Savaria reptér: nem volt légből kapott!
Az iho/repülés nemrég közölte a TTG hírlevelében közölt információt: a Szombathely közelében tervezett Savaria repülőtér feltehetően nem valósul meg, és lekerült a kiemelt beruházások listájáról. Portálunk állandó blogszerzője, a Belgiumban élő Zerkowitz István, a magyar szakmai körökben jól ismert Roger-Wilco internetes blog gazdája, a BluSky Services nevű légiközlekedés-szervezési tanácsadó cég vezetője jelezte: az eredeti projekthez közelálló szakértőként más a véleménye a cikkben felsorolt érvekről.
A Savaria repülőtér nem azért nem valósul meg, mert szakmailag nem volt megfelelő. A repülőtér a magyar politikai butaság áldozata lett, mint a Malév és egy csomó más nagy beruházás, ami megvalósulhatott volna, de e jelen politikai és gazdasági környezetben lehetetlenné vált.
Sajnálatos, hogy a cikk úgy tünteti fel ezt a repülőtér kezdeményezést, mint ami csak levegőből állt… erről szó nem volt. A kínai partner ragaszkodott a helyszínhez, és amikor beindult néhány vidéki polgármester, akik mind maguknak akarták volna ezt a repülőteret és logisztikai központot, az előkészítési folyamat leállt majd pedig a további munka lehetetlenné vált. A tipikus hozzá nem értő butaság győzött, ha a reptér nem lehet X városban, akkor ne legyen sehol. Az, hogy ez mekkora veszteséget okozott az országnak, nem érdekelte az illetékeseket.
A reptér helyszín kiválasztása azért volt fontos, mert viszonylag olcsón lehetett biztosítani a közúti és vasúti kapcsolatot Európa felé és környezetvédelmi szempontból is minimális korlátozó tényező állt csak fenn.
A bécsi repülőtéren a teherárú bővítés már régóta lehetetlen, és ilyen mértékű felfutásról szó sem lehetett volna.
A többi magyarországi repülőtér nem jött szóba, mert mindegyik hátrányosabb helyzetet képviselt. Mellesleg nem szabad elfelejteni, hogy egy meglévő repülőtér átalakítása egy olyan létesítménnyé, mint ami a Savaria lett volna, szinte mindig drágább, mint egy új létesítmény építése. A Savaria nem Magyarország, hanem Európa kiszolgálására készült volna, és így nem attol fügött volna a gazdaságossága, hogy hányan akarnak Magyarországra jönni vagy nem jönni.
A repülőtér megközelítése a környező többi reptér ellenére sem lett volna probléma, mert olyan modern PBN eljárások kidolgozása volt a tervekben, melyek kimondottan az ilyen környezetben is biztosítják a hatékony és biztonságos üzemet.
A repülőtér üzleti terve nagyon is megalapozott volt. A kínai partner úgy árut, mint európai célutazású személyforgalmat hozott volna, ami most máshová megy majd.
Mellesleg a repülőtér minden műszaki, kiszolgálási és eljárási tekintetben a ma (és holnap) létező legmodernebb megoldásokat alkalmazta volna, egyfajta európai kirakatot biztosítva azoknak a cégeknek, melyek ezeket a hipermodern technológiákat forgalmazzák.
Egy olyan repülési és logisztikai hipertechnológiai pólus jött volna létre, mely Európában de még Amerikában sem létezik ilyen formában.
A kínai partner is és azok a szakemberek is, akik értették az egész beruházás logikáját, ragaszkodtak a helyszinhez és ezt nagyon jól tették.
Nagy kár, hogy a parokiális butaság ezt a kezdeményezést is tönkre tette, mint oly sok minden mást Magyarországon.
