Politika – el a kezekkel a repüléstől!

Az iho/repülés nemrég cikket közölt a repülési iparban korábban végbement fúziókról, és ebben említést tesz a szerző a közelmúltban füstbement EADS/BAE Systems házasságról is. Érdemes erre az eseményre röviden visszatérni, mert komoly tanulsága van arra vonatkozóan, hogy miért nem szabad a politikusokat az üzlet közelébe engedni. Ez adott esetben vonatkozik az új magyar légitársaságra is…

Mint tudjuk, az EADS, az Airbus mamája, és vezetői sok sok évtized óta próbálnak megszabadulni a politikai befolyástól. Az Airbus például hosszú ideig  két központot tartott fenn, egyet Németországban, egyet pedig Franciaországban. Mindenből kettő volt, és a vezetői tanácskozásokat hol itt tartották hol ott. Természetesen a német és francia egyensúly fenntartásának jegyében, ahogy azt a politika megkívánta, mit sem törődve az ezzel járó költségekkel. Persze, ha meggondoljuk, hogy az európai parlament hasonlóképpen utazgat Brüsszel és Strasbourg között, akkor az Airbustól követelt értelmetlen kettősség igazán semmiségnek tünhet.

Az EADS pénzügyi stabilitása az Airbus eladásain alapszik. A katonai termékek ebben az egyenletben jóval kisebb részben vannak jelen, és a védelmi költségek lefaragása a világon szinte mindenütt azt jelenti, hogy nem könnyű ezen a területen organikus növekedést produkálni. Ezért is akart az EADS fúzió révén nőni.

A BAE Systems korábban, amikor még „csak” British Aerospace névre hallgatott, üzleti és regionális repülőgépeket is gyártott, nemkülönben 20 százalékban az Airbus tulajdonosa is volt. Nem tudni, pontosan mi volt a háttérben, amikor úgy döntöttek, hogy mindezt feladják és energiáikat kizárólag a katonai termékekre összpontosítják. Mindenesetre a profilváltás sikeres volt, és főleg az Egyesült Államokban az egyik legnagyobb katonai szállítóként tartják számon a céget. Viszont a katonai költségvetés egyre zsugorodó számai a BAE számára is problémát jelentenek.

Itt volt tehát a hihetetlen lehetőség, egy polgári oldalon erős, katonai oldalon gyengébb és egy katonai oldalon erős, polgári oldalon gyakorlatilag semmivel nem rendelkező cég egybeolvasztására, ami által egy világméretekben is jelentős forgalmú céget jött volna létre. Ezzel Európa lekörözte volna még a Boeingot is, amely közismerten hatalmas kombinált polgári és katonai gyártó bázis.

Sajnos azonban bebizonyosodott, hogy repülésben a politikusok még mindig messze túl nagy befolyással bírnak. A német kancellár tanácsadói között van egy személy, aki ugyan nem sokat konyít a repülőgépgyártáshoz, de a német munkahelyek védelmében mindenre képes. Még arra is, hogy hosszú távon tönkretegye azt, amiről azt hiszi, hogy védi. Ő volt az, aki a legnagyobb hanggal tiltakozott, amikor az Airbus bejelentette, hogy csak egy központ lesz, és az Franciaországban… Az nem sokat érdekelte, hogy a cég túlélése szempontjából a költségcsökkentés alapvető szükségszerűség volt.

Az EADS/BAE fúzió megtorpedózásának indokaként a német ipari érdekek nem megfelelő védelmét hozták fel… A franciák nem ellenezték a fúziót ugyanilyen vehemenciával, de nem is próbálták meg a németeket jobb belátásra bírni. Vélhetően, ha a németek nem lépnek fel ennyire erőteljesen a fúzió ellen, a franciák is erőteljesebb ellenállást tanúsítottak volna. (Tegyük hozzá: a másik fő érintett, Nagy-Britannia törvényhozása is azonnal vizsgálatot indított a fúziós tervről, mondván, védeni kell a brit ipar függetlenségét – a szerk.)

Pedig ha kicsit is körülnéznek Európában, láthatnák, hogy szinte mindegyik önálló, de kisebb repülőipari cég kínlódik, és így vagy úgy, partnerek után kutat. (Maga az EADS is sok partner fúziójával vált meghatározó jelentőségű céggé! – a szerk.) Kicsit olyan ez a helyzet, mint amikor a környezetvédők meggátolják, hogy az autópályán új sáv épüljön, mondván, hogy akkor még több autó lesz, és még több szennyezés. Azzal nem foglalkoznak, hogy a dugóban (amit egy plusz sáv esetleg megoldana) álló autók mennyit szennyeznek. Konszolidáció nélkül nagyon sok cég nem fogja túlélni a jelen és közeljövő kihívásait, és ez sokkal nagyobb kárt okoz, mint ami ellen most igyekeztek megvédeni a német és francia ipart.

Az alapvető probléma abban van, hogy a politikusok horizontja (bármennyire is igyekeznek a néppel ennek ellenkezőjét elhitetni) választástól választásig tart. Ami ebbe belefér, azt esetleg magáénak tekinti, ami nem, az csak felesleges, zavaró tényező. Ezért van az, hogy még a stratégiainak látszó intézkedésekben is fellelhetők a rövid távú érdekeket szolgáló elemek, és amikor kritikusra fordul a helyzet, rendre ezek kapnak nagyobb hangsúlyt, a stratégiai célok háttérbe szorulását eredményezve.

A repülési ipar ezzel szemben mindég stratégiailag és hosszú távon gondolkodik, mert az új technológiák, megoldások bevezetése nagyon hosszú időt vesz igénybe. A helyzet azért is bonyolult, mert emiatt tervezni több gazdasági cikluson át kell, és ez úgy időben, mint a fejlesztés irányait illetően elcsúszásokat vagy tejesen rossz irányt eredményezhet. Amit viszont az iparág nem akar és nem is tud követni, az a politikai gyeplőrángatás és a választásokhoz kötődő prioritások keverése.

Rengeteg példát láttunk már arra, mi történik, ha a politikai beleszól a repülési ipar működésébe. Kezdhetnénk a liberalizálás előtti toronymagas repülőjegy-árakkal, de az Air France vagy az Airbus sokszor lehetetlen helyzete is mutatja, nem egészséges ha a politikusok beleszólnak ezekbe a dolgokba. És akkor a Malévot még nem is említettük…

Persze ez nem azt jelenti, hogy a politikusoknak ne lenne dolga. Az ő feladatuk megalkotni azt a gazdasági és repülési szabályozási környezetet, amiben felesleges korlátozások nélkül, mindenkire egyformán vonatkozó verseny előírások alapján, mindenki a piacra léphet és szerencsét próbálhat. Ha jól alkotják meg ezt a környezetet, akkor demokratikus viszonyok között a választásokon átívelően is működik, és nem kell senkinek a politika részéről újra és újra beleszólnia.

A repülési ipar pedig foglalkozhat azzal, ami a dolga: igyekezzen eltalálni a stratégiai irányokat, biztonságosan és gazdaságosan működjön.

(Még egy megjegyzés a szerkesztőtől: az amerikaiak értik, és – miért is ne tennék – ki is használják azt, ami Európába zajlik. A fúziós kudarcról szóló iho- beszámoló zárógondolata: A Boeing a fúziós tárgyalások bejelentésekor úgy reagált, hogy nem tart nagyon az óriási konkurencia megjelenésétől. Gyanítható persze, hogy miközben az amerikaiak valóban komoly versenytársat kaptak volna az európai gigacég képében, eleve kételkedtek abban, hogy a széttartó európai érdekek hálójában valaha is létrejön az EADS és a BAE Systems egyesülése.)