Sliač 2013: susogó vitorlázóktól dörgő Szuhojokig
Csehszlovákia legnagyobb repülőnapja volt az évente Hradec Hralovéban a CIAF. (Ebben az évben a jövő hét végén rendezik meg a mostanra már kicsit megkopott cseh repülőnapot.) Húsz éve Szlovákia az elszakadás mellett döntött, és a közös légierő egyharmadát kapta meg a megalakuló Szlovák Köztársaság (a MiG-29-esek felét, a két AN-12-esből pedig egyet). A szlovákok is évente megrendezték a SIAD nevű rendezvényüket, amelyet Pozsonyban tartottak. Ki ne emlékezne az Orosz Vitézekre, vagy az ukránok Tu-22M bombázójára.
A méreteiben Kecskeméttel vetélkedő nemzetközi repülőnap azonban drága mulatság volt, valamint sok panasz érkezett a Pozsonyi repülőtéren települt légitársaságoktól, hogy felborította a menetrendszerű járatok slotjait a repülőnap, ezzel többletköltséget okozva a társaságoknak. Így aztán a repülőnap Pöstyénre költözött és kisebb mérete miatt SIAF-nak (Szlovák Nemzetközi Légi Fesztiválnak) nevezték el. Pöstyénről a SIAF második éve, hogy Sliačra költözött, a Szlovák Légierő 1. vadászszázadának a támaszpontjára. Sliačon Szlovákia megalakulása óta rendeztek egyébként nyílt napokat, tehát volt tapasztalat repülőnap lebonyolítására.
Ebben az évben Szlovákia fennállásának huszadik évfordulóját a SIAF-on is megünnepelték. Szombat délután kilátogatott a rendezvényre Ivan Gasparovics köztársasági elnök. A levegőben gyakorlatilag összeállt a Csehszlovák Légierő, hiszen egy kötelékben repült a cseh L-159 ALCA öregebb társával, a szlovák L-39C-vel, a cseh JAS-39C Gripen pedig a szlovák MiG-29UB-val.
A repülőnapot egy L-39C es Albatrosz nyitotta, amely után egy kicsit visszarepültünk az időben, I. világháborús harcigépeknek köszönhetően. A német egyfedelű Fokker e.III. (Eindecker) kezdetben tökéletesen egy síkban mozogva „lőtte” a brit Sopwith Struttert, amely egy idő után kitért az üldözője elöl, majd hirtelen szerepet cserélve ö viszonozta a tüzet. A szegmens vége felé a német gép füstölni kezdett, ami jelezte, hogy már nincs sok hátra. Egy kisebb durranás után a füst elállt, és a két gép együtt, kötelékben repült végig a pálya fölött, ezzel tisztelegve az elődjeik előtt, egyúttal a közönségnek is köszönetet mondtak a figyelemért. A két gép pilótája leszállás után elbeszélgetett egymással, közben az öreg gépmadarakat visszavitték a kiállításhoz.
A világháborús replikák után a lengyel LiM-2, azaz MiG-15 UTI bemutatóját láttuk (és emlékeztünk, hogy hazánkban is repülhetne egy, ha emberi hibák sorozata nem vezetett volna a szolnoki utolsó felszálláshoz). Egy Mi-17-es kutató-mentő és bamby-bucket bemutató után következett a már említett közös csehszlovák kötelék. Utána a szlovákok An-26-os szállítógépe tűnt fel az égen, a raktér kinyílt, ejtőernyősök ugrottak ki, akik a repülőnapon résztvevő országok zászlaját hozták magukkal: a magyar zászlót vivő katona a nézők előtt végigsuhanva a pálya túloldalán ért földet.
Az ejtőernyősök sietve elhagyták a felszállópályát, mivel a zóna felöl komoly zajjal, tiszteletet parancsolva gurult ki a szlovákok modernizált, digitális festésű MiG-29AS vadásza. A kötelező infracsapda szórással tarkított bemutató látványosra sikeredett.
A Red Bull F6U Corsair bemutatója után a csehek Mi-24/35 harci helikoptere repült. A tigriskarommal tépett festése ismerős volt a repülőrajongók számára. A Hind már kiveszett hazánkban, mivel a harci helikoptert honvédségünk gyakorlatilag a nyilvánosság kizárásával, méltó búcsú nélkül vonta ki a hadrendből.
Csöndesebb madarak következtek, az Ócsovai Pásztorok Blanik vitorlázói suhantak halkan a levegőben. Füstölővel illusztrált repülésük mindig felejthetetlen. Martin Šonka (becenevén Sonkica vagyis Sonkácska), a csehek Red Bull műrepülője szinte Besenyei-módon csűrte-csavarta Extra-300-as gépét. Őt a Pitts-cel repülő Dušan Šamko követte. Osztrák S-70i Black Hawk helikopter bemutatózott, de ez nem feledtette, hogy végül a sógorok nem küldték el az Eurovadászukat.
A brit oldtimer Supermarine Spitfire Mk.XVI. a II. világháború egyik kiemelkedő vadászgépe volt. Aztán a levegőbe emelkedett a spanyol Patrulla Águila csapat, akik a gyönyörű kötelékben való repüléssel az összes kilátogató figyelmét felkeltették. A bemutatójuk végén újra alakzatba rendezték a gépeket, és egy spanyol zászlót rajzoltak az égbe.
A csehek díszfestés nélküli gépe már-már különleges volt, hiszen már több JAS-39-sük visel díszruhát. Red Bull Bo-105 helikopter, majd egy szlovák L-29 Delfin is repült. Utóbbi típusból már hazánkban is repült egy.
A lengyelek Szu-22M4 géppárja szintén használt infacsapdát repülés közben. Egy kisgép után a holland demo team repült a díszfestésű helyett egy hagyományos légifölény szürke F-16MLU-val.
Ismét egy old timer a P-51D Mustang karcolta az eget, majd az olasz Pioneer team négy gépével. Kicsit a Frecce-re hajaz a festésük, de bemutatójukon látszott, hogy kevesebb repült órával gazdálkodnak, mint az olasz légierő bemutató csapata. Őket hazánk egyik műrepülője, Veres Zoltán követte. A hagyományos E-300-zal érkezett, rajta a jellegzetes piros-fehér-zöld festéssel. Elképesztő mutatványokat repült, a látványelemként használt füst csak tovább fokozta a hatást.
Az utolsó áthúzásakor a nézőtéren jól hallható tapsot hirtelen a már várva várt Su-27 Flanker hajtóműve törte meg. Az ukránok hattyúnak (Zsuravlik) becézett gépe légibalettet lejtett az égen. Landoláskor a pilóta könnyed eleganciával letette a gépet a fékezőernyők segítségével: a nap egyik vitathatatlan sztárja gurult a nézők szeme elött.
A Szuhojt egy kis sorozatban utángyártott második világháborús Jak-3-as vadászrepülő repülőgép, majd a csehek a L-159 ALCA-ja követte. A programot a svéd légierő Gripenje zárta.
A statikus soron a cseh és svéd Gripen mellett hazánkat a 43-as JAS-39 Delta képviselte. A német Tornado IDS és két francia Mirage F-1 mellett a két fekete Hawk-200 a Brit Királyi Légierő gépe volt. Az ukránok a statikus sorra egy digitális festésű Szu-25 csatarepülőt küldtek.
A bemutatót repülő nemzetek szállítógépeit szintén kiállították. Az izraeli ELBIT cég Hermes 450-es UAV-ját macedon felségjelzéssel láthattuk. Több kivont szlovák repülőgép is szerepelt a statikus soron. Persze az ajándékárusok sem maradhattak ki a sorból. A katonáktól, pilótáktól, árusoktól különböző emléktárgyakat, kitűzőket, maketteket lehetett vásárolni.
A pálya mellett felállított sátorban autogramot osztottak a pilóták. Aki a hagyományos szlovák konyhát illetve a cigánypecsenye, kolbász, saslik képviselte sülteket kereste, az csalódott, mert egy cég sok árusító helyen ugyanazokat az ételeket kínálta. A Gordon Bleu, a görög saláta, vagy a frankfurti virsli nagyon finom volt, ésdélután 5-kor is friss volt, de valahogyan hiányzott a régi füstös pecsenyeillat. A szlovák sör, és a Kofola üdítő még a régi volt.
Végezetül néhány adat: a résztvevő országok száma tizennégy, a légi járműveké nyolcvanöt volt. A találkozó nagydíja, a Smik Trophy a svéd JAS-39C Gripennek jutott, a legjobb katonai demo a holland F-16-os, a legjobb polgári bemutató Martin Sonka Extra-300-as műrepülése volt. A legjobb technikai bemutató díját az L-39C-vel repülő Roman Polace kapta.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
