Püspökladány, a helyi vasúttörténet Mekkája

„Keveseknek adatik meg, hogy majdnem negyven év vasúti szolgálat után is, helyi viszonylatban meglepetés érje” – írja ismertetőjében Stráner György területi pályalétesítmény-szakértő. „Volt szerencsém, s valóban a véletlenen múlott, hogy egy kiállítás anyagát még a hivatalos megnyitó előtt láthattam. Láthattam és nem böngészhettem, arra még lesz idő, hiszen egy ilyen relikvia-gyűjteményt nem lehet látni, megnézni, abban csak elmélyülni lehet.

A hivatalos megnyitó előtti látogatásom a tett helyszínén akkora érzéseket generált bennem, hogy rögtön fel kell hívnom a figyelmet erre a nem mindennapi gyűjteményre, melynek a meghívóját ezennel előzetesen közreadom.

Több település is van az országban, melynek neve összeforrt a vasúttal, nem Püspökladány az egyedi, de nekünk ő különleges. Neve egyet jelentett a vasúttal, dinasztiák nőttek ki, a vasút valamennyi szakterületére.  Valóságos »különvonatok« indultak Püspökladányból vasutak dolgozókkal a munkába, csemetéjükkel az iskolába. Persze helyben maradók is voltak, és még akkor működött a Fatelítő Üzem, ma már ez mind a múlté. Nem mehetünk el ezonban a múlt mellett, emlékeit meg kell őrizni, akár menetjegyek, menetrendek, telefonközpontok, forgalmi szolgálattevői asztalok, világítási lámpák, szolgálati váll-lapok és egyéb relikviák vonatkozásában. S hogy egy kis történelem is vegyüljön a múlt emléktárgyai közé, Püspökladány vasúti csomópontra való tekintettel, az itt csatlakozó három vonal (100, 101, 128) és a csomópont kisebb történelme is megelevenedik a tablókon, fényképek és szöveg kíséretében.

Különösen sokat mond ez a gyűjtemény, annak tükrében, hogy a közelmúltban fejeződött be a 100-as fővonal egy szakaszának korszerűsítése, így első kézből látható és értékelhető az a fejlődés, melyen a MÁV az elmúlt közel egy évszázadban átment. Talán a fiatalok számára is rendkívül sokatmondó ez a tárgyi gyűjtemény, hiszen ma már csak néha, oktatófilmekben lehet látni a kiállított tárgyakat, melyek már talán a tankönyvekben sem jelennek meg.

Az »Ahol a vasút múltja végleg otthonra lelt« mottó kiválóan tükrözi azt a célt, melyre a gyűjtemény vezetője Bíró Ferenc Mihály vállalkozott. Minden elismerésem az övé. A mai korban megőrizni a múlt emlékeit, nem csupán nosztalgia, annál sokkal több, szenvedély.

Ez a szenvedély a magyarázat arra, hogy – a gyűjteményvezető engedélyével – közreadom a vasúttörténeti kiállítás meghívóját. Olyan kiállítási anyag ez, mely itt a szűkebb környezetben mindenféleképpen felkarolandó, és érdemes arra, hogy közhírré tegyük a szakmabeliek és a technikatörténet iránt érdeklődők számára is.

S végezetül, hogy miért Bíró Ferenc a vasúttörténeti magángyűjtemény neve? Nem hiszem, hogy a mai hatvanas korosztálynak a debreceni vasútigazgatóság területén ez a név nem mond semmit. Olyan főüzemirányitó volt, akinek neve, munkája, szenvedélye a vasút iránt, fogalommá vált. E sorok írója – »pályás« lévén – csak érintőlegesen volt munkakapcsolatban vele (vágányzár, hókészenlét), de legendás problémamegoldó képességét csak, ha kismértékben is, de megerősíteni tudom. Gondolom a szalmabeli kollégák is, nemcsak a cégen belül, hanem a lokálpatrióták is tisztelettel emlékeznek rá.

Sok sikert kívánok a gyűjteményvezető Bíró Ferenc Mihály részére, aki Bíró Ferenc fia, ő és a gyűjtemény megérdemli az előzetes hírverést, s hogy minél többen látogassuk meg.”

A megnyitó időpontja: 2015. december 11. (péntek) 14.00
Helye: Püspökladány, Arany János utca 49.

* * *