Mobilitást szolgáló eszköz, vagy nagyragadozó?
A kis Audi A1-es arca ebben az évben barátságtalanabbá vált. A hűtőrács négyszögletes helyett hatszögletű, éles vágások jelzik a támadókedvet, amely korábban ettől a lágyabb formájú autótól teljesen idegen volt. A konszern urai valószínűleg túl femininnek ítélték az autó megjelenését, ebből fakadóan nem csak a formák változtak, de a dizájnrészleg főnökét is lecserélték.
Majdnem minden autógyár a dominanciára utaló dizájn alkalmazására törekszik, a folyamat teljesen érthető, bár nem megnyugtató és az ember lelki torzulásairól is sokat elmond. Mindenesetre sokkal nagyobb bevétel várható olyan autók előállításából, melyekben a tulajdonos magát erősnek és fölényben lévőnek érzi. Hogy az ilyen érzések kiélésére a közút megfelelő terep-e, mindenki döntse el maga.
A trend megdönthetetlennek tűnik: korábban a sportcélokra szánt, vagy a nagyon drága járművek viselték a mára általánossá vált gonosz tekintetet, amely ma minden elönt, a legkisebb kategóriáktól a családi autókig. A recept egyszerű, a jármű arcának egy ragadozóra, vagy egy szörnyre kell hasonlítania, ezt a hatást a nyílformájú vonások, egyre nagyobb hűtőrácsok, résnyire szűkült fényszórók segítségével lehet elérni. A nagy lámpafelület a tiszta emberi tekintetre emlékeztet, amelyben semmi fenyegető nincsen, ezért ezek lehetőleg kerülendők. A domináns szín mindehhez természetesen a fekete lesz, ennél fenyegetőbb nincsen. A dizájn mögött elég egyszerű, archaikus minták rejlenek, megvillogtatott fogak, lesunyt tekintet, ugrásra kész, feszült izmok.
Az autó, mint arc, kommunikációs eszközzé vált, mellyel tulajdonosa a közlekedés egyéb résztvevőit sikerrel fenyegetheti. Mint egy töltött fegyver – amelyet remélhetőleg nem fognak használni. A korábban a praktikumra, a jól használható formavilág, az otthonosság, az örökérvényű, el nem avuló arculat mellett elkötelezett dizájn feladta alapelveit és a rejtett agresszió kiszolgálójává vált. Az autóiparból származó bevételek, egy-egy új modell pénzügyi sikere jól mutatják, hogy – az iparági logika alapján – az új elvekhez történő alkalmazkodás jó döntés volt.
Alapvető pszichológiai igazság, hogy a dominanciára törekvés minden ember vágya. Az autó eszköz lett ennek a vágynak a kiélésében. A vevő bemegy a szalonba, megnézi, melyik jármű a legdominánsabb, fizet érte, és új emberként jön ki. A gyártól pedig kritika nélkül kiszolgálják ezt a tömegigényt.
De ne gondoljuk, hogy mindennek nincsen gyakorlati haszna! Ha a visszapillantó tükörbe nézve azt látjuk, hogy egy nagyragadozó ólálkodik mögöttünk, sokkal valószínűbb, hogy lehúzódunk, helyet adunk a hierarchiában felettünk lévő élőlénynek. A megadás motívuma ősi ösztön, feleslegessége nem könnyen tudatosítható. Ugyanígy a városban: ha egy gonosz tekintetű autó közeledik, a gyalogos nehezebben vág bele a mindig kétes kimenetelűként értékelhető elsőbbség-érvényesítésbe a gyalogátkelőhelyen, inkább visszahúzódik.
A dizájn így kétélű fegyverré válik: amennyiben mindenki érti az effajta kommunikáció egyezményes jeleit, az a közlekedésben tiszta, mondhatni biztonságot adó alá- és fölérendeltségi viszonyokat teremt, melyben mindenki tudhatja, hogy hol a helye. A gond ott van, amikor az így kialakított rendszer összeütközik a közúti közlekedés rendjét a tiszta logika alapján szabályozó rendszerrel, mert nem tudható, hogy melyik résztvevőnek melyik szabályrendszer a mérvadó.
E kettős rendszer veszélyességét az autóipar is felismerte. Nem ma, hanem 2007-ben mondta azt a Volkswagen dizájnfőnöke, Murat Günak, hogy az autóiparnak le kell állnia az agresszív formák alkalmazásával. Az azóta megjelent modelleken látni, hogy mennyit ért a meglátása. A BMW dizájnrészlegének vezetője, Adrian van Hooydonk ezzel ellentétben nem lacafacázik, nyíltan kimondja: egy BMW-nek mindig úgy kell kinéznie, mintha fel akarná zabálni maga előtt az utat.
Akik azt gondolnák, hogy az elektromos autók térnyerése majd változtat valamit a helyzetet, az nagyon téved: amennyire mutatni akarják ezek a járművek a környezet iránti elköteleződést, olyannyira tolakodó dizájnnal próbálják uralni az utcát is. Hiába, a félelmetes hang hiányát valamivel kompenzálni kell!
A téma szakértői szerint változást csak az önvezető autók elterjedése fog hozni. Amennyiben ugyanis egy félelmetesen kinéző járműben látjuk az embert, a hatás korlátok között tartható. Egy agresszív robot, ember nélkül viszont annyira túlterhelné a többi közlekedő pszichéjét, amennyire ez a mindig erősen kockázatos területnek számító közlekedésben már egyszerűen nem engedhető meg.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
