Új bázisalagút az Andokban?
Nem meglepő módon az áruszállítás 83 százaléka hajón kerüli meg a kontinenst. A szárazföldi (közúti) forgalom (évi kb. 7,5 millió tonna) kétharmadát a Cristo Redentor-hágó bonyolítja le, ami sokéves átlagban 45-60 napig is járhatatlan a hó miatt május és október (déli félteke téli időszaka) között. A dél-amerikai gazdaságok látványos fejlődésével 2002–2006 közt egymillióról ötmillió tonnára nőtt és ezzel elérte kapacitása felső határát a hágón áthaladó közúti forgalom.
Az Andokot átszelő vasút ötlete nem új: az 1910-ben átadott és 1927-ben villamosított méteres nyomtávú részben fogaskerekű „Transandino” 1984 óta nem üzemel. Bár történtek lépések az újraindítására, a mindkét oldalon csatlakozó széles (1676 mm) nyomtávú vonalak miatti kétszeri átrakás és a kis kapacitás nem tenné lehetővé a mai szállítási igények kielégítését. Ha újra is indul, az csak turistacélokat fog szolgálni.
A 2008-ban politikai támogatást szerzett és konzorciumot alapító helyi építőipari cégek és a technikai hátteret biztosító Mitsubishi, valamint a Torino–Lyon vonal révén az alagúttervezésben is jártas olasz Geodata ugyanakkor a ma is meglévő két csatlakozó széles nyomtávú vonal közé építene egy új 52 kilométeres bázisalagutat, amelynek legmagasabb pontja 2440 méteren lenne az argentin oldalon. Az első ütemben egyvágányú, kitérős, legfeljebb 20 ezrelékes emelkedésű, összesen 204 kilométer hosszú villamosított vonal két oldalán logisztikai központ létesülne a kombinált szállítás részére. A koncessziós formában, 10 év alatt, 2022-re átadni tervezett, a műszaki tartalomhoz képest viszonylag olcsón, mintegy 3 milliárd dollárból kivitelezni tervezett vonalon kezdetben évi 10 millió tonnás forgalommal számolnak, ami a század közepére elérné a 70 millió tonnát (természetesen addigra végig kétvágányúsítva). A bázisalagúton kívül 33 híd és 25 kisebb alagút is épülne, 10 kilométeres összhosszúságban.
Jelenleg a pontos földtani felmérések zajlanak és a második részletesebb hatástanulmány készül, 14 nyomvonalváltozattal. A nyomvonal közelében fekszik Dél-Amerika legmagasabb csúcsa, a 6962 méteres Aconcagua, melyről a projekt, ill. az építőkonzorcium is a nevét kapta (Consorcio Bioceánico Aconcagua).
Ha egyszer tényleg elkészül a kontinens két partját és a földrész GDP-jének 70 százalékát előállító, a főbb gazdasági központjait összekötő beruházás, akkor feltehetőleg ne a kék argentin–chilei Teknőket várják a vasútfotósok a vonatok élén.
A kivitelező honlapján filmeket is megtekinthetünk a vonal terveiről.
