MAX-ok szabadon az orosz égen

A kedvezményezettek nem annyira az orosz társaságok, mint az orosz légikapcsolat a külvilággal, más társaságok révén. "Turkoflot" A350-esek…
(Nyitókép: Andrey Chursin, Rusavia Insider)

Elsőre talán sokakat meghökkentett a hír: Oroszország, az egyik utolsó államként, engedélyezte a Boeing sok vihart megért 737 MAX típusú gépeinek repülését Oroszországban. Mint ismert, az egyetlen komoly „légihatalom”, amely még nem adott zöld jelzést a gépnek, az a Kína, ahol számos példány rostokol emiatt a földön, annak ellenére, hogy mind a gyártó egyik prototípusával, mind az egyik kínai légitársaság gépével sikeres tesztrepüléseket is tartottak.

Ehhez képest az orosz döntés több okból is furcsának hangzik, egyrészt mert az orosz légitársaságok közül egyedül az S7 vett át még korábban a gyártótól két példányt, amelyek hírek szerint most is parkolnak, tavaly óta pedig a szoros szövetséges nemzeti társasága, a Belarus használ egy MAX-8-ast. Ráadásul a moszkvai hatóság döntése akkor született meg, amikor az ukrajnai háború miatt Európa és Amerika blokkolja az orosz légiforgalmat az Unióban, illetve megvonta az üzemeltetési engedélyt az orosz tulajdonban és üzemeltetésben repülő nyugati gépektől. Épp most jut Moszkva arra, hogy ilyen gesztust tegyen?

Nos, a történetet akkor tehetjük érthetővé, ha onnan közelítjük az intézkedést, hogy a tilalom feloldása egyben lehetővé teszi, hogy a MAX-ok használják az orosz légteret és leszálljanak orosz repülőtereken. És nyilván ez a lényeg: az oroszok azoknak a légitársaságoknak akarnak kedvezni, amelyek éppenséggel intenzíven próbálják fenntartani Oroszország és a külvilág között a légi kapcsolatokat, többek közt ennek a típusnak a gépeivel is.

Az intézkedés fő kedvezményezettje nyilvánvalóan a Turkish Airlines illetve annak leányvállalatai. Törökország nem EU-s tagállam, ennek döntései tehát ránézve nem kötelezők, még ha amúgy NATO-szövetséges is. Kiterjedt az oroszországi és európai hálózata, a Turkish tehát a jelek szerint az a légitársaság, amely sok mindenben kvázi átvette az Aeroflot és más orosz cégek szerepét, erős és nyilván jól fizető vonalhálózatot tart fenn Oroszországból és Oroszországba.

Ráadásul a légiforgalom segítségével hatalmasan megugrott a törökországi idegenforgalom is, az oroszoknak eddig is kedvelt célpontjaik voltak a törökországi üdülőhelyek, korábban főképp a kisebb pénzű, közepesen gazdag oroszok számára, de most már a könnyebb elérhetőség okán a pénzesebbeknek is. Beutazási probléma nincs, a törökök pedig láthatóan intenzíven kiaknázzák az adott politikai helyzetben nekik jutó, eléggé széles mozgásteret. A Törökország–Oroszország forgalom dolgában pedig elsősorban a közepes hatótávolságú egyfolyosósok játszanak szerepet, mármost a Turkish Airlines flottájában ebben a kategóriában 112 A320-as és nyolcvan 737-es gépcsaládhoz tartozó gép áll szolgálatban, most már beleértve a MAX-ok teljes körű használhatóságát.

A törökök láthatóan a géppark bővítésében is kihasználják a helyzetet,  a Turkish regionális leányvállalata, az AnadoluJet, amely épp idén júniusban jelent meg Budapesten is, olyan MAX-okat szerzett be az anyacégen keresztül, amelyeket a Boeing eredetileg az S7 számára szerelt össze, de az orosz társaság ezt az öt gépet a szankciók miatt nem vehette át. Vagyis a törökök a szokásos átfutási idő helyett igen hamar juthattak új utasszállítókhoz, ráadásul feltételezések szerint komoly árengedmény mellett.

Komoly feltűnést keltett az is, hogy a Turkish májusban, a már meglévő hat mellé további hat szélestörzsű, nagy hatótávolságú Airbus A350-est rendelt, összesen ezzel 19-re emelve a beszerzésre váró gépek számát ebből a típusból, de ez a hat gép is eredetileg az Aeroflotnak készült, és a törökök emiatt váratlanul gyorsan, és megint csak valószínűleg igen kedvező áron juthatnak hozzájuk. Az oroszok a típusból eddig csak egyet állíthattak szolgálatba, és a 13 további példányra nem csak a Turkish, hanem hírek szerint a Lufthansa is szemet vetett.

Ami a török 350-eseket illeti, az egyik friss példányt igen érdekes festéssel kapták le a spotterek: a Turkish felirat és a török zászló mellett a sárkány színezése tökéletesen megfelel az Aeroflot által használt, a hajtóműveken és a farokrészen mélykék és a törzsön fehér összeállításnak. Ami egyfelől jelentheti hogy valóban az oroszoknak szánt gépről van szó, amit elképesztő gyorsasággal integrálták a török légitársaság flottájába.

De egyes, a neten felbukkanó feltételezések szerint nem egyszerűen ez a magyarázat: lehet, hogy ezek a gépek egyszer majd, békeidőben, mégis az Aeroflotnál repülnek majd. Az oroszok számára tehát nem veszett el az értékes pozíció a gyártási sorrendben. Illetve, mivel ezek a gépek igen sűrűn repülik az Aeroflot részéről kényszerűen feladott vonalakat, gyakorlatilag úgy néz ki, mintha a nagyrészt állami tulajdonú török társaság az oroszok számára vett „tiszta alapokon” gépeket, legalábbis nekik tart fenn számukra tilos nemzetközi hálózatot. Aztán már nem lesz túl nehéz, ha úgy alakul, ezeknek a „Turkoflot” gépeknek csak a törzset visszafesteni tökéletes Aeroflot színekre, a gépek belső berendezése amúgy is még az oroszok rendelésére készült, és mivel ilyen gyorsan kapják meg a mostani üzemeltetők, biztos, hogy ahhoz nem nyúltak hozzá.