Miss Saigon és az igazi helikopter
A Miss Saigon soproni előadásai egy stadionban zajlottak, három augusztusi estén több mint tizenháromezren nézték meg a produkciót. Közreműködött Dolhai Attila, Vágó Zsuzsa, Mészáros Árpád Zsolt, Feke Pál, Vágó Bernadett, Dancs Annamari, Szabó P. Szilveszter, Vörös Edit, Bordás Barbara és Csengeri Ottília. Meg egy MD-500-as gázturbinás helikopter.
A rendező: Kerényi Miklós Gábor
Tíz évig az Operaház rendezője volt, 2001 óta a Budapesti Operettszínház igazgatója: külföldön is igen sokat foglalkoztatják. Ismert arról, hogy szereti az igazán grandiózus jeleneteket, a különleges színpadtechnikát.
Már tizenhét éve megrendeztem Szegeden a Miss Saigont, és akkor is szerepelt igazi helikopter az előadáson. Azokban a színházi előadásokban, amiket én csináltam, a grandiózus pillanatok abban segítenek, hogy a darab értelmesebben, világosabban jusson el a nézőkhöz, és hogy még erőteljesebben tudják a nézők átélni a szereplőkkel és a szereplőkben lefolyt drámát.
A Miss Saigonban nyilván azt a jelenetet kellett helikopterrel eljátszani, amikor az amerikaiak kiürítik a vietnami fővárost. Hogyan lehetett ezt dramaturgiailag beilleszteni a darabba?
Schönberg eredeti darabjában ez nagyon szépen van megírva: két hatalmas kórus harcol egymással, az amerikai katonák kórusa és a követségre beözönleni akaró vietnami tömeg kórusa, és ebből emelkednek ki a főszereplők szólói. Sopronban sikerült, de majd ősszel az Operettszínházban is sikerül ebből egy megrázó jelenetet megalkotnunk.
De amikor a helikopter elemelkedik a színpadról, gondolom sokat nem énekelhetnek a szereplők, még kórusban sem, mert mindent elnyom a gázturbina és a rotor hangja …
Előtte énekelnek sokat, és a felemelkedés másfél perce egészen fantasztikusan megírt zene, a zene és a helikopterzaj furcsa, effektuális keveréke.
Vagyis a gázturbina benne van a musical zenei anyagában?
Benne van, igen!
Egy másik háttérprobléma, hogy helikoptert bérelni nagyon drága.
De nagyon megéri, mert mindenki erről beszél… ez a szabadság megnyerésének vagy elvesztésének különleges drámai pillanata…
De azért szabad megtudni, mennyibe került a helikopter bevonása a produkcióba?
Ez nem publikus, azt lehet mondani, hogy összességében milliós nagyságrendű volt ez a költség.
A Budapesti Operettszínházban ősztől ugyancsak játsszák a darabot, de hát nem lehet egy zárt épület színpadára egy igazi helikoptert leszállítani …
Ott egy egészen különleges vetítés segít, és egy életszerű rotor megjelenése. Nem ugyanazt a látványt adjuk, mint Sopronban, a valóságos helikopterrel, de ugyanazt az érzetet sikerül összehozni majd: a szabadság és a kiszolgáltatottság félelmetes élményét.
Létezik valami különleges viszony a rendező és a repülés között, hogy a rendező ennyire ragaszkodik a helikopter szerepeltetéséhez?
Imádok repülni, gyermekkoromban is nagyon szerettem. Az ember ősi vágya, hogy elemelkedjen a földről, és fölülről nézze, igazából hogyan zajlik a világ. Ha nehéz helyzetben vagyok, sokszor elképzelem, hogy felemelkedem, és föntről nézem, hogyan helyezkedik el mindaz, ami lentről olyan átláthatatlannak tűnik.
A pilóta: Rács Tamás
A légimentők főpilótája, 1982-ben katonaként Mi-2-essel repült 82 és 91 között Börgöndön, azután kezdődött civil pályafutása R-44-essel, MD-500-assal, jelenleg 12 típussal repül. Látta korábban a Miss Saigont?
Nem, sajnos…
Volt-e már ekkora közönsége repüléskor?
Repülőbemutatókon előfordult, de egészen más egy nyílt nagy repülőtéren bemutatni az ember repülőtudását.
Hogyan lehetett a helikopter repülését beilleszteni a produkcióba?
A produkcióban nem szálltam le: előadás előtt, nappal vittük oda a helikoptert, aztán este az előadás egy adott pontján a gépet egy dobogón előtolták a színfalak mögül, onnan csak fölszállást hajtottunk végre.
Ez azért kevésbé kockázatos, mintha sötétben, színpadi reflektorok fényében le is kellett volna szállni.
Arra nagy valószínűséggel nem is kaptunk volna engedélyt. Viszont van egy olyan szabály, hogy ahová nappal leszállt az ember, onnan éjszaka fel is szállhat. Tehát nappal repültem oda először, és nagyobb helyet kaptam a földetérésre, utána kezdődött a munka érdemi része, amikor megmutatták, honnan kellene felszállni, hogyan állnak a díszletek. Centire kimértünk mindent, tehát már a délutáni érkezéshez pontosan be kellett jelölni a leszállás helyét a dobogón, és oda centire pontosan kellett leszállnom. Utána a dobogó helyét is pontosan bemértük, hogy akik mozgatják a díszleteket, előadás közben megint csak pontosan ugyanoda tolják. Jó előre körbenéztük a színpadot, mennyire van a legközelebbi akadály a forgószárnytól, mert ez a kritikus ilyenkor.
Aki repült már helikopteren, tudja, hogy azt a hajtóművet be kell indítani, bizonyos paramétereknek be kell állniuk ahhoz, hogy biztonságosan felszálljon a gép. Szóval mindezt nyilván össze kellett kombinálniuk a színházi idővel.
Ez úgy történt, hogy stopperrel mértünk egy indítást, mennyi idő telik el, amíg a paraméterek normál üzemmódba kerülnek. Tehát mennyi idő telik el attól kezdve, hogy megnyomom a hajtómű indító gombját addig, amíg fel tudunk szállni. Ezt visszavezettük időben, így kaptuk meg, hol az a pont, amikor nekem indítani kell ahhoz, hogy fölöslegesen se járassuk hajtóművet a színpadon, de pont a kellő időben fel tudjunk szállni. Éjszaka egy zseblámpával adtak nekem jelet az indításra, majd a felszállásra.
És mindig pontosan sikerült is a dramaturgiai időzítés?
Halálpontosan, és mindig meg is dicsértek utána. Persze hogy mennyire sikerült igazából, ezt a rendező tudta volna megmondani, de én közben eljöttem a helyszínről. Miután éjszaka csak kivilágított reptéren szabad leszállni, Sopronból átrepültem a fertőszentmiklósi repülőtérre, és ott hangárba tettük a gépet, a viharok és a különböző más károkozók elől. Aztán másnap délutánra újra átrepültem a géppel a színpadhoz.
Aki már járt színpad mögött egy-egy előadás alatt, láthatta, hogy a díszlet nem valami szilárd építmény, a helikopter rotorszele pedig nagyon erős.
Ezért még mielőtt először odarepültünk, helyszíni szemlét kellett tartanunk. Volt is olyan díszletelem, amit eltávolíttattunk, mert az ilyen 10-11 méteres nagy lengő darabokat ha nem is a rotorszél döntötte volna össze, de ha a vihar ráfújta volna a rotorra vagy a faroklégcsavarra, az nagyon komoly bonyodalmakat tudott volna okozni. Először nappal próbáltuk el a felszállásokat, repülésvezetővel, aki mindenre figyelt, és rádiókapcsolatban volt velem. Volt, amikor bejövetelkor a letett székek kezdtek felborulni, az őket védő nejlonokat pedig felkapta a rotorszél, amit én nem láthattam, mert alattam történt, és kaptam is az utasítást, hogy emelkedjek vissza, amíg le nem fogják az ott szálló nejlonzsákokat. Az első két-három nap csak erről szólt, hogy mindent precízen beállítsunk, és hogy balesetmentes legyen az egész.
A pilóta-karrierjében hol helyezi el ezt a feladatot?
Nagyon nagy kihívás volt. Nem volt túl hosszan tartó, bonyolult feladat, de nagyon precízen kellett végrehajtani, rövid idő alatt, magas fokon. Ennél veszélyesebb mutatványokat is végrehajtottam már, például egy új kilátó beemelését Sátoraljaújhelyen. Kiderült, hogy a kilátó mellett van egy nagyon magas rádióadó-torony, ezért ötvenöt méteres kötélen kellett beemelni az ötszáz-hatszáz kilós darabokat húsz-harminc centis pontossággal. Ötven emelésből sikerült összerakni a kilátót, azóta is ott van a helyén.
Az MD-500-as „reális” típus volt ehhez a produkcióhoz…
Igen, az amerikaiak ezt a gépet valóban használták a vietnami háború idején, nagyon gyors, nagyon hamar helyszínre tudtak vinni négy-öt főt, úgy, ahogy a színpadon is történt, levett ajtókkal, lekönnyítetten, a katonák pedig a leszállótalpon álltak. És ami lényeges, hogy nagyon pici a rotorátmérője, úgyhogy a házak között is el tudott bújni.
Szereti ezt a típust?
Igen, nagyon megbízható, mozgékony és fürge helikopter.
Ősszel megint lesznek Miss Saigon előadások az Operettszínházban, de ott nem repülhet majd igazi gép, hang- és fényeffektusok helyettesítik a helikoptert. Azért megnézi?
Természetesen. Lehet, hogy nem csak egyszer fogom megnézni. Sopronban a délutáni leszállás után mindig ott maradtam az esti felszállásig, és nagyon tetszett, monumentális volt a rendezés, és a zenéje is megfogott.
