Az utolérhetetlen beregszászi kisvasút

Tevan Imre   ·   2011.09.02. 13:21
IMG_7248-1

A három nagyobb kárpátaljai kisvasúti hálózatból mára csak egyetlenből maradtak működő részek, a borzsavölgyiből.

Ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk az egy évszázada több szakaszban kiépült (1908-ban nyílt meg az első rész) kisvasúti hálózaton, képzeljünk el egy szabálytalan háromágú csillagot! Az „alsó” két ága Beregszászon illetve Nagyszőlősön ér véget. Ez két nagyobb város alföldi területen, jelentős magyar népességgel és nagyvasúti (normál és széles!) kapcsolattal.

A hálózat csillagpontja egy elágazóállomás, amely Komlós nevét viseli, de az erdő kellős közepén van, kilométerekre minden emberi településtől. A Nagyszőlős felé induló déli ág Komlós után rögtön átkel a Borzsa folyón.

A borzsavölgyi kisvasút hálózata <br />(forrás: kisvasut.hu)

A Komlóstól északkeletre folytatódó ág egyre közelebb megy a hegyekhez, a falvak egyre inkább tisztán ruszin (illetve ukrán) lakosságúak. A hálózat itt egykor többszörösen elágazott, hogy elérje a bányákat, erdőket, de mára már csak Ilosváig működik.

A helyi félhivatalos magyarázat szerint a Beregszászi piac nagyon drága az átjáró magyarországi vásárlóerő miatt, így a falvakból szívesebben járnak a szőlősi piacra, ezért csak ezen az ágon van menetrend szerint személyszállítás.

A fene se tudja ellenőrizni az állítás helyességét, a nyugati, beregszászi ágon mindenesetre már a megállóhelyeket is alig lehet fölismerni. Viszont a fűtőház Beregszászon van, így ezen az ágon is járnak vonatok, leginkább gépmenetek, vagy ha úgy jobban tetszik, mozdonyvonatok.

Borzsavölgyi andalgás 1. rész from IHO on Vimeo.

Közvetlenül indulásunk előtt jött a hír, hogy a beregszászi oldalban kilépett egy mozdony, így arra a legszükségesebb mozdonymeneteken kívül nem mehet vonat.

Szombaton a széles átrakónál kezdtük az ismerkedést a kisvasúttal, majd következett a fűtőház, Megcsodáltuk a mozdonyokat, személy- és teherkocsikat, a műhelyt, ahol sok régi szerszámgépet és a kisvasút igáslovainak számító TU2-es mozdonyok kiszerelt, 300 lóerős, V12-es hengerelrendezésű motorjait is szemügyre vettük.

A TU2.098 vontatta egykocsis különvonatunkat <br />(A képekre kattintva a galériába lehet jutni, ott a nyílgombokkal lehet lapozni)

Délután az ilosvai állomást néztük meg „szárazon”, majd a csapat egyik fele a fölszedett gyilalja mellékág nyomait kereste, a többiek pedig nyílt vonalon próbálták elkapni a délutáni vonatot Komlós és Nagyszőlős között. Ez nem sikerült, mert a szerelvényt mindenhol lekéstük, de legalább megállapíthattuk, hogy a nem nagyon gyors kisvasúttal itt nem versenyképes a közúti közlekedés az ukrán mellékutak állapota miatt. A visszafelé jövő járatot azért elkaptuk, így sikerült pár ellenfényes álló- és mozgóképet csinálni a Mikes Kelemen-emlékművel, sőt ezúttal kocsival is tartottuk a tempót, így Salánkon is megvolt a kisvonat.

Vasárnap végre vonatoztunk. A reggeli vonat a nagyszőlősi állomásépület városi oldalán lévő kisvasúti végállomásról indult, amely éppen piacként is szolgált.

V-motorok <br />(a szerző fényképei)

Bár megállóról megállóra fogyatkozva, de szép számmal voltak helyi utasok. persze a Komlós elágazóállomására már nem sokan jöttek. Innen Ilosováig a menetrend finoman szólva nem kínálati, mi is csak különvonattal folytathattuk az utat. Persze ennek élén is ugyanolyan TU2-es mozdony duruzsolt, a kocsi is ismerős volt, bár három helyett most csak egyet soroztak a szerelvénybe.

Fotómegállásokkal jutottunk el a már ismert Ilosvára, ahonnan Zádnyára buszoztunk. A szinte tisztán szláv lakosú község szeretné föléleszteni a kisvasúti hagyományokat, miközben magát az ide vezető, használaton kívüli, de még létező pályát a hírek szerint nemsokára fölszedik.

A megálló épületét hevenyészve rendbe hozták, kis kiállítást is rendeztek. Az ünnepségre sokan jöttek a faluból, sőt regionális illetékesek és sajtómunkások is megjelentek. Szép számmal voltak a kisvasutak barátai Ukrajnából, Magyarországról, Romániából és Csehországból is.

Borzsavölgyi andalgás 2.rész from IHO on Vimeo.

Beszédek, hajtányozás, főzés, evés, ivás volt a program, majd a magyar csoport megnézte még a helyi cementgyárat is. Ide iparvágány vezet. A szakasz felhagyásáról annyira hirtelen vagy trehányul született döntés, hogy az üzemet nem értesítették, így néhány jármű, köztük egy mozdony is az udvaron ragadt, ma is megtekinthető.

Ennél is érdekesebb nevezetesség a még kivehető forgóhíd. A gyárban ugyanis működött egy 600 milliméteres csilleszállító pálya. Ez elhaladt a 750-es vágány fölött, de nem elég magasan. Így azt a megoldást választották, hogy a 600-as magaspálya egy elfordítható hídon haladt át: Amikor jármű jött az alsó kisvasúton, ezt kifordították.

Borzsavölgyi andalgás - 3. rész from IHO on Vimeo.

A nap igazi bónusszal zárult. Különvonatunk Komlóstól a beregszászi fűtőházba ment vissza, és végül a tiltás ellenére megengedték, hogy aki akar, fölszálljon a kocsiba. Így a társaság egy része mégiscsak bejárhatta ezt az ágat is.

A kisvasút egy ma is működő és egy már nem létező vonala az 1944. nyári magyar menetrendben

Kapcsolódó hírek