Száz év Schiphol!

1916 szeptemberében egy egykori tó helyén nyitották meg a Schiphol nevű katonai repülőteret, amely az első háború lecsengésével a dinamikusan erősödő holland polgári repülés központjává vált, hogy aztán Európa (Heathrow és Frankfurt után) harmadik, a világ tizennegyedik legforgalmasabb légikikötőjeként ismerjük mai formájában. De a modern repülőteret is belengi, nem is annyira láthatatlanul, a kiállításokban, megemlékezésekben gazdag centenárium, az, hogy a világ egyik legpatinásabb légiközlekedési csomópontja ünnepel.

El ne felejtsük, a Schiphol név állítólag a holland „hajótemető” változata, ami arra utalt volna, hogy a régi tavon sok vízi jármű fejezte be pályafutását a tenger felől érkező viharok miatt, azonban a lecsapoláskor állítólag egy roncsot sem találtak.

A repülőtér jelentősége a nem sokkal fiatalabb (97 éves) KLM fejlődésével párhuzamosan erősödött, az első világháború utáni nagy forgalmi fellendülés jelentős részben az európai kapcsolatok révén alakult, de nagyban belejátszott annak felismerése is, hogy a volt és még meglévő tengerentúli területekkel is légi úton lehetett leggyorsabban fenntartani a kapcsolatot. A hárommotoros Fokker-típusokkal fenntartott Amszterdam-Batávia (Dzsakarta) járatok sokszor szálltak le üzemanyagért és esetleg újabb utasokért a napokig tartó keleti repülések során Mátyásföldön majd Budaörsön is.

A repülőtér már 1926-ban az akkori időkben nagyon tágasnak és modernnek számító forgalmi épületet kapott a fölé magasodó formás toronnyal.

A KLM közben a faépítésű Fokkerekről áttért az akkori korszak meghatározó utasszállítóira, DC-2-esek és DC-3-asok parkoltak legnagyobb számban az immár betonozott előtéren, sőt: 1940-re már négy szilárd burkolatú pálya szolgálta a forgalmat.

Ezután azonban Hollandia lerohanásával ismét a katonai szerep vált elsődlegessé, de már a német légierő bázisaként. Ennek megfelelően időnként, elsősorban 1943 decemberében, a repülőtér súlyos légitámadásokat kapott, 1944 őszén pedig, a szövetségesek Market Garden hadművelete alkalmából a visszavonulásra készülő németek a maradék repteret is gyakorlatilag felrobbantották, úgyhogy az 1945-től 50-ig tartó időszak az újrainduló légiközlekedés mellett elsősorban az újjáépítés korszaka volt Schiphol életében. 1945 júliusában szállt le ismét a KLM DC-3-asa a reptéren, 1949-ben készült el az új terminálépület, majd a reptér intenzív terjeszkedésbe fogott, aminek később „áldozatul esett” egy egész kisváros, Rijk is.

1967-re ismét egy teljesen új, már a mai komplexumok eredetijének tekinthető terminálépületet adtak át, amely már fogadhatta a 747-es óriásokat is: innen nőtt ki aztán Schiphol különleges forgalmi épületstruktúrája, ami egyetlen egybefüggő nagy terminál három indulási csarnokkal és rengeteg, ebből az egy gigászi térből kiágazó mólóval. A pályák száma már a hetvenes évektől lehetővé tette bármilyen szélirány esetén a biztonságos fel- és leszállást, ma már hat pályát használnak egy, alaposan nyugatra épített, 2003-ban átadott új betonnal, amelynek neve Polderbaan (igen, Schipholon neve is van a pályáknak!), és amelyhez az A5-ös autópálya felett kell, hogy átguruljanak a gépek.

A nyolcvanas években új master-plan alapján zajlott a további fejlesztés, ennek része volt, hogy 1991-ben az akkori legmagasabb, 101 méteres repülőtéri torony kezdte meg működését, a hatodik pálya miatt azonban kellett építeni egy másodikat is. A Fokker ugyan eredeti formájában már nem létezik, de az utódcégek továbbra is jelen vannak a reptéren, csakúgy, mint a KLM műszaki bázisa és egy hatalmas cargoközpont.

És a légikikötő egyben kulturális központ is, múzeummal és könyvtárral, sőt, egy kivont Fokker 100-ast is kiállítóhellyé alakítottak, a spotterek számára pedig remek helyeket alakítottak ki.

Már száz évvel ezelőtt is úgy tekintettek a már tervezett polgári repülőgépre, hogy az kulcsszerepet játszik Amszterdam és az egész ország gazdasági fejlődésében. Ellentétben például Heathrow-val, ennek jegyében mindig találtak pénzt akár állami segítséggel, akár saját vállalkozásban a bővítésre, a terjeszkedésre, a fejlődésre.

Most, hogy a londoni vetélytárs még mindig nem kapott zöld jelzést az új (csak harmadik) pályához, és az Unióból való távozás egyben a kereskedelmi kapcsolatok és az utasforgalom legalábbis stagnálásával fenyegeti a brit fővárost és légikikötőjét, a hollandok és különösen az amszterdamiak nemcsak további késztetést kapnak a fejlesztésre, hanem a centenárium idején igazolva láthatják az elmúlt teljes évszázad erőfeszítéseit is, amelyek révén légiközlekedési világközponttá vált Schiphol.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!