Nem kár a gőzért!
A tűz nélküli gőzmozdonyokat fokozottan tűz- és robbanásveszélyes üzemek iparvágányaira tervezték. Dolgoztak például fatelítőben (mint a Parkban kiállított 91,001-es), szeszgyárban, fegyver- és lőporüzemben, olajfinomítókban. Mivel a mozdonyban a hagyományos módszerekkel nem gyújthattak a kazán alá, általában a gyár saját, stabil kazánjából töltötték fel gőzzel a gépet, ami addig futott (igen óvatos munkát kívánt a vezértől), amíg a gőz ki nem hűlt annyira, hogy már ne tudja hajtani a mozdonyt.
Eme ritka megoldású mozdonyok közül kettő még megvan, egyik szoborként kiállítva, a másik a sorsára vár. A Józsi nevűt 1912-ben a Jung gyár készítette, kezdetben az Első Magyar Részvényserfőzdében dolgozott (itt az árpamaláta kigyulladásától félhettek), majd az Óbudai Szeszgyárban fejezte be pályafutását. Jelenleg Istvántelken áll a többi „megőrzött” roncs között.
Kiállították viszont a Chinoin hajdani mozdonyát, Ödönkét. Érdekessége ennek a gőzösnek, hogy 1896-ban, mint XII. osztályú (későbbi sorozatán 377-es) mozdonynak gyártotta a Mávag, és csak 1964-ben építették át tűz nélküli üzemmódúra, miután már két évet leszolgált a Chinoinnál. Megtekinteni sajnos nem lehet szabadon, zárt területen áll.
Az adatok forrása a megőrzött mozdonyok honlapja.
* * *
