Tante Ju: 90 éves a 3m

A magyar polgári és katonai repülésben is fontos szerepe volt. Minden földrészen dolgozott, még a háború után is. A Lufthansa gépe múzeumba kerül, de talán jövőre megint repülnek a svájci példányok.

Van olyan repülőgép, amelynek két születésnapja van. Mert lehet ugyan, hogy a Junkers Ju-52-es első repülése 1930-ban történt, de hát ez nem az a gép volt, amit aztán világszerte megismert a világ. Alapvetően azonos a törzs, a szárny, de csak egy soros motor volt a gép orrában, amit a gép legfőbb megrendelője, a Lufthansa érthető mód keveselt, nem volt elég a harmincas évek követelményeihez képest sem a gép ereje, sem a biztonsága, az egyik prototípus le is zuhant 1931-ben.

A dessaui Junkers-művek kétéves munkája után tehát most kilencven éve szállt fel az a 3m, amit mi is ismerünk, és ami évtizedekre egyik meghatározó típusa lett a légiközlekedésnek és a katonai repülésnek egyaránt.

Persze a három BMW csillagmotor sem tette szupergéppé a Tante Ju-t, a maximális sebessége 290, de a használatos utazósebessége csak 240 kilométer volt óránként, lassabb volt és kisebb volt a befogadóképessége a korszak más de valamivel később készült fontos típusához, a DC-3-ashoz képest. Lomha volt, de végtelenül megbízható, a kilépőél teljes hosszában dolgozó fékszárny révén mérsékelt pályaigénnyel, eléggé gazdaságos üzemeltetési költségekkel. A világ minden táján, minden éghajlat alatt hasznos eszköze lett a polgári repülésnek, annak a korszaknak, amit röviden úgy tudunk jellemezni, hogy a civil légiforgalom felfejlődése valóságos iparággá. Több helyen, meglepő mód még Nagy-Britanniában is foglalkoztatták a típust utas- és teherszállítóként a második világháború után is.

A németek részéről az első olyan szállítógép lett, ami alapvetően befolyásolni volt képes ebben a kategóriában a hadviselést, mint az ejtőernyős-deszant műveletek fő eszköze. Bombázóként is szerepelt a Condor-légió kötelékében, de a lassúsága és sebezhetősége már akkor is jelezte, nem ez lesz a németek csapásmérő arzenáljának fő repülőgépe. Viszont repülhetett, ha kellett, sítalpakkal vagy úszótalpakkal, vontatott az ellenséges vonalak mögé katonákkal vagy felszereléssel megrakott vitorlázó gépeket, és fontos szerepe volt a bombázóerők személyzeteinek kiképzésében is.

Ennek a gépnek bőven voltak hazai vonatkozásai. 1936-tól a MALÉRT flottájának lett alaptípusa hét példánnyal, az első három egyike volt a sokatmondó lajstromjelet viselő HA-DUR, amellyel Horthy Miklós is többsör repült. 1942-ben a gépeket személyzetestül átvette a légierő, és innentől kezdve egyik legfontosabb feladatuk az volt, hogy a keleti fronton harcoló magyar alakulatokkal tartsák velük a kapcsolatot, utánpótlás odaszállításával és sebesültek hazahozatalával. 1944-45 telén pedig azzal a pokoli feladattal bízták meg a szállítókat, hogy a bekerített Budapestre juttassanak utánpótlást, a kiváló konstruktőr és pilóta Bánhidi Antal 44 decemberében szállt le egy 52-essel a lóversenypályán.

Gyártották Németországon kívül Spanyolországban, de Pestlőrincen is készült hetven körüli darabszámban. Az összesen elkészült 4845 gép közül néhány ma is repül, például Dél-Afrikában és egy CASA-gyártmány Amerikában is, Európában pedig több Junkers-pléhmadár volt évtizedekig kedvelt eszköze sétarepüléseknek, vendége a repülőnapoknak. Többek közt a D-AQUI, amelyet a Lufthansa tartott repülőképes állapotban, ez a gép szállt fel utolsóként 2008-ban a Berlin Tempelhof reptér bezárásakor. Nálunk a háború óta először a Lufthansa gépe látogatott el az osztrák-magyar közös rendezésű Vitorlázórepülő VB alkalmából 1989-ben Budapestre, majd 2017-ben egy Svájcban repülő példánya világháborús festéssel Budaörsön volt főszereplő egy filmforgatáson.

Néhány éve azonban a németek gépét komoly szerkezeti problémák feltárása után végleg leállították, és miután a svájci Alpokban zuhanással végződött az ottani gépeket üzemeltető Ju-Air egyik Ju-52-esének sétarepülése, eltűntek a Tanték az európai égboltról. A cég legutóbb arról adott hírt, hogy 2019-ben a svájci polgári hatóság felügyeletével három példány teljes átvizsgálását és karbantartását kezdték el, és mivel a BMW motorjaihoz már nincsenek alkatrészek, ezeket (a DC-3-asokon is használt) amerikai Pratt & Whitney radiálokkal helyettesítik. Eredetileg a munkálatok befejezését 2021-re ígérték volna, de a cég végülis 2023-ra tette a repülési tevékenység megújítását. Amihez egyébként alapos átszervezést is kilátásba helyeztek, a karbantartási tevékenység kiszervezésével és a repülésbiztonsági feltételek alapos javításával.