Űrrepülőgép kötélvégen
Ismét repül a Sierra Nevada űrvállalkozás kisméretű űrrepülőgépe, a saját szárnyán, de még nem saját erőből, vagy inkább még nem tehetetlenségi lendületéből, hanem egy helikopter alá függesztve: még egy-két ilyen kísérlet, utána következhetnek az első ejtőtesztek, vagyis amikor a drótkötélről már leoldják a gépet és az siklásból leszáll, valahogy úgy, ahogy majd a repülés utolsó szakaszában az űrből visszatérve landol.
Korábbi kísérletek és a konstrukció alapos átdolgozása után, már tíz éve tartó fejlesztési folyamat fontos állomása volt ez a 101 perces különleges repülés, amelynek során a kilencméteres szerkezet új irányító rendszerét, fedélzeti komputerét, műszereit, kormányozhatóságát, szóval sokmindent, aminek pontos működését az ugyancsak 3000 méteres magasságból történő önálló siklás kell majd, hogy igazolja. Érdekes mozzanat volt, hogy miközben a CH-47-es egy állványzatról emelte fel a gépet, repülés közben a Dream Chaser futót nyitott és a Chinook már az űrrepülőgépet a saját kerekeire helyezte a földre. Ennek az ad különös jelentőséget, hogy évekkel korábban, a gép korábbi kiadásának egyik leszállásakor épp az volt a baj, hogy az egyik főfutó nem nyílt ki.
A mostani és a további tesztek sikere esetén következhet majd az első repülés a légkörön túlra, de nem egészen abban a szerepkörben, amibe eredetileg szánták. Az érdekes, inkább vezérsíkokkal mint szárnyakkal készült, a megfelelően kialakított törzsön keletkező felhajtóerővel repülő „emelőtest-konstrukció” nyugati források szerint is korai szovjet űrrepülőgép-próbálkozásokhoz hasonló, de megtalálhatjuk ősét az Edwards felett repülő ötvenes évekbeli X-gépek egyikében is. A Dream Chaser eredetileg, a Sierra Nevada szándéka szerint részese lehetett volna azoknak a magánvállalkozásban készülő hajóknak, amelyek űrhajósokat szállíthatnak alacsony földkörüli pályára, vagyis az űrállomás személyzete szállításának a Földről az ISS-re és vissza. A kis szerkezet többféle hordozórakéta orrán emelkedhet túl a légkörön, és hasonlóképp, az atmoszférában történő fékezéssel tér vissza, mint a 2012-ben leállított, többszörösen nagyobb egykori űrrepülőgépek.
Nos, a NASA pályázatán a mondhatni hagyományosabb „kapszulák”, a Boeing CST-100 Starliner űrhajója, és a teherűrhajóként már működő SpaceX konstrukció, a Dragon továbbfejlesztett változata, a Crew Dragon nyert. A Dream Chaser ekkor háttérbe szorult, egyébként időközben szó esett arról, hogy a most készülő hathajtóműves óriás hordozógép, a Stratolauncher centroplánja alól lehetne indítani.
Most azonban a Dream Chaser végre mégis felsorakozik a jövő űreszközei közé, nem mint embert szállító, hanem mint teljesen automata teherűrhajó, akár a mostani Dragon, és a Cygnus nevű, ugyancsak magáncégnél üzemeltetett űr-freighter. Mindenesetre a Dream Chaser annyiban mindenképp jövőbe mutató konstrukció, hogy hasonlóan a SpaceX eszközeihez (Dragon kapszula, és a Falcon hordozórakéta első fokozata), ez is természetesen újra felhasználható.
Sőt, a titokzatos, hosszú repüléseket végrehajtó minigép, az X-37B után ez lesz a következő olyan hordozója a NASA-nak, amely nem az óceánba csobban ejtőernyőn, hanem „rendes” leszállópályán ér földet. Első repülése az űrállomáshoz 2020-ban várható, de addig tehát következnek a további látványos légköri próbák. Az első droptesztre, vagyis az önálló repülésre, ha a most gyűjtött adatok szerint minden rendben, akár már októberben sor kerülhet.
Persze a Sierra Nevada nem adja fel egykönnyen az eredeti álmot, amit a gépe kerget. A Dream Chaser, emeli ki a cég a sikeres repülés után, alkalmas túlnyomásos raktérben is szállítani hasznos felszerelést, utánpótlást az űrállomásra. És ha már hermetizált tere is van, innen megint csak az adódik a lehetőség: a Sierra Nevada ismét emlékeztet arra, hogy az automata teherűrhajó átalakítható űrhajósok szállítására is.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!