Csillagosok csillagtúrája Északkelet-Magyarországon

Hozzávetőlegesen száz Mercedes-Benz, old- és youngtimerek gördültek át az ország északkeleti térségén a hétvégén. Gyöngyösi képriportunk.

Április 11-e, péntek és 13-a, vasárnap között a Mátra, a Bükk és Tokaj-Hegyalja felé vette az irányt egy körülbelül száz Mercedesből álló karaván, a XIV. Mercedes-Benz Classic Csillagtúra 2025. A guruló múzeum pénteken reggel indult Fótról, majd Gödöllőn, Hatvanon, Gyöngyös főterén, Egeren, Mezőkövesden, Sajószögeden, Tiszalúcon és Szerencsen át érkezett meg Tokajba, a 280 kilométeres út közben számos kisebb települést is érintve. A túra szombati útvonala Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyét tárta fel: Tokajból indulva Szerencsen, a 37-es főúton, majd Boldván haladt Edelényig, onnan Damak és Szikszó felé fordulva a miskolci DVTK-stadion volt a napi cél, ahol a mezőny felsorakozott. A vasárnap már a hazaútról szólt.

A csillagtúra nemcsak a felhőtlen veteránautózás élményéről szólt: a hagyományos 1/100-as ügyességi feladatokon és márkatörténeti kvízeket felül egyéb izgalmas megmérettetések is váltották egymást, például különleges pecséteket kellett megtalálni.

A menetben a híres német prémiummárka szinte minden típusával találkozhatott, aki elcsípte vagy ki tudta várni az akár egy–másfél órán keresztül folyamatosan fel-felbukkanó járműveket. Részt vevő modellek a múlt század ötvenes éveitől az ezredfordulóig, a teljesség igénye nélkül:

• az ötvenes évek relatíve olcsó Mercije, a W120;
• az örök ikon, a sirályszárny-ajtós 300 SL sportkupé az ötvenes évek végéről;
• korban egyező kistestvére, a 190 SL roadster;
• a hetvenes évek csúcsszintjét jelentő W116-os limuzinok;
• a hetvenes, nyolcvanas évek luxus sportkategóriáját képviselő R107-es SL kabriók;
• a kortárs, akkoriban igencsak népszerű szedán, a W123-as „zöldséges Merci”;
• a nyolcvanas évek legfelső kategóriás W126 limuzinja és C126 kupéja;
• a kilencvenes évek „maffiózó” luxuslimuzinjának számító S osztály (W140);
• a szintén kilencvenes évekbeli sportkabrió, az R129-es SL-széria.

Képaláírások:

3. kép: A veteránszekció Gyöngyösre érkező első versenyzője egy 1954-es 180 D (W120) volt

4. kép: Csillagtúra, 2025

5. kép: Az OT 66-22 rendszámú, 1985-ös évjáratú, sorhatos, 2.8-as benzinmotorral hajtott 280 SL kabrió (R107) vezeti fel amerikai eredetű, három évvel fiatalabb, „kigyúrt” (5.6 liter, V8, 170 kilowatt) 560 SL (R107) öcsikéjét

6. kép: 1986-os évjáratú 500 SEC (C126) luxuskupé, melyet ötliteres, 195 kilowattos, V8-as benzinerőforrás hajt. 2021 óta viseli OT 02-25 oldtimer-rendszámát. Mellette egy USA-ból importált, 1973-as 450 SL (R107) kabrió (OT 28-98)

7. kép: Egy örök legenda: a sirályszárny-ajtós 300 SL (W198), az 1950-es, 60-as évek csúcs-Mercedese. A túrakupéban dolgozó háromliteres, sorhatos benzinmotor akár 240 lóerőt is le tud adni, ami a másfél tonnás autót csak úgy repíti

8. kép: Az utastér szűkös, ám a túraautózáshoz kényelmesnek számított annak idején

9. kép: Formás idomok hátulról is. A 300 SL-t mai napig sokan a valaha volt egyik legszebb Mercedesnek tartják

10. kép: A mezőny egyik kakukktojása, egy 2004-es SLK 200 (R171), a csillagosok kompakt méretű roadstereinek 2003–2011 között gyártott második generációjából. Az egynyolcas, sornégyes, turbós, 161 lóerős benzinmotor 230 kilométer per órás tempóra képes gyorsítani a könnyű, alig másfél tonnás kabriót

11. kép: 190 SL, az elérhető árú luxusroadster az ötvenes, hatvanas évekből. A W121 BII gyári típuskódú széria eme gyönyörű állapotban megőrzött, 1962-es példánya mindössze néhány hete szerezte meg az oldtimer-minősítést. 1884 köbcentiméteres, 77 kilowattos, négyhengeres benzinmotor dolgozik benne, a végsebesség 170 kilométer per óra körül

12. kép: A kilencvenes évek egyik igazi keménytetős (hardtop) csúcskabriója, az SL500 (R129), 1997-ből. A gép igazi vadállat: ötliteres, V8-as benzinmotor, csaknem 320 lóerő, 250 kilométer per órában limitált végsebesség

13. kép: Zöldségeskupé 1978-ból, avagy a 123-as platform kupéverziója (C123). A 230 C típust nem épp száguldozásra találták ki: nyolcvan kilowattos, sornégyes benzinerőforrása százhetvenes tempót tesz lehetővé, a nulláról százra gyorsulás körülbelül tizennégy másodperc

14. kép: Mercedes-orrok, különböző korszakokból

15. kép: Egy újabb SL500 roadster, már az ezredforduló utánról, 2002-ből, Amerikából, az ottani igények szerinti automataváltóval, ötliteres V8-assal. Mögötte egy 1989-es 560 SEC kupé (C126), a típusnál elérhető legerősebb, 5.6 literes, cirka háromszáz lovas V8-as motorral

16. kép: A 2023 óta oldtimer-minősítésű 560 SL-ben dübörgő V8-as gurgulázása lúdbőrössé teszi az embert

17. kép: Tengerentúliak. 1985-ös 380 SL (R107), Kanadából (OT 63-26). 3839 köbcentis V8-as, négysebességes automata sebváltó, a tengerentúli előírások miatt viszont az eredeti cirka kétszáz lóerő helyett csak 150. Háttal egy izmosabb, szintén ’85-ös 560 SL (R107, OT 63-30), ami 2016-ban került az USA-ból hazánkba

18. kép: Izmos sportszedán 1991-ből: 500 E (W124), ötliteres, 240 kilowattos (326 PS) V8-assal; a maximum tempó itt is 250-ben limitálva

19. kép: Versenygépnek kinéző W108-as vagy W109-es a hatvanas évek végéről

20. kép: 190 SL-ek, hátulról

21. kép: Luxus a hatvanas évekből: 1967-es 250 SE (W111) kabrió, 2.5-ös hathengeres, 150 lóerős motorral, Amerikából beszerezve. Mögött az R107-es SL-ek második generációjának egyik, a legkisebb, háromliteres sorhatos benzinmotorral szerelt példánya, 1986-ból

22. kép: Hét, csillagos túragép a hetvenes, nyolcvanas évekből. Előtérben egy 1980-as, 230 CE (C123) kupé; 2.3-as, négyhengeres benzinmotor, 136 lóval. Mellette a ’67-es 250 SE Cabriolet, majd a ’86-os 300 SL, valamint négy másik gyönyörű vas

23. kép: Egy csodaszépen megőrzött, 1969-es 280 SL (W113, az R107-esek elődje) kabrió zötyög át Gyöngyös főterén. A szürke gépben a hatvanas évek SL-jeiben elérhető legnagyobb motor, egy 2778 köbcentis, sorhatos benzines dolgozik, 170 lóerővel, ami kétszázas csúcstempó elérését teszi lehetővé

24. kép: W113-as 280 SL-ek egymás között. A jobboldali, fehér egy évvel fiatalabb, mint szürke veterán kollégája

25. kép: A Mercedes felsőkategóriás S osztálya, mely a hatalmas mérete miatt „bálna Merciként” is ismert, mindig is a márka prémiumlimuzinjainak csúcsát képviselte, szinte megszámlálhatatlan kényelmi funkcióval. Az S kedvelt batárnak számított a társadalmi elit – és az alvilág egyes szereplői körében is. A típus harmadik, 140 gyári kódú generációja a kilencvenes években futott; közülük a 600 SE a második legerősebb modellt jelentette. A felvételen szereplő, 1991-es, 5,1 méter hosszú gépben egy hatliteres, V12-es benzinfaló dübörög, 402 lóerővel, ami a 2,2 tonnás önsúlyt meglehetősen fürgén mozgatja: álló helyzetből százra körülbelül hat és fél másodperc alatt gyorsít fel, a végsebesség pedig elektronikusan, 250 kilométerben van limitálva. A fogyasztást inkább ne is firtassuk, akik használták, azoknál nemigen számított...

26. kép: Egy félig-meddig kakukktojás, Mercedes is, meg nem is: Puch 280 GE. A Mercedes G osztálya az igazi, kőkemény terepjárók kategóriájában foglal helyet; az osztrák Steyr-Daimler-Puch tervezte meg katonai célokra az 1970-es évek elején, kezdetben Wolf („farkas”) néven. A civil közönségnek 1979-től árulták, egyes piacokon Puch G néven. Az első generáció 460-as gyári kóddal futott. A gyöngyösi Szent Bertalan-nagytemplommal a háttérben pózoló, veterán, 1983-as gépben egy 2,7 literes, 115 kilowattos, hathengeres benzinmotor dolgozik

27. kép: R107-esekből sosem elég: 560 SL, 1988-ból. Mögötte egy amerikai eredetű, 1991-es 560 SEL (126) limuzin

28. kép: 1966-os 230 SL, szintén az USA-ból, a W113-as széria legkisebb, 2,3 literes, sorhatos, cirka százötven lóerős benzinmotorjával

29. kép: A hatvanas évek német-amerikai kényelme, automata sebességváltóval

30. kép: A Mercedes nyolcvanas évekbeli középkategóriás szedánja, a „Baby Benz”, vagyis a W201-es gyári kódú 190-es, mely a harminc éve futó C osztály elődjének számít. A felvételen a típus egy 1985-ös évjáratú, erősebb példánya, 2,3 literes, 136 kilowattos, négyhengeres motorral, szorosan a nyomában az 1991-es 500 E. A 190-esekkel annak idején a német túraautó-bajnokságban is versenyeztek

31. kép: Szögletes, de sportos formavilág

32. kép: Egy újabb R107-es, egy 1977-es, amerikai eredetű 450 SL. Fun fact: aki még emlékszik rá, anno a Dallasban Bobby Ewing egy ilyen 450-est hajtott, csak az piros színű volt, „EWING 4” rendszámmal

33. kép: A nagy mélységű lökhárító tengertúli előírás

34. kép: 1962-es évjáratú 190 SL-ek egymás közt – a letámasztott kerékpár kora ismeretlen

35. kép: A század közepének kerek forma- és színvilága köszön vissza minden műszerről

36. kép: Az 1964-es 230 SL-t (W113) terelgető páros rövid pihenőt tart a gyöngyösi ellenőrzőponton való eligazítást követően

37. kép: Jobbra egy 1972-es 280 SE (W108), balra pedig egy 1959-es 220S (W180)

38. kép: Vonul a Merci-karaván egy kis része, köztük egy 1990-es 300 SEL (W126) és egy 1985-ös 300 SL (R107)

39. kép: Mercedesek a Szent Bertalan-nagytemplom és az idén még üzembe nem helyezett csillagos szökőkút kulisszájában