Megszépült a nagymúltú tiszacsernyői szoborgőzös

Az Európa egykor egyik legnagyobb szárazföldi kikötőjében, a tiszacsernyői állomáson kiállított, 310.443-as mozdony a CER Cargo cégcsoport támogatásával újult meg.

A XIX. század utolsó harmadában az akkori Magyarország területén gyakorlatilag befejeződött a fővonalak kiépítése, megkezdődhetett a szállítóképesség rendszerének kiépítése, aminek célja a fővonalak szükséges terhelésének garantálása volt. E vonalak forgalmi és műszaki feltételei viszonylag egyszerűek voltak: a pályafelület teherbírása, a megengedett sebesség és a biztonság alacsonyabb, a jelzési módok egyszerűbbek. Az ezeknek a feltételeknek megfelelő gépet 1885-ben hozták létre egy budapesti mozdonygyárban.

A mozdonyból az igényeknek megfelelően nagy példányszámot terveztek, ennek megfelelően 1885 és 1902 között a háromtengelyes, kéthengeres iker-gőzmozdonyból összesen 534-et gyártottak a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) budapesti üzemében, az aradi Weitzer János Gép-, Waggongyár és Vasöntödében, Bécsben, a cs. és kir. osztrák-magyar Államvasút-Társaság Gépgyárában (k.k. landesbefugte Maschinen-Fabrik in Wien der privilegirten österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft), valamint az Osztrák–Magyar monarchia legnagyobb mozdony- és gépgyárában, a Bécsújhelyi Mozdonygyárban (Wiener Neustädter Lokomotivfabrik).

A Magyar Királyi Vasút (MÁV) 1891-től XII. osztályú, 1911-től pedig 377-es mozdonysorozatnak nevezte a jellegzetes megjelenésű gépeket: a három pár hajtott kerékkel rendelkező mozdonyok alacsonyan fekvő kazánja, magas Prüssmann-kéménye, a külső keret és a Stephenson-elosztónak a csatlakozók és a váz között elhelyezett mechanizmusa mind sajátos kinézetet adott.

Az első világháborút követően 53 gép maradt Csehszlovákiában, ezeket 310.4-es sorozatba sorolta a csehszlovák államvasút ČSD (Československé Státní Dráhy). A második világháború során a páncélvonatok igényei alapján több mozdonyt páncéllal láttak el. A helyi vonalakon a mozdonypark korszerűsítése a 310.4-es sorozat fokozatos leépítését jelentette, sok gépet egy-egy állomáson vagy telephelyen gyűjtöttek össze. A típus utolsó példánya 1957-ben búcsúzott a menetrend szerinti forgalomtól. A sorozatnak azonban még ez sem jelentette a teljes véget, mivel több gép iparvasutakhoz került, ahol még évtizedekig üzemeltek.

Összesen öt mozdonyt őriztek meg: a 310 433-as, 310 442-es, 310 443-as, 310 507-es és 310 513-as gépek a mai napig léteznek.

A 310 443-est a tiszacsernyői (Čierna nad Tisou) vasútállomás előtt állították ki műemlékként. A mozdonyt 1898-ban gyártották Aradon 30-as sorozatszámmal. A MÁV-nál a XII. osztályú 5562-es pályaszámon állt forgalomba, később a 377.380 pályaszámot kapta. Az első világháborút követően Csehszlovákiába került, a ČSD-nél 310 443-as pályaszámon szolgált. Az 1930-as években a Zólyomi fűtőműházhoz tartozott. 1938-ban visszakerült a MÁV-hoz, majd 1948. február 14-én tért vissza a ČSD-hez. Habár több forrás szerint a mozdonyt 1962. április 12-én selejtezték, a mozdonyállaglistában már az 1950-es évek óta nem szerepel.

(Nyitókép forrása: CER Cargo Holding)