Nem lehetett pilóta, de sokat tett a repülésért 2.

Az egykori légiforgalmi irányító, a jeles légijogász hosszú és sikeres eddigi életpályáját honorálták nemrég a Repülés Napján kapott kitüntetéssel. A vele készült interjúnk első részében a kezdetekről is sok szó esik, vagyis: mit köszönhet a mai magyar és nemzetközi légiforgalom annak, hogy egy szigorú szemész nem engedett repülni egy fiatalembert. Most következzenek dr. Moys Péter pályájának későbbi szakaszai a nyugdíjig és még tovább: speciel repülés ebben a korszakban is volt bőven, ha nem is a pilótafülkében.

Amikor Ferihegyre visszakerültem 1995-ben, Erdei Tamás igazgató megkérdezte: most mit akarsz csinálni? Újra irányító szeretnék lenni, feleltem. Az nem megy, túl sok idő eltelt, túlképzett vagy, legyél inkább itt is a nemzetközi összekötőnk. Folytattam tehát az LRI-nél, később pedig a HungaroControlnál – csak a cégtáblák változtak. A Malévhoz léptem be 1960-ban, jött az új cégtábla 1973-ban: LRI. Utána mentem a KPM-be, ott is cserélték a cégtáblát, vagy négyszer változott a minisztérium neve, míg ott voltam. Ferihegyre az LRI-hez jöttem vissza, 2000-ben lettünk HungaroControl, én meg 2004-ben nyugdíjas, azzal, hogy visszafoglalkoztattak oktatásra, nem főidőben, hanem amikor épp tanfolyam volt.

A Nyíregyházi Főiskolán is folytattuk a képzést; CPL szakszolgálati engedéllyel jönnek ki onnan, nekik is kellett légijogot oktatni. A HungaroControlnál a légiforgalmiirányító-képzés minden évben indult, a Malév Repülőklubnál is oktattam CPL-, ATPL-tanfolyamon, légiutas-kísérők is jártak hozzánk tanulni. Régen volt egy Repülési Oktatási Központ Ferihegyen (ROK), de amikor eladták a repülőteret az idegeneknek, senki sem vállalta a ROK-ot. A műszaki szakik, akik ott oktatták a repülőgép-szerelőket, csináltak maguknak egy kft.-t, ott oktatják főleg a műszakiakat, de a Travel Service légiutas-kísérő tanfolyamait is ott tartják, őket is szoktam tanítani.

Létrejött az új képzési központ, az EPC (Entry Point Central), a közép-európai belépőpont. Van egy ilyen Norvégia, Svédország, Dánia összefogásával, az Entry Point North. Ez az északi belépőpont képezi ki a skandináv légiforgalmi irányítókat. A HungaroControllal kötöttek egy üzletet, hogy létrehoznak egy leányvállalatot: az EPC-t. Most szeptemberben tizenöt légiforgalmi irányító kezdte meg a kiképzést, én oktattam nekik angolul a nemzetközi szabályzatot, repülési szabályokat és légijogot, nemrég tartottam az utolsó órámat. Ezzel befejeztem, idén nem lesz több oktatásom, jövőre meglátjuk, mi lesz. Addigra már hetvenéves leszek.

Hogy jön ide a Kétszer kettő néha öt, ahonnan indultunk?

Én mindig repülni szerettem volna, aztán repültem is rengeteget utasként. Párizsba 1976-ban kezdtünk járni az ICAO-értekezletekre, akkor 1978-ig még LRI-színekben mentem, utána a minisztériumtól, és körülbelül ötvenszer voltam Párizsban, míg nyugdíjba nem mentem. Amikor megindult az európai csatlakozásunk az Eurocontrolhoz meg a NATO-hoz, akkor tíz év alatt körülbelül százötvenszer voltam Brüsszelben. Előfordult, hogy reggel felültem a Sabenára, este hazajöttem vele, és a városba be se mentem, mert az Eurocontrol ott van a repülőtér mellett. A magyar légtérben repültek katonák és civilek is, ezeket egyeztetni kellett. Mióta a NATO-ban vagyunk, ott van külön légtéregyeztető bizottság, oda is kellett menni. Lezajlott közben egy jugoszláv háború, sok légtérmódosításra, légiútvonal-módosításra volt szükség emiatt. Néhány hónapra elvették Magyarország szinte egész déli felét katonai célra, csak északon lehetett repülni a nemzetközi légiforgalomnak is.

Német és orosz nyelvtudásod elég volt mindehhez?

Miután 1960-ban beléptem a Malévhoz, 1963-ban letettem a Rigó utcában a középfokú angol nyelvvizsgát. Elmentem két év múlva újra, megint kaptam egy középfokút. Azt mondtam, köszönöm, de nekem ilyen már van. Amikor kint voltam Montrealban az ICAO-nál hat hétig egy tanfolyamon, akkor egyedül voltam ott magyar, éjjel-nappal csak angol folyt még a televízióból is, hazajövetelem után ismét megkerestem a Rigó utcát, mondván, ha most nem kapom meg a felsőfokot, akkor már soha. Megkaptam. Szakmásított angol nyelvvizsgát csináltam. Rengeteg tapasztalat is összegyűlt az értekezleteken. Amikor a Malév virágkorában még a külföldi station managereknek is kellett adni szakszót, azokat is angolul kellett oktatni, mert sokan voltak, akik nem tudtak magyarul. Angolul ma is oktatom a nemzetközi légijogot, tankönyvet is írtam, 2006-ban adták ki.

Angolul írtad?

Nem, magyarul, de az az érdekes, hogy Malév-tanfolyamokon magyarul kellett oktatni, amikor már nekik angolul kellett vizsgázniuk. Kérdeztem is, ha már a CPL-vizsgát is angolul kell letenni, akkor miért nem angolul oktatjuk?

Nyugdíjas éveidben remélem, nem nyugszol.

Soha nincs túl sok időm, bár unokáim nincsenek, de van elég sok társadalmi megbízatásom. A Magyar Repüléstörténeti Társaságnak tagja vagyok, időnként ott is akad munka. Olvasószerkesztő-lektor vagyok a megjelenő kiadványoknál. Néha napokat is igénybe vesz ezeket végigolvasni. A Széchenyi Gimnáziumban érettségiztem, ott is van egy Széchenyista Öreg Diákok Baráti Társasága, ennek is van havonta összejövetele, tartottam többször előadást. Próbálom a repülést is népszerűsíteni mindenfelé, ahol lehet. Az oktatás mellett egy darabig a repülőtéren a repülésbiztonsági csoportban dolgoztam mint nyugdíjas. Van még egy érvényes munkaszerződésem a repülőtérrel, de mostanában ők már nem hívnak dolgozni.

Írnivalóm is sok van még. A légiforgalmi irányítás történetét már megírtam a Budapesti Műszaki Egyetem felkérésére. Sokat jártam irattárakba, a fővárosi irattárba, ahol a mátyásföldi repülőtér iratai is ott vannak.

Valahol ott kezdődött minden. A mi légiforgalmi irányításunk 1923–24-ben Mátyásföldön indult el. Egyes hírek szerint 1916-ban Temesváron a postások már a Zeppelinnel dolgoztak a háborúban, de nem tisztázott, hogy csak hallgatták a levelezést, vagy csinálták is. Temesvár mellett Szentandráson volt egy léghajóbázis. Érdemes megnézni jó barátom, Scharek Ferenc honlapját, aki odavan a Zeppelinekért. Volt egy magyar katona az első világháborúban, csodálatos ember, Poppe Kornélnak hívták, ő volt az első parancsnoka ennek a léghajóbázisnak. A németektől kapott kiképzést léghajóvezetésre, de mikor sor került volna rá, a Monarchia úgy döntött, mégse veszünk léghajót, mert túl sebezhető, túl nagy; akkoriban az olasz fronton éppen a magyarok lőtték le az olasz léghajót, ezért nem vásároltunk léghajót, csak léggömbökkel repültünk tüzérségi megfigyelésre. Poppe Kornél volt az első, aki ejtőernyővel kiugrott egy léggömbből.

Végül is saját jogon sose tudtál repülni?

Nem. Mire a rövidlátásom megszűnt, úgy 6-8 éve, már késő volt. A rövidlátást kinőttem; ha az ember fiatal korában rövidlátó, szóval mínuszos, az évek múlásával átmegy pluszba. Amikor az öregek elkezdenek újságolvasáshoz szemüveget venni, én akkor vagyok jól. Szemüveg nélkül olvasok és autót vezetek, de mit keressek már 70 éves koromban a repülésben? Szkita Romi bácsit ismerted? Szkita Romuald Érden volt vitorlázó oktató, s amikor már öreg volt és nyugdíjba ment a repülőtérről, elkezdett rogallózni „saját futóval”. Ezt nem vállalnám.

A rogallón a sárkányrepülést érted?

Igen, akik saját lábról indulnak és érkeznek. Erre már nem lennék kapható. Előfordult egyszer-kétszer, hogy kicsit fogtam a botkormányt. Kunár Guszti kollégám volt, kimentünk egyszer Esztergomba, Trénerrel repültünk, mikor kellő magasságban voltunk, azt mondta, próbálgathatom. Erre én szépen, szabályosan befordultam balra, mire rögtön visszavette, hogy arra nem szabad menni.

Tiltott légtér?

Persze. De hát azt ő tudta, én nem. Néha, mikor mentünk Debrecenbe a rendőrökkel – amíg a minisztériumban dolgoztam, voltak szemlék, amikre ki kellett menni –, a rendőrök saját repülőgéppel mentek, mi sem vonatoztunk, akkor is ott ültem a pilóta mellett, lehetett fogni a kormányt, de hát az nem az igazi.

Pedig most már nyugodtan repülhetnél…

Most már igen. De amikor kezdtem volna, akkor egészségügyileg alkalmatlan voltam, meg akkor a bátrak sportja volt a repülés, ma meg a gazdagok sportja. Sok barátom van a pilóták között, akikkel még mehetnék is, de elfoglaltságaim miatt nemigen jött össze.

A repülésirányítás története:

http://iranyitokepzes.hungarocontrol.hu/erdekessegek/a-legiforgalmi-iranyitas-tortenete

http://www.mlie.hu/2_2_hun.html