Megoldás vagy látványosság? Drótkötélpálya a közösségi közlekedésben

Többnyire sípályák vagy hegyvidéki turista látványosságokhoz viszik-hozzák az embereket de, nem sok hely van a világon, ahol a közösségi közlekedés részét képezik. Igaz, számuk egyre növekszik, főleg Dél-Amerika és Kína gyorsan növekvő, hegyvidéki városaiban.

Szinte szabadon tervezhető az útirány, az építési költségek töredéke egy új közútnak, vagy fogaskerekű vasútnak és időben is gyorsabb. Nincsenek forgalmi torlódások vagy időjárásfüggő útviszonyok. Környezetvédelmi szempontból szintén előnyös, ha „zöld” energiával előállított villamos áramra gondolunk, ami részben lehet helyi / környékbeli előállítású is, napelemekkel vagy szélturbinával. Vészhelyzetre esetleg dízelgenerátor vagy akár második életüket élő, elektromos buszokból való akkumulátorok.

A törekvéseket és ötletek létjogosultságát már német tanulmányok is alátámasztották, ha az építési-, fenntartás költségeket, a beépítés mértéket, a környezetre gyakorolt hatását vagy az üzemeltetésből adódó környezeti terhelést (zaj, szén-dioxid) vesszük alapul.

Igaz, vannak hátrányai is, jellemzően csak két végállomása lehet – bár az Alpokban van köztes állomásokkal is rendelkező kötélpálya is – amelyeket célszerű frekventált átszállási csomóponthoz elhelyezni, javítás-karbantartás idejére nehézkes lehet a pótló járatok megszervezése. Továbbá, a több kisebb kabin vagy néhány nagyobb alkalmazása és a „menetrend” megtervezése.

Németországban szintén felvezetődött a kábelpályák kiépítésének lehetőségei és akár a közösségi közlekedésbe való bevonásuk. Ennek jegyében megalapították az SSP Konzultációs és Mérnöki irodát és bekapcsolódott a stuttgarti egyetem anyagmozgatási- és logisztikai tanszéke is (ITF), míg a Német Szövetségi Környezetvédelmi alapítvány (DBU) anyagilag is támogatja munkájukat.