feltételezések szerint a fölös mennyiség leszívása azért nem volt lehetséges, mert ezt valamiért vagy a repülőtér, vagy a légitársaság nem engedte meg. Az biztos, hogy ez a művelet meglehetősen kényes, és költséges is, a leszívott üzemanyag nem tölthető más gépbe, az is lehet, hogy a leszívás a fokozott tűzveszély miatt nem hajtható végre, ha a gépen utasok vannak.

Miért maradtak a gépen az utasok? Az, hogy a helyzetre tekintettel történjen meg egy kiszállítás majd később egy újbóli beszállítás, nem csak, vagy főképp nem a járat személyzetének vagy a légitársaságnak a döntése, ezt a repülőtér részéről is jóvá kell, hogy hagyják, meg kell, hogy szervezzék. Valamiképp egy egész gépnyi embert kell elhelyezni, lehetőség szerint úgy, hogy ne kelljen újra kilépniük és visszalépniük a tranzitzónába, ne keveredjenek más járatok utasaival, stb. Ez megint nagyon nem egyszerű történet.

Hogy a gép mindeközben „összevissza járkált” a repülőtéren, az viszonylag könnyen ellenőrizhető, a Flightradar adatai szerint az állóhelyéről először egy, a torony közelében lévő, valóban nem szokványos betonra gurult, majd onnan vissza egy a kettes terminálhoz tartozó teljesen „normális” állóhelyre, ahonnan aztán felgurulhatott a 31-es bal pályára felszállni. Ennyi mozgás nem elég ahhoz, hogy a gép elfogyassza a plusz kerozint, de az sem teljesen világos, hogy valóban jártak-e mindvégig, tehát az állóhelyeken is, a hajtóművek.

Hogy az eltelt idő hosszúságába még mi minden játszott bele, azt megint csak nem tudni, például hogy a kezdeti huzavona miatt hogyan veszíthette el a járat a zsúfolt európai légtérben a „slotjait”, vagyis azokat az úgynevezett résidőket, amelyeket az útvonalon az irányító szolgálatoktól eredetileg kapott, és amelyeket ha lekésik, akkor borul az egész repülési terv, új slotokat kell igényelni, akár Madridig, akár még tovább. (Hogy egy a toaletten cigiző utas milyen plusz késést okozott, az megint csak nem derül ki a beszámolókból, az sem biztos, hogy egy utast, vagy, mint más hírek szállingóztak, egy egész családot kellett-e eltávolítani emiatt a gépről.)

Hogy eközben a fedélzeten miért nem lehetett ételt-italt legalább pénzért felajánlani az utasoknak, az megint nem világos. Lehet, hogy az így eladott mennyiség kimerítette volna a teljes útra kapott ellátmányt, és a légiutaskísérők nem akarták, hogy magára az ugyancsak hosszú repülésre már ne maradjon semmi. De akkor sem világos, miért nem lehet ebben a helyzetben valami pluszt igényelni. És főképp nem érthető, miért nem tudott bármiféle használható információt nyújtani az utasoknak a helyzetről a járat személyzete. Amit el lehet képzelni ebben a helyzetben, az az, hogy a pilóták és légiutaskísérők óráról órára hihették azt, hogy hamarosan csak megoldódik minden, és indulhat a járat, de aztán mindig újra közbejött valami akadály.

Egy biztos, ez a késés már bőven elég ahhoz, hogy az érintettek megfelelő kárigényt jelentsenek be és kapjanak is meg a légitársaságtól, ezt mind nyilván nem lehet vis major alapon elintézni. Ahogy egy szellemes netes hozzászólás fogalmazott, aki elég határozottan lép fel a megfelelő fórumokon, az néhány órás kellemetlenség (és persze plusz utánjárás) fejében akár utólag finanszírozhatja a nyaralása költségeit a Kanári-szigeteken…

De az is biztos, és ennyi ebből az írásból is kiderül, hogy a történet sokkal bonyolultabb lehet, a háttere mindenképp jóval összetettebb, mint ahogy azt az egyszerű megfogalmazások és ítéletek bulvár-bajnokai sugallják neten és nyomtatásban. Persze ha nincsenek igazi tények, csak az érthetően dühös utasok szövegei, nekik áll a világ.

Ez tehát a „lehet” és „talán” momentumok gyűjteménye. Portálunk természetesen szeretett volna feltételes módok nélküli összefoglalót készíteni, de nem kaptunk a kérdéseinkre válaszokat. Ha akad valaki, aki ennél biztosabb információkkal rendelkezik, szívesen közreadjuk a mondandóját, akár név és beosztás nélkül is. De hátha ez a „lehet-talán kollekció” ráhangolja a légitársaságot is egy alaposabb és részletesebb közleményre.