Neki kevesebb mint nyolc

A Fülesen felnőtt generáció tagjainak mond sokat a feladvány, miszerint két, alapvetően hasonló kép közötti különbségeket kell felfedezni – általában ötöt. Amikor a PoHu tesztautószerájban a kezembe nyomták az új Volkswagen Crafter kulcsát, ha legalább egy eltérésre nem hívják fel ott helyben a figyelmemet, bizony felsültem volna, bár az első Crafter eresztéssel való több mint fél évtizeddel korábbi első találkozás képei már kissé kikoptak az emlékezetemből.

Le is szögezhetjük, az új Crafternél nem az számít, hogy a hűtőmaszkot kihúzták a fényszórókig. A gazdaságos és megbízható üzemeltetés ideájának jegyében fogant átalakítások java ugyanis rejtve marad a vizsla tekintet elől. Teszem azt, a fuvarozóknál meglehetősen fontos szempont a teherbírás. Mivel a megújult, a Mercedes Sprinterrel közös alapokra épülő Crafternek kisebb és könnyebb a motorja, valamint a tiszta üzemhez már nem szükségesek a különféle adalékanyagok és az azokat tároló, elosztó berendezések, az autó 82 kilogrammal több hasznos terhet cipelhet magával. Ez egyes modelleknél akár tíz százalékos gyarapodást is jelent.

A górcső alá vett, magasított tetejű, hosszú tengelytávú kocsi rakterében 3,5 tonna súlyú, 14 köbméternyi bármit zsúfolhatunk össze. Ez a gyakorlatban nyilván nem azt jelenti, hogy akváriumot varázsolhatunk a Crafterből – hiszen abból kiindulva, hogy egy liter víz az egy kiló, vagyis 14 köbméter az 14 ezer liter, értsd, 14 tonna lenne a megtermett jószág feltöltve (plusz a saját tömege) –, mert még az aszfalt is berepedne alatta, de egy Józsefvárosban egzisztáló kínai rövidáru- és textilnepper kereskedelmének könnyű fajsúlyú tárgya miatt dugig rámolhatja a dobozost. Az áru rögzítésére gyűrűk szolgálnak, és ahová nem jutott ezekből, oda lehet rendelni ötletes rögzítősínt, és akkor oda kötjük a cuccot, ahova akarjuk. A Crafter hozza a kötelezőt is: akár a hátsó, akár az oldalajtón keresztül megpakolható szabvány méretű raklappal.

A teherbírás és a raktér befogadóképessége mellett további szempont a fogyasztás. A későbbiekben megosztjuk olvasóinkkal a hat évvel ezelőtti találkozásunk alkalmával rögzített tapasztalatainkat – és ha a külcsínt illetően sok különbséget nem is észlelünk, a fogyasztásban annál nagyobb differencia. Méréseink szerint legalább három liter a mínusz az új Crafter javára. Mivel a 136 lovas, ugrásra kész motor nagy kihívás volt, sokszor nem tudtuk elkerülni a lendületes, a gázpedál intenzív használatát feltételező menetet, ezért a 7,2 literes, a kasztnin is jelzett fogyasztás nem jött össze. Kímélőbb üzemmódban azonban a nyolc és fél teljesen reális, sőt, lehet kevesebb is, mint nyolc. Mindezt úgy, hogy a motorzsugorítás nyomán az új, négyhengeres, kétliteres motorok hozzák ugyanazt a teljesítményt, mint a korábbi öthengeres, 2,5 literes erőforrás.

Az évi akár 100–150 ezer kilométer futásteljesítményű áruszállítók munkahelyek is egyben. A Crafterek pilótafülkéje a jobbak közé tartozik – egyéni probléma, hogy távollátóként most ért a szemem abba az állapotba, hogy a kisebb piktogramokat szemüvegben már nem veszem ki jól (azaz a közeli tartomány néhány éve nem látszik élesnek, a távoli viszont továbbra is az), de ettől függetlenül talán ésszerűbb lenne, ha a középkonzol kezelőszervein a jelzések nagyobbak lennének.  Rutinból és érzésre ugyan lehet állítani a fűtés- és szellőzéskapcsolón, de megnyugtatóbb az érzés, ha mindez saját akaratunkból történik… Amúgy itt nincs gomberdő, a klíma és a nem széria rádió könnyen elérhető, a vészvillogót sem kell nyújtózkodva működésbe hozni, ha meg akarjuk köszönni az autóstársaknak, hogy engedték besorolni behemótunkat. A fülkéből jól kivehető a kocsi mindkét oldala, és a kiegészítő tükröknek köszönhetően minimális a holttér. Jól is manőverezhető a Crafter, hátsókerék hajtású révén jól fordul, persze tünemények nincsenek, a 4,3 méteres tengelytávhoz 15,6 méteres ív társul. Számos és praktikus pakolóhelyen tárolhatjuk a fuvarlevelet, a hazafelé az Obiban a hétvégi barkácsoláshoz vásárolt furdancskészletet, meg a sok egyéb hóbelevancot.

A Crafter árlistáról itt tájékozódhat.

Végezetül álljon itt a szerző a VW LT-t leváltó, hazánkban 2006 őszén debütáló Crafterről írott tesztje. Az anyag annak idején az Autófórumban jelent meg.

Aki már kellő tapasztalatra vergődött a terebélyes haszonjárművek kategóriáját gyarapító egyedek vezetésében, az rögtön tegező viszonyt kezdeményezhet a Volkswagen a hazai utakon még ritka látványt nyújtó behemótjával. Aki viszont személyautós prakszissal a háta mögött telepszik a Crafter volánja mögé, okosan teszi, ha előbb megbarátkozik a gondolattal: jobb minél hamarabb levetkőzni a tér és az idő a vezetéshez kapcsolódó korábbi berögződéseit.

Négy napot töltöttünk el az LT-utód Crafter vezetőfülkéjében, hogy a Budapest–Salgótarján–Miskolc–Nyíregyháza–Debrecen első napi etapot követően Békéscsaba, Szeged, Kiskunhalas és Baja érintésével Pécsen landoljunk, majd Bonyhádon, Kaposváron, Fonyódon, Zalaegerszegen és Szombathelyen át Sopronban kössünk ki. Az utolsó, apró kurflikkal tarkított Sopron–Győr–Tatabánya–Székesfehérvár–Budapest eresztés már csak könnyű levezetésnek tűnt, főleg azért, mert a hátunk mögött hagyott több mint 2000 kilométer során erőst szívünkhöz nőtt a gép. Nem véletlenül: az automatikus klímától a külső tükörben megjelenő, ledenként a „veszélyt” jelző optikai parkolássegítőn és a dupla utasülés alatt megbúvó rejtekhelyeken át a kiváló minőségű CD-rádióig számtalan szolgáltatás tette kellemessé az életet a fedélzeten…

Mivel a telephelyről rohanvást kellett elvinni az autót, a délutáni pesti csúcsban manőverezve fedeztük fel a tágas munkahely kezelőszerveinek lényegét: lámpaváltásról lámpaváltásra jöttünk rá a funkciókkal (index, fényváltó, ablaktörlő és mosó) telezsúfolt bal oldali bajuszkapcsoló működésére, illetve a középkonzol praktikus és logikus elrendezésű gombjainak kezelésére. Nem állítjuk, hogy az összes funkciót kipróbáltuk, és azt sem, hogy a gyújtás ráadásakor a műszeregységen kigyulladó, Las Vegas neonjait idéző fénykavalkádból minden egyes piktogram jelentését értelmezni tudtuk, de nem is ez volt a lényeges. A Crafter ugyanis hamar a kezünkhöz nőtt, követte, sőt, diktálta a tempót – élveztük a vezetést.

A Crafter egyébként látványnak sem utolsó. Akad, akit sokkol az erőteljes, négy keresztirányú bordával szabdalt V-alakú hűtőrács, valamint a hatást fokozó, a nagyméretű, függőleges elrendezésű fényszórók látványa. A gép oldalról is markáns megjelenésű, a lökhárítókat széles védőcsík köti össze, a lemezben kialakított, nyíl alakú motívum pedig ugyanúgy lendületet kölcsönöz a jármű oldala számára, mint a vezetőfülke ablakainak ferde alsó éle, amely a sárvédőkbe ívelő horonyban folytatódik. Konzervatív szerzet lévén nem okvetlenül hozsannázzuk a haszongépjármű-gyártók designereinek a főleg a lámpák elbaltázásában megnyilvánuló, különböző látványelemeket erőszakoló törekvését, és javíthatatlan álmodozókként a Bedford CA, illetve a hasznos brit utódainak formavilágára esküszünk. De a Crafter van annyira csúnya, hogy magunkról megfeledkezve elszóljuk magunkat: már szinte szép… Az első, hangsúlyozottan pozitív visszajelzés a Hatvanba Kecskemétről reggel megérkező Kiskun Volán járat autóbuszvezetőjétől érkezett, aki a menetrendre fittyet hányva többször is lefékezett, hogy a kényelmes tempóban guruló Craftert alaposabban is megszemlélhesse.

És ha már tempó: a VW legnagyobb, esetünkben 17 köbméter raktérfogatú járműve menettulajdonságait illetően aligha marad el a hazai személyautók derékhadától. Harmadiktól van igazán elemében, hatodikban pedig jottányit sem lóg ki az autópályák belső sávjából. Jelentős kiterjedése miatt hajlamos belekapni az oldalszél, de jellemző a jószág kezes voltára, hogy az iránytartás érdekében ekkor sem kell a kormányt kiékelni. Százhúsz környékén, és persze főleg városban szomjas a drága – utunk során először Békéscsabán tankoltunk (nagy kaland volt, B kategóriás jogsival ritkán tölt az emberfia üzemanyagtartályba 88 liter naftát – a Crafter akár 100 liter dízelolajat is képes befogadni…), és rövid osztás-szorzást követően kiderült, a vegyes használat – és a jobb láb időnkénti intenzív használata – során abszolút tűrhető, 11 és fél literes fogyasztást sikerült produkálnunk.

Az országjárás nem volt cél nélkül: jelentős térfogatot betöltő papíráru terítésére vállalkoztunk. A 17 köbméteres raktér némi túlzással a Hindenburg léghajót is képes elnyelni, sarok saroktól egynapi járóföldre található. A raktér tolóajtaja 1300 milliméter széles, a kerékjáratok között szimpla abroncsozás esetén akár 1350 milliméter rakodószélesség áll rendelkezésre – mindkettő csúcs a maga kategóriájában. Mivel az autóhoz nem járt kézikönyv, alkalmi fuvarosként magunktól meg nem bukkantunk a raktér világításkapcsolójának nyomára, időnként töksötétben voltunk kénytelenek pakolni, de ekkor jött jól igazán a bőséges helykínálat, hiszen nem egymásra, hanem egymás mellé hányt dobozok között tapogathattuk ki a keresett göngyöleget. Egyébként az áru csúszásmentes padlón nyugszik, biztosan le lehet rögzíteni a padló, illetve a szintén burkolt oldalfalak raszteres sínjeihez, és rendelkezésre állnak a hagyományos rögzítőgyűrűk is.

És itt még jött némi pr-duma arról, hogy a Crafter milyen jó választás, meg ilyenek – ezektől ezúttal eltekintenénk. De nem azért, mert amit akkor, 2006 őszén vetettünk számítógépbe, ne lenne most is igaz…