Hol volt, hol nem volt

Garamkövesd (szlovákul Kamenica nad Hronom) egy kis, ezerháromszáz lelkes település Szlovákia délnyugati részén, a magyar határnál. A község a Garam folyó bal partján, Párkánytól (Štúrovo) négy kilométerre északra helyezkedik el. Szomszédos települései Kicsind (Malá nad Hronom), Ipolyszalka (Salka), Bajta (Bajtava), Helemba (Chľaba), Nána és a Duna átellenes partján Esztergom.

A település a tizenkilencedik század vége felé vált fontossá, ekkor ért ide ugyanis a Budapest–Vác–Szob–Párkány–Érsekújvár–Pozsony–Marchegg vasúti fővonal. Kezdetben sem itt, sem a szomszédos Helembán nem álltak meg a vonatok. A garamkövesdi állomást 1882-ben építette az Osztrák–Magyar Államvasút Társaság. A felvételi épület első osztályú HÉV-típustervek szerint készült. Az építésekor még egyvágányú vasútvonalat szakaszonként kétvágányúsították, a munkálatokkal 1893-ban érték el Garamkövesdet.

Maga az állomás a településtől délkeletre, a Garam és a Duna torkolatánál helyezkedik el. Déli oldalán a Garam folyik, a folyótól a Helembára vezető országút választja el. A sínektől északra a Burda-hegység sziklái magasodnak, gyönyörű hátteret alkotva az állomásnak. Szomszédos állomásai Párkány és Szob, a magyar határállomás és Garamkövesd között Helemba megállóhely volt található.

Garamkövesd állomásnak négy vonatfogadó vágánya volt, közülük a két középső az átmenő. Az első vágányból ágazott ki Szob felé a felvételi épület előtt egy rakodóvágány, mellette oldalrakodó állt. 2011. március 6-án az állomás forgalmi szempontból is megszűnt. Jelzőit érvénytelenítették, váltóit kiszögelték. A kitérők elbontásáig az állomás területén 40 kilométer per órás lassújelet tűztek ki. Ez a lassúmenet jelentősen zavarta a vasúti forgalmat, hiszen az erre közlekedő EC vonatoknak százról kellett negyven kilométer per órára lassítani, majd ismét felgyorsítani. Ez a gyorsítás-fékezés nem tesz jót sem a fékeknek, sem a forgóvázaknak, sőt a villamos vontatási költségeket is növeli.

2011 végén aztán teljesen elbontották az állomást. A jelzőket, kitérőket kiszedték, a vágányokat felszedték, a felsővezetéket lebontották, az épületeket eldózerolták. Csak az üres, zúzöttköves, földes letarolt terület és a felsővezeték keresztgerendái emlékeztetnek arra, hogy itt valamikor több vágány volt. Meg egy omladozó, romos bakterház a néhai felvételi épülettől balra. Az épületek elbontását azzal indokolták, hogy azok elöregedtek, életveszélyesek, és nem szeretnék, hogy azokba illetéktelenek költözzenek.

A pusztulás 2006-ban kezdődött. A 2005/2006-os menetrendben még öt pár, Budapestről Párkányba, illetve Érsekújvárra közlekedő vonat is megállt Helembán. Volt utasforgalom, főleg a Párkányba és Szobra munkába, iskolába járók használták elővárosi jelleggel a vonatokat. Garamkövesd állomása messze esett a településtől, utasforgalma már jó ideje nem volt jelentős, a vonatok évek óta nem is álltak meg. Aztán a megmaradt vonatok szépen lassan kikoptak a menetrendből.

Garamkövesd állomása és Helemba vasúti megállóhely tehát megszűnt létezni, bár utóbbinál még megvannak a peronok és az épületek is. Jelenleg Szob és Párkány között állomástávolságban közlekedik az erre járó napi nyolc pár nemzetközi vonat, illetve a néhány határátlépő tehervonat. Az engedélykérés és -adás számítógéppel történik. Szob és Párkány állomás egymás felőli kijárati jelzői használhatatlanok, hiszen ezek korábban a közöttük lévő garamkövesdi biztosítóberendezéssel voltak függésben. Ez az állapot egyik félnek sem jó. A szlovák vasút elkezdte kihúzni és átkötni a vonalkábeleket. A szobi vasutasoktól úgy tudjuk, már csak az Ipoly-hídnál hiányzik egy pár méteres átkötés.